Percekig remegve,pattanásig feszült idegekkel meredtem a parkettára.
Soha nem hallottam a bátyámat igy beszélni. Vagyis csak a nagyobbik bátyám halála után volt ilyen. De most tudtommal senki nem halt meg. Hacsak vele nem történt valami! Csak nem megverték?!
Ökölbe szoritottam a kezem és az alsó ajkamba haraptam, nehogy Suga rájöjjön mennyire közel állok már az összeomláshoz.
A mellkasomra mintha tonnányi súj telepedett volna,ezért szaggatottan pici kortyogban vettem a levegőt.
Néhány perce tökéletes volt minden YoonGi karjaiban, ajka az ajkamon és egy varázslatos buborékban voltunk. Aztán egy telefon és a buborék kidurrant,vissza a valóságba. A kemény valóságba, ahol mindig történik valami szőrnyüség. Ahol sosincs nyugta az embernek.

-Rin? - szólított meg óvatosan. Mondani akartam valamit de egy hang sem jött ki a torkomon. Helyette csak nyöszörgésre futotta.

A nyelvem elzsibbatt,a hideg kirázott és izzadtam is egyszerre. A fülemben dobogott a vér s a világ kibillent az egyensúlyábol.

A végtagjaim is elnehezűltek,a lábam bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot s megcsókolhatom a parkettát. Ezért kellene a falhoz mennem,viszont az meg három lépésnyire van tőlem, azt meg nem fogom tudni megtenni. Így hát felemeltem a fejem és Suga-ra néztem.

Ő mikor meglátta falfehér, riadt arcomat, azon nyomban mellett termedt. Az egyik kezét a derekamköré fonta s a mellkasának dőltem.

Egy halk sóhaj hagyta el a szám, amiért teljes testsúlyommal neki dőlhettem.

-Rin? Csak nem megint rohamod van? - konstatálta félve.

Egy apró bólintásra futotta.

Valamit morgott, majd felé forditott s szorosan magához ölelt, én pedig a mellkasába furtam az arcom.

-Nincs semmi baj. Nyugodj meg. - suttogta a fülembe. -Figyelj a hangomra . Ne gondolj semmire érted?

A bal kezemet a derekára tettem,mig a jobbot a fejem mellé,a szíve fölé tettem, igy a tenyerem alatt érezhettem erős szívdobogását.

Mint az első napon, a légzésére és az erős dobogásra öszpontosítottam. Megpróbáltam ugyan úgy venni a levegőt s csak arra gondolni,megint biztonságban vagyok Suga karjaiban és körbe ölel finom illata. De minduntalan bátyám hangja szólalt meg a fejemben s,hogy mi történhetett vele.

Suga folyamatosan beszélt hozzám, de semmi nem jutott el az agyamig. Azt pedig,hogy beszélt,azt onnan tudom,hogy a fülemen éreztem ajka mozgását.

A hajamat puszilgatta, a hátamat simogatta, de a zúgás még mindig nem múlt el. Ezért még szorosabban ölelt, szinte egymásba olvadtunk.

Talán órákkal, vagy percekkel késöbb súly a mellkasomon megszünt, már tudtam mozgatni a végtagjaimat és a fülemben sem dobolt a szivem.

-YoonGi. -nyöszörögtem. Elforditottam a fejem, de a szemem még mindig csuka volt.

Még mindig az ő légzését és szívdobogására összpontosítottam, mert nem akartam visszaesni.

Próba képpen vettem egy mély levegőt és akadálytalanul telt meg a tüdőm s tudtam kifújni is.

-Nem lesz semmi baj. - mormogta. Gyengéd szeretettel téli csókot nyomott a homlokomra,ami után a szivem hatalmadat dobbant.

Ebben a pillanatban döbbentem rá,én mennyire szeretem őt. Olyan nekem mint egy gyógyszer,elvégre megint simán lenyugtatott, gyógyszer nélkül.

Felnéztem rá,ő pedig lenézett s az ajkunk megint nagyon közel volt egymáshoz. Az orrunk szinte már összeért.

-A bátyádnak nem esett semmi baja. Bízz bennem. - suttogta. Ahogy beszélt az ajka súrolta az enyémet s megborzongtam. Az elöbbi jeges érzést, átvette a melegség. A szivem már nem a pánik miatt dobog olyan gyorsan, hanem már Suga miatt.

Mivel nem akarok semmi ostobaságot elkövetni,ezért a nyakába furtam az arcom,karommal pedig áttöleltem a derekát.

-ParkYoon csak holnap jön haza,elvégre nem rég szálhatott fel a gépe. - amint ezt kimondta megfeszültem és eltaszítottam magamtol.

-Most,haza kell mennem. Park..-megakadtam, mert YoonGi a karom után kapott,én meg vissza estem a mellkasára. -Nyugodj meg. - szorított magához. -Megint szaporán veszed a levegőt. Ugye nem akarsz megint rohamot kapni? - némán ingadtam a fejem. -Helyes. A bátyád soká jön még haza. Van időd.

Tudtam, hogy igaza van,de nem akartam hinni neki. Csak Ő lebeg elöttem és a kérése,menjek haza.

Nyöszörgve fúrtam megint az arcom a mellkasába s markoltam meg a fejem mellet két oldalt a pólóját.

Vett egy mély levegőt s ebben a pillanatban a telefonja megszólalt.

Nem akartam eltávolodni tőle,pedig el kellene, elvégre valaki hívja,de ez most egyáltalán nem érdekel.

Úgy tűnik Suga- t sem érdekli, mert a bal kezét a derekamon hagyta, úgy vette fel a másikkal a mobilt.

-Mondjad. - szólt bele.

Csak a dörmögést hallom,de ez YoonGi-nak nem tetszhetett, mert megfeszült.

Önkéntelenül bujtam hozzá még jobban.

-Biztos vagy benne? - kérdezte feszülten. Dörmögés. -Rendben. -Dörmögés. -Meg mondom neki. Körülbelül mikor oldódik meg a helyzet?..Oké. - sóhajtott egy hatalmasat.

-Majd hivjatok még. -Dörmögés.

-Oké. Hello. -Eltette a telefont,a kezét pedig visszatette a derekamra .

-Ne akadj ki. - kezdte óvatosan.

-Már kiakadtam.

-Ott kell maradniuk,mert gondok adódtak a lemezzel, plusz show meghivást is kaptak, igy csak elvileg szerdán jönnek. - tájékoztatott.

Eltávolodtam tőle annyira,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Nem kell oda utaznod?

Suga szemöldöke felszaladt a homlokáig. -És hadjalak egyedül? Bolond vagy? A bátyád ki tudja mit akar,és kell valaki aki vigyázz rád.

-Nem kell vigyázzni rám. -háborodtam fel.

-Persze, hogy a lényeged fogod meg. -forgatta a szemét. Felhorkantam.

-Tudom kezelni a helyzeteket .- fontam keresztebe a mellkasom elött a karom.

-Ebben kételkedem,Aranyom.

Lesújto pillantást vetettem rá,majd megfordultam.

-Szóval szerdáig még mindig egyedül leszünk. Remek.

-Miért érzem, hogy bosszankodsz? - jött utánnam. Kinyitottam az ajtot és elindultam vissza a stúdióba.

Menet közben válaszoltam.-Nem bosszankodom, hanem csak megjegyeztem.

-Aha persze. - morogta.

A stúdió kilincsét megfogva fordultam hátra. -Tényleg nem.

-Akkor félsz? - mintha valamire rájött volna,mert felcsillant a szeme és pimasz mosoly terült szét a arcán.

-Álmodban répacukor .

-Te félsz egy légtérben maradni velem, nehogy leteperj.

-Perverz- forgattam a szemem.

-Igy van,vagy igy van.

Legszivesebben képen törölném. De ugyan akkor meg is csókolnám .

-Tudod miért nem lennék veled egy légtérben? - fordultam teljesen felé.

Félig felvont szemöldökkel várta a választ.

Kicsit közelebb léptem hozzá. - Azért mert nem akarlak képen törölni. - suttogtam.

Suga szemei elketekedtek s a lélegzete is elállt egy picit.

-Nem tennéd meg.

Kihívóan féloldalasan elmosolyodtam.

-De megtenném. - enyhén oldalra döntöttem a fejem. -Tudod mire gondolok?

-Úgy is elmomdod.

Figyelmen kivűl hagytam a megjegyzését és folytattam. -Arra,hogy most is megütnélek.

-Dehogy is.

-De de.

Nézném még ezt a hitetlenkedő,óvatos arcot, de inkább nem játszom vele. Plusz fontosabb dolgaim is vannak.

Igy nevetve paskoltam meg a mellkasát s álltam lábújjhyegyre egy apró csókot nyomva a szájára.

Suga döbbenten,nagy szemekkel nézett, de nem törődve vele fordultam meg és mentem be.

Én már rég ültem mikor bejött.

-Folytassuk? -kérdeztem.

-Itt akarod folytatni? - zabarodottan pislogott.

-Itt hát.

Suga az alsó ajkába harapva nézett körbe,majd esküszön elpirult. Két kis édes pír jelent meg az arcán.

És akkor megértettem, ő a csókra gondolt.

Komoly erőfeszítésekre volt szükségem, hogy fel ne nevessek.

-De ha már nem akarod folytatni akkor haza is mehetünk. -Húztam az agyát.

Nem tudom honnan jött rá,de összeszükült szemmel ült le székre.

-Jól szorakozol rajtam?

Nevetve válaszoltam. -Igen nagyon. Látnod kellet volna az arcodat.

-Marha vicces. - morrant fel.

-Az ám. Egyébként nem én voltam az aki másra gondolt. - ingadtam a fejem.

-Te mondat kétértelműen- mutatott rám.

-Egyértelmű volt. - emeltem fel a füzetet.

-Neked biztos. - horkant fel.

-Az összes pasi perverz.

-Már aki. - fordult be az asztal felé.

-Te az vagy.

Erre már nem mondott semmit,inkább folytattuk az irást.

Elöször nehéz volt,de aztán belejöttem.

Közben a rendelésünk is megjött,miután betermelte az összeset irtuk tovább.

Egyikünk sem nézte az órát, annyira bele voltunk merűlve.

Arra sem figyeltem fel,hogy csörög a telefon.

-Aranyom,a telód fél órája csörög. Már kezd idegesiteni.

Letettem a füzetet és a kezembe vettem, pont akkor mikor ujra rázendített.

-Hallo?

-Hol a fenében vagy? Miért nem vagy itthon? Minek neked telefon? Ha? - kiabált a bátyám.

Kiegyenesedtem és mosollyal az arcomon néztem Suga-ra.

-Bátyuskám.

Felhorkant. -Ne bátyuskázzál. Hol vagy?

-Már megyünk haza. Inkább kussolj, mert a dalodon dolgozunk éppen.

-Most az nem érdekel, gyere haza.

-Oké. Oké, megyünk. - álltam fel. Egy szó nélkül bontottam a vonalat és az értetlen perverzre néztem.

-Haza jött a bátyám.

-Akkor késő lehet már. - nézte meg a telefonja kijelzőjét.

-Menjünk haza. - tettem mindent a táskámba.

Suga szintén elrendezett mindent s rendben hagytuk el a helyet.

-Késöbb folytatjuk.

Míg lementünk hivott egy taxit s azzal mentünk haza.

Mikor megállt a ház elött én konkrétán kilöttem onnan, YoonGi-ra hagytam a fizetést.

Berobbantam és ott ült a kanapén.

Mikor meglátott,nem volt olyan felhötlen az öröme mint az enyém.

Az arcomrol lehervadt a mosoly és zavarodottan figyeltem őt.

-Hyung?

-Miért nem vártál meg? - jött be morogva Suga.

-Te vele voltál? -akadt ki Park.

-Mivel ő segít a dalodban. - vontam vállat. -Inkább mond meg miért jöttél haza. Nyilván nem azért mert hiányoztam. -mutattam rá,a nem valami jó fogattatásra.

-Bocs, Noona, de ezt halaszuk későbbre.

Ha noona- nak szólit, akkor nagyobb a baj mint gondoltam.

-Ülj le. - szó nélkül mellé ültem.

-A napokban megkeresett egy pasas. Azt állította ő az apánk. -Tátva maradt a szám. Park mélyen a szemembe nézett. -Persze nem hittem neki,de ő erősködött és kért egy tesztet . Bele egyeztem, mert tudtam nem lesz igaza s igy békén hagy. - felhsójatott.

Ökölbe szorítottam a kezem,megfeszülve vártam a folytatást. -Nem lett igazam. Az apasági pozitiv volt. Utánna beszélgettünk és sok mindent megtudtam. Ő rá hasonlitunk, vagyis én,a szemem kivételével.

Ő elmomdta, mikor anya meghalt,összeroppant és az unokatestvérének adott.
Nem hittem el. Remegve ráztam a fejem.
Nem lehet igaz,hogy egy idegen nevelt minket.
-Nem. Nem.Nem -álltam fel.
-Rin. - termedt mellettem Suga .
-Hazudtsz ! -kiabáltam rá.
Park fájdalmas arcal figyelt.
-Mi van itt? -jött ki apa.
Könnyes szemmel kaptam rá a tekintetem.
-Te vagy a vérszerinti apánk? - bukott ki belőlem a kérdés remegő hangal .