Visszamentem a szobámba és az oldaltáskámba pakoltam pár cuccot.
Köztük kottákat és füzetet.
Nem néztem meg Suga hol van,egyszerűen lementem. A konyhában írtam apának egy üzenetet,hogy ne keressen és csináljon magának valami ebédet. A lapot az asztalon hagytam,ott biztos észre veszi.
-Mehetünk? - lépett a konyhába Suga ,feltette a baseball sapkáját,meg a maszkját.
-Igen. - Ő megfordult,én meg utána mentem.
Becsuktam az ajtót és bezártam.
-Szóval miért is megyünk az ügynökségetekhez? - törtem meg a csöndet.
YoonGi megigazította a sapkáját,majd a kezeit a farmere zsebébe csúsztatta.
-Mert,ott sokkal jobb felszerelés van és nyugodtabb környezet. -magyarázta tompa hangon. Az, az ostoba maszk elnyomja a hangját. A fene!
-Értem.- Zavarban éreztem magam,ami nagyon furcsa. Ilyen még nem fordult elő!
Ez után csönd telepedett ránk.
Kattogott az agyam valami téma után, de nem találtam semmit.
Az alsó ajkamba haraptam és a szemem sarkából felsandítottam rá.
Egyáltalán nem látszott,hogy zavarban lenne, vagy feszengene a csend miatt,inkább kifejezéstelen arccal meredt előre.
-Valami van az arcomon? - törte meg a csöndet.
Gyorsan előre néztem.
-Igen, a maszkod. - vágtam rá. Mielőtt reagálhatott volna rá,inkább gyorsan feltettem a legelső kérdést ami eszembe jutott.

-Nem izgulsz,hogy felismernek a rajongók? - Suga lazán vállat vont és hirtelen megtorpant.
Zavartan álltam meg és mikor homlok ráncolva néztem fel rá,ő az állával előre bökött.
Követtem a tekintetét,s akkor láttam meg a zebrát,meg a piros lámpát.
-Nem izgulok miatta. - válaszolta. -Elvégre csak a szemem látszik. - tette hozzá.
Hát igen,ahhoz,hogy felismerjék le kellene vennie a maszkját.
Hirtelen a lámpa átváltott,mi meg elindultunk a tömeggel.
-Tényleg nem bánod,hogy nem mentél el a többiekkel?-tettem fel a következő kérdést.
Suga lenézett rám felvont szemöldökkel. -Mi ez,vallatás? Vagy valami kvíz műsor? - kérdezte flegmán.
-Ó, sajnálom amiért megszólaltam! Csak beszélgetni akartam, seggfej! De többször nem fogok hozzád szólni!- csattantam fel.
Suga szája széle gúnyosan felfelé kunkorodott.
-Seggfej? - hát persze, hogy a lényeged fogta meg.
-Az vagy. Egy oltári nagy seggfej.
-Mi lesz a Répacukorral?. Már nem fogsz így hívni?
Hirtelen az egyik kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához.
Elállt a lélegzetem,ott ahol megérintett, még igy is, hogy egy vékony ing volt közöttünk,ugy éreztem mintha égetne.
Parfümjének az illata,szintén elkábitott s már gondolkodni sem tudtam.
-Szóval?
Megköszörültem a torkom,mert biztos rájönne, mennyire a hatása alá kerültem.
-Seggfej Répacukor leszel. Igy jó?- néztem fel rá kihívóan.
Suga grimaszolt és mivel a tömeg ritkult, -nagy szomorúságomra, de megkönnyebbülésemre is- elvette a kezét a derekamról.
A mozdulat miatt hiány érzetem támadt. Mintha levettek volna rólam egy ruhát,vagy hiányozna egy végtagom. Olyan furcsa.
Meg akartam szólalni,hogy öleljen magához ujra.
Vajon ha azt mondom fázom,visszateszi a karját? Vagy akkor biztos kiröhögne amiért nem hoztam pulcsit. Elvégre ő inkább pólóba szeret flangálni.
Annak érdekében,hogy elkerüljem kiröhögjön,inkább csöndben maradtam.
-Szóval? - utánoztam.
-Mi? - értetlenkedett. Befordult egy sarkon,én meg egy kis késéssel követtem. A nagy lendületnek hála neki mentem egy épp befordulónak.
-Auu! - tántorodtam hátra s előre kaptam,hogy megkapaszkodjak valamibe.
-Nem esett bajod? - érdeklődött egy mély hang.
-Jól vagy Rin? - ragadta meg a karom Suga s húzott hátrébb az idegentől. Észre sem vettem,hogy még mindig egymásba kapaszkodunk.
Zavartan köszörültem meg a torkom és néztem fel.
Egy magas nagyon jó képű srác állt elöttem,aki próbát nem vigyorogni a helyzet miatt.
Vagy lehet az én bugyuta arcom miatt probált diszkrét lenni.
A srác -mint említettem-magas volt még Suga-nál is magasabb. Fekete haja felzselézve mered az ég felé,bőre nap barnított,szeme csokoládé barnán csillogott fekete szemüvege mögött. Ajka telt,csókolni való s ami most vigyorra húzódott, igy megmutatva vakítóan fehér fogsorát.
Egy szóval ha jellemeznem kéne akkor a tökéletest mondanám,mert nincs jobb szó rá.
Tényleg úgy néz ki. Még hegek sincsenek az arcán.
Mivel mindegyik a válaszom várja,igy elhebegtem,hogy jól vagyok és ne haragudjon amiért neki mentem.
-Nincs harag. Igazán szerencsésnek érezhetem magam amiért egy ilyen gyönyörű nő ütközött belém. - mondta egy féloldalas csábos mosoly kíséretében. Engem le vett a lábamról,Suga-t ellentétben velem inkább bosszantott. Mert ezt egy gúnyos horkantással kommentálta.
Szúrósan néztem hátra a vállam felett.
-Igazán köszönöm a bókot. - zavartan szippantottam be az alsó ajkamat. Az idegen észre vette a mozdulatot s láttam megvillani barna szemeit.
-Be sem mutatkoztam, a nevem Jo ChungHo. De csak hívj Joe -nak. - mosolygott s a kezét nyújtotta. Önkéntelenül viszonoztam a mosolyát és fogtam meg a kezét.
-Az enyém pedig Yun RinSun. De csak szólits Rin-nek. -a kéz fogása határozott, még is gyengéd volt. Majd egy hirtelen mozdulattal a szájához emelte és gyengéd csókot nyomott a kézfejemre. Elállt a lélegzetem, Suga pedig a derekamra tette a kezét s szinte a mellkasához nyomott. A hátamon éreztem heves szívdobogását. Rá kellet néznem, csak hogy nem lehetett az arcáról leolvasni semmit. Egy valami árulta el milyen a hangulata,az a teste. Olyannyira meg van feszűlve, mintha egy fának dőltem volna neki.
-Én pedig "Aki Szétt Rúgja a Segged ha Még Egyszer Hozzá Mersz Érni",de csak hívj "A Rémálmod"-nak. - hangjából csak úgy sütött az ellenszenv és a gúny.
Homlok ráncolva fordultam hátra,Suga még nem viselkedett igy. Mi üthetett belé?
-Viselkedj! - teremtettem le.
-Úgy van, viselkedj. - Joe sem rejtette véka alá ellenszenvét. -Különben nem voltam kíváncsi a nevedre. - grimaszolt. . - Miért is lennél a Rémálmom? - vonta fel az egyik szemöldökét s fonta keresztbe a karját mellkasa elött.
-Mert eltöröm a karod.- magyarázta Suga.
Leesett az állam.
-Jézusom, most vissza szívni azt a sok tesztoszteront amit kilöktetek magatokból. - tellegettem. -Menjünk ,különben megfulladok,vagy kinyirjátok egymást a szemetekkel. Amit nem is értek miért, elvégre kemény három perce ismeritek egymást.
-Ezt te nem értheted Rinnie. - erősődött a szóritása a derekamon s éreztem ahogy ingatja a fejét Suga.
Nem is akarom megérteni,főleg nem az ilyen megnyilvánulásokat. De hamár itt tartunk a hímeket sem akarom megérteni. Néha még a nőknél is bonyolultabbak.
És még rólunk akarnak egy kézi könyvet,amiben szó magyarázatok vannak.
Még csak most jutott el az agyamig hogy is szólított. Rinnie? Most komolyan?!
Ezért még számolok vele,ha kettesben leszünk.
-Rin, mielött elmentek, megkérdezhetem nincs-e kedved meginni velem valamit? - kérdezte. Az előbbi határozottságát azon nyomban felváltotta a félénkség és zavar. Mintha még egy icipicit el is pirult volna.
Ujra elállt a lélegzetem. Ez most egy randi? Tényleg randira hívott valaki? El sem hiszem!
-Nem ér rá. - vászolt helyettem YoonGi. Joe ökölbe szoritotta a kezét,száját egy keskeny vonallá préselte.
-Nem téged kérdeztelek Kriptaszökevény. Vagy hívjalak Vörösnek? - gúnyolodott. Suga remegett mérgében. Nem kell tudjam milyen az arckifejezése. Elég látnom Joe gúnyosan csillogó szemét látnom,hogy tudjam élerte a célját. Kiakasztotta YoonGi-t.
Mielött visszavághatott volna közbe szóltam.
-Ez azért durva volt Joe. Nincs jogod ilyet mondani sőt sértegetni sem. Aki sértegetheti az én vagyok senki más. - osztottam ki semleges hangon.
Mintha bűnbánatot láttam volna átsuhanni az arcán,de nem voltam benne olyan biztos.
-Elintéztem magam vele? - túrt bele fekete hajába ami a fülég ért.
-Nem. Csak nincs jogod ilyeneket mondani.
-Akkor eljössz velem? -csillant fel a szeme. Elgondolkodtam. Jó ötlet lenne mikor itt van YoonGi aki bosszantó,de még is vonz? Aki már ha rágondolok felébreszti a pillangókat a gyomromban? Megéri?
Nem nem éri meg. Viszont egy próbát megér,hogy hátha ez csak szimpla vonzalom YoonGi és köztem.
-Megadom a számom, ha esetleg döntöttél. Ne haragudj de mennem kell. - a kezembe nyomott egy cetlit, még egyszer rám mosolygott, majd futásnak eredt.
-Fel ne merd hívni. - morrant Suga.
-Had döntsem el én. - léptem el tőle. Megindultam, majd a vállam fölött kihívoan rá néztem. -MR. Féltékeny. - tettem hozzá.
-Nem is vagyok az. Hogy lennék erre a nyálgépre féltékeny. - szisszent egyet. -Nevetséges és sértő is egyben.
Öles léptekkel elviharzott mellettem, de még hallottam ahogy azt mondja "Cicafiú nemis egy kis nyanvadt ficsúr". Nem tudtam megállni mosoly nélkül.
Ez engem valamiért boldoggá tett.
Igy hát levakarhatatlan mosolyal az arcomon mentem tovább,mig YoonGi magában füstölgött