Suga elöl tankként masírozott, közben folyamatosan morgott. Én meg már szinte futottam utána. Nem is értem hogyan tud ilyen gyors lenni,mikor ő a lustaság királya ha arról van szó.
-Várj már meg az Istenért! - förmedtem rá. Ő végre megállt,viszont majdnem neki ütköztem.
Hirtelen megfordult és ijedtemben hátra léptem. Suga szemei villámokat szórtak . Alapjáraton egy türelmes és nyugodt embernek ismertem meg s a tagok is mind ezt hangoztatják,de ebben a pillanatban minden volt,csak nyugodt nem.
-El ne merj menni vele randizni! - olyan utálattal ejtette ki azt az egy szót,hogy megrázkódtam. A fekete maszk még mindig rajta volt, így a halálosnak vélt hangja tompán csengett.
Csípőre vágtam a bal kezem, derekam kidobtam,szemöldököm felemeltem és megpróbáltam ugyan olyan fenyegető lenni mint ő.
-Te nekem nem tilthatsz meg semmit! Ha akarok elmegyek vele,vita lezárva.
-Ez tényleg nem vita tárgya. Mivel ha azt mondom nem mész,akkor nem is mész. - a mutatóujjával felém bökött.
-Hahh,most már tényleg igent mondok neki. Eddig úgy volt,hogy nem fogadom el a meghívást. - szünetet tartottam és én is meg böktem. Suga szeme megvillant. -De mivel igy reagálsz,elfogadom. - fejeztem be.
-Nem. - csattant fel.
-Csak figyeld meg. - ujra elindultam,viszont már én is füstölögve.
-Mit látsz abban a ficsurban? - kapott a karom után,ezzel megállásra késztetve.
Őszinte értetlenség ült ki tökéletes babaarcára.
Hogy mit? Semmit. Csak el akarom felejteni mennyire vonzódom hozzád. Nem akarok egy reménytelen szerelem miatt egyedül meg öregedni,beszerezni hat macskát és szűzként meghalni. Elvégre, te nem lehetsz belém szerelmes,én viszont az vagyok.
Na ezt nem mondhatom el neki,még a végén elrohan,kiröhög,majd megkéri a többieket nézzenek más lakást,ahol nincs egy szerelmes lány sem.
Ezt nem bírnám ki.
Így hát felvettem a közönyösség álarcát és a villámló fekete szemekbe néztem.
-Semmit, csak más hímekkel is szeretnék kontaktot teremteni. - vontam vállat. Suga értetlenül egyenesedett fel s lépett hátra egyet.
-Hogy mit?
-Kapcsolatot teremteni. - magyaráztam lassan.
-Mindegy mit akarsz, de vele nem találkozhatsz! - már mérgemben fújtatva dobbantottam egyet.
Értitek, dobbantottam a nyilt utcán! Ekkor tudatosult bennem,hol is vagyunk, igy lopva körül néztem. Hát persze,hogy leplezetlenül bámulnak!
-Répacukor,-kezdtem suttogva. - Mindenki minket néz. - erre az ő szeme is ide oda cikázott. Mikor konstatálta, micsoda néző közönségünk van,azonnal átváltozott.
A szikrák a szemében eltűntek,helyette vidámság költözött.
Aztán olyat tett amitől elállt a lélegzetem. Megint.
Megfogta a kezem s összekulcsolta ujjainkat, ettől pedig elolvadtam.
A bőröm bizseregni kezdett,s áttjárt a melegség. Esküszöm,mikor megfogta a kezem apro elektromos szikrák pattantak ki.
A gyomromban pedig pillangok hada kezdett rajzani.
Felnéztem rá. És másodszorra olvadtam el.
Suga szégyenlősen sütötte le fekete szemeit,majd ovatosan rám nézett.
Ha nem lenne rajta az az átkozott maszk,most nem fosztottak volna meg attol a mosolytol ami az arcán virít. Mert biztos vagyok,hogy megajándékozott azzal a szégyenlős mosollyal!
Ez pedig nem igazságos!
Látni akarom azt a mosolyt! De nem lehet,mert ha most leveszem,a rajongók felismerik, ha meg felismerik elkezdenek fényképezni, mi meg a cimlapokom végezzük. Az meg egyenesen tragédia lenne!
A csókot is ki kell vernem a fejemből,mivel az is megfordult a fejemben.
Igen,kedvem lett volna gyengéd csókot nyomni ajkaira amiért ennyire imádnivalóan szégyenlős.
Értitek,meg. Akartam. Csókolni!!
Én őt!
Megköszörültem a torkom s én is megersztettem egy mosolyt.
-Menjünk. - indultam meg,de az összekulcsolt ujjaink visszarántottak.
-Mi van? - néztem hátra felvont szemöldökkel.
Megint az az átkozott maszk! Hogy a fene vinné el,de utálom azt a kiegészítőt!
Suga rám vigyorgott,ezt abból tudom,hogy a szeme körül elmélyűltek a nevető ráncok.
-Töröld le azt a vigyort a képedről és mond meg miért állunk még mindig. - csattantam fel.
Most meg még szélesebb lett az a vigyor.
Nem tetszésem jeléül megrántottam a kezünket,mire felnevetett,majd oldalra bökött az állával.
Követtem a pillantását, egy hatalmas irodaház elött álltunk meg.
Majdnem megszólaltam, hogy miért itt,mikor megláttam az ajtó mellet a BigHit Entertainment feliratot, háromszor.
-Megjöttünk. - vigyorgott.
Hagytam had húzzon maga után,mert ha rajtam múlna még mindig ott állnánk az épület elött .
Felérve a lépcsőn megtorpantam, így most én állítottam meg őt.
Suga értetlenül nézett hátra a válla felett,de én csak az ajtót bámultam.
A fennakadásom oka egy olyan ajtó,ami forog.
-Mi a baj,Rin?
-Az egy forgó ajtó!
-Igen az. - mondta lassan.
Teljesen hátra fordult. -Csak nem félsz? - gúnyosan felhúzta a szája szélét.
-Nem. De hogy is. Csak...- elhallgattam és bizonytalanul néztem ki a karja mellett.
-Mi lesz ha bent maradok! Hogy megyek ki onnan! - idegeskedtem.
Suga pislogott kettőt,majd felkacagott.
-Rin, nem maradsz benne. - ölelt magához.
Önkéntelenül simultam a karjaiba.
Finom illata körbeölet, mint egy burkot. Örök időkre igy maradnék.
-Na gyerek. - lépett hátra,majd a hátam mögé került,igy az összekulcsolt kezünk kettőnk ki közé került.
-Majd én vezetlek,így nem fogsz bent ragadni. - hallom a hangján,hogy mosolyog. Roppant jól szórakozik zavaromon,s kedvem támadt ez miatt jól megverni. De még hogy!
A jobb kezét a vállamra rakta,így tólt előre.
Vettem egy mély levegőt és becsuktam a szemem.
Megindultunk, majd éreztem egy enyhe kellemes fuvallatot.
Suga hirtelen megállt, de én még mindig nem nyitottam ki a szemem. Valamiért még mindig féltem,vagy csak nem akartam elszakadni Suga érintésétől,a teste melegétől és a finom illatától ami elkábít.
-Kinyithatod. - kuncogott a fülembe. Forró lehelete csiklandozta a nyakam s ettől megborzongtam.
-Rin. - simitott végig a karomon,mikor konstatálta még mindig nem nyitottam ki látószervemet.
Egy nagy sóhajjal tettem neki eleget, de az a sóhaj bennem is ragadt.
Nem is tudom, most megdöbbentem vagy csalódtam. Esetleg mind a kettő egyszerre.
Egy tipikus irodaház előcsarnokában voltunk.

Jobbra egy kis asztal,bőr fotelekkel,mellette pedig egy nagy virág ami inkább egy kisebb fára emlékeztet.

Elöttünk egy nagy asztal mögött egy középkorú nő ült és minket figyelt. Suga intett neki,a nő arca pedig felvidult. Nem ismerte fel,igy,hogy rajta volt a maszk. Én sem ismertem volna fel.

- Gyere,menjünk fel. - indult meg s húzott maga után. Mikor megelőzött láttam csak meg,hogy az álla alá tette a maszkot.
Megint hirtelen megáll,én meg beleütköztem. - Sosem figyelsz előre,vagy csak nálam van,hogy bambulsz? - kérdezte a válla felett. Majd ajkát lebiggyesztette s hümmögni kezdett. - Inkább miattam van. Tudom,hogy bámulatosan csodálatos vagyok,de azért a továbbiakban inkább előre figyelj. - kacsintott.Értitek,KACSINTOTT!! - Később bámulhatsz. Megengedem. - Megőrizve higgadtságom,csak megforgattam a szemem. Legszívesebben tócsává olvadtam volna,de ezt nem engedhetem meg magamnak,elvégre igy is hatalmas egója van.
-Egoista seggfej. - morogtam.- Köszönöm,amiért megengeded,hogy később nézzelek. - mentem bele az évődésbe. Ő csak rám vigyorgott s belépett a kicsi liftbe magával húzva engem is. Meglepetésemben felsikkantottam.
-Egyszer a nevemet sikoltsd igy. - Rá vágtam a karjára. Erőből. De csak nevetett,én meg puffogva,na meg pironkodva elfordultam tőle. Persze,előtte kirántottam hatalmas meleg tenyeréből az enyémet és a mellkasom előtt összefontam őket.
Suga egészen addig nevetett,mig meg nem áll a lift.
-Perverz dög! - jegyeztem meg egy sötét pillantással kisérve,majd kirobbantam a liftből.
-Várj,Rin, nem is tudod merre kell menni! - kiabált utánam. Igaz,de a perverz énje mellett nem akarok lenni.
Megtorpantam,hátrafordultam,a mutatóujjamat pedig egyenesen rá mutattam. - Semmi kétértelmű megjegyzés,semmi perverekedés. - fektettem le a szabályokat. Suga komoly ábrázattal elém ért majd bólogatni kezdett,mint egy jó kisfiú.
-Értettem főnökasszony. Úgy lesz főnökasszony. - hajolt meg.
-Inkább vezess a studiótokhoz. - kértem fáradtan. Már most az vagyok,mi lesz később. Elvégre reggel van és kitudja mikor végzünk vele!
-Parancsára,főnökasszony. - ujra meghajolt,elment mellettem és hátra sem nézve elindult a folyosón.
Lazán benyitott egy átlagos ajtón,félre állt,én pedig beléptem s azzal a lendülettel az állam leesett.
Egy hatalmas szoba volt,ami ketté volt választva. Ahol mi álltunk ott a vezérlőpult,telis tele gombokkal. Volt ott három monitor,egy billentyű meg az elengethetetlen bőrszék. Kicsit hártébb két fekete fotel foglalta a helyet.
A szoba belső oldalát egy hangszigetelt ablak válaszotta el,ahol egy mikrofon meg a kotta tartó volt. Az ablak mellett egy másik ajtó is volt,ahol be lehetett menni oda.
- Kezdjünk dolgozni. - tapsolt egyet Suga s ült le a székre.
Én a fotelre huppantam le és halásztam elő a telefonom.
- Kíváncsi vagyok milyen alapot csinált a tesód.
-Én is YoonGi.
Megkerestem a maileim közül,lementettem s megnyitottam. A dal ugyan olyan vidám,pörgös mint ő maga.
Nem lesz egyszerű erre szöveget irni,gondoltam kétségbeesve. Mintha Suga hallotta volna,rám emelte fekete szemeit,amiben vidámság csillant.
- Szeretem a kihívásokat. Remélem te is. - elhúztam a szám.
- Ne feledd,YoonGi,én még soha nem irtam dalszöveget. - emlékeztettem.
-Tudom,ne aggódj.- bólintott kedvesen. -Most azt fogjuk csinálni,hogy folyamatosra állítsuk a lejátszást,becsukod a szemed és hagyod,hogy a zene elárasszon. Hagyd,hogy felülkerekedjen fölötted,s ha megvan mit érzel,írd le őket. Az sem baj ha zagyvaság,csak tudjad, azt érezted,miközben hallgattad. - bólintottam.
Szóval csak hagyjam had vigyen magával a dal.Remek!
Az ölembe tettem a jegyzetfüzetemet,hátra döntöttem a fejem és megpróbáltam nem gondolni semmire. De nehéz kizárni Suga jelenlétét,mikor olyan nagyon közel van.
Azért megpróbálom a lehetetlent!
Ami tényleg lehetetlen. Csak Őrá tudok gondolni! Rá pillantottam,a füzet fölé hajolt és a tolla végét rágcsálta. Pisze orrát felhúzta,szemöldöke ráncba szaladt az erős koncentrálás miatt. Ilyenkor imádnivaló volt.A bal keze,ami a papíron volt, mozgott az ütemre. Szája hangtalanul formálta a szavakat mikor kivette a tollat onnan.
Végtelen időkig tudnám őt nézni,miközben alkot.
- Ne most nézz,Rin,hanem írj. - dörmögte fel sem nézve. Kiegyenesedtem ijedtemben,a lélegzetem elakadt,szemeim tágra nyíltak. Megint rajtakapott ahogy bámulom!? Ilyen nincs!
-Én nem is...-dadogtam zavartan. Suga kuncogva nézett végre fel.
-Csak nem végeztél? - kérdezte inkább. Tudom,hogy valami teljesen mást akart mondani vagy kérdezni.
Csalódottan néztem le az üres papírra. - Dehogy is. Ez nekem nem megy. - nyavalyogtam.
Egy percig némán meredt rám,majd felállt,lekapcsolta a dalt és a kezét nyújtotta. Homlokráncolva hol a tenyerét,hol az arcát néztem.
-Gyere,mutatok egy másik helyet.
Nem tudtam mit tegyek,de azért kiváncsi vagyok mit akar mutatni,így elfogadtam a felkínált kezet s felálltam.
Nem engedte el a kezem,úgy mentünk egy ismeretlen hely felé. Engem pedig elfogott az izgatottsággal vegyes rémület. Elvégre nem tudom hová visz!

Igèrem mára ez lesz az utolsó,több fejezetet nem rakok ki :"D
Vègtelenül hálás vagyok a 1,4K nèzetsèg miatt! El sem hiszem,ekkora nèzettsège van ennek a fiksönnek :'D mikor bele vágtam fèltem mi lesz,de mára már kicsit alábhagyott. De mèg bennem van.
Egy szó mint száz. Nagyon nagyon nagyon köszönöm ^^ ❤❤❤❤ Ti vagytok a legjobbak ❤

Pussza:Hope