Miután kellőképpen lenyugodtam, úgy döntöttem,inkább a fürdőben vedlek átt.
Így hát fogtam egy szűk farmert,kék újatlat pólót és egy fehér-kék kockás inget.
Köztudodd,én imádom az ingeket,szinte csak azzal van teli a ruhatáram.
Kidugtam a fejem,megbizonyodjak rola,nem garázdálkodik a folyosón. Mikor megnyugodva konstatátam,nincs kint,gyorsan átslisszantam a fürdőbe.
Ott áttöltöztem , megmosagodtam és felfrissűlve léptem ki.
De ahogy kiléptem,egy furcsa látvány fogadott. Suga az ajtómnál szobrozott és a kulcslyukon próbált belátni.
-Mi a francot csinálsz? - döbbentem le.
Suga ilyedtében megugrott és még a levegőben megfordult.
-Te mit csinálsz? Azt hittem öltözöl? - háborodott fel.
-Te leskelődni próbáltál? - kértem számon összeszűkűlt szemmel.
Suga elhúzott szájjal hajtotta le a fejét. Szinte hallom ahogy kattognak az agytekervényei,egy velős kifogást keresve.
Aztán felkapta a fejét és megvonta a vállát. -Nem,csak próbáltam kitalálni fel vagy-e már öltözve. Megakartam már hallgatni azt az alapot,amit a tesód küldött. - Nem mondom találékony a srác. Ha nem hinném az ellenkezőjét,simán bekajáltam volna a magyarázatot. De mivel tudom,épp a perverz fantáziáját akarta megeleveníteni azon a kulcslyukon,így nem hittem el.
Semmit mondó tekintettel meredtem rá egy percig,majd némán megfordulva a lépcső felé indultam.
-Hová mész?
Meg sem állva válaszoltam. -Le. Rendet kell rakni a banda után.
-Mi lesz az alappal? Áttküldte már? Mikor akarsz dolgozni végre? -záporoztak a kérdések.
A lépcső közepén járhattam,mikor megtorpantam és a vállam fölött hátra pillantottam.
-Nem néztem még meg. Ha rend lett,akkor kezdünk neki. És te is segitesz. -tettem hozzá,mikor megindult a szobája felé.
-Micsoda?! - állt meg. -Nem fogok mosogatni. - ingadta a fejét.
-Nem vagyok olyan elveteműlt,hogy rád bízzam a konyhát,így csak törölgetsz.
-Ez fájt. -Tette a kezét szíve fölé ,fájdalmas arcot mímelve.
-Dehogy fájt. Ez az igazság. - vontam vállat. Suga felhorkant,én pedig kuncogva indultam a konyhába.
Nem néztem követ-e,tudtam,hogy mögöttem van.
-Tényleg muszáj? Tényleg tényleg?
Hatalmasat sóhajtva szedtem össze a tányerokat s néztem fel rá.
-Tényleg tényleg muszáj. - vízhagoztam.
-Ne már Rin! - nyöszörgött. A mosogatóba tettem a tányérokat,a vizet pedig megengedtem. Nyomtam bele mosógatószert majd megfordultam,csípőmmel neki dőltem a mosogatónak.
-Ne szenvedj ilyen látványosan. Nem hatsz meg. -jelentettem ki,majd folytattam. - Senki sincs aki a pártodat fogja,így kénytelen vagy segiteni. Utánna már a dallal fogunk foglalkozni. Addig tarts ki. Vagy az lebegjen a szemed elött,hogy minnél elöbb végzünk,annál elöbb foglalkozhatunk az alappal. - erre elgondolkodva bólintott.
-Hát jolvan. De nehogy elmond a többieknek mit műveltem,mert örökre enyém lesz ez a munka. - borzadt el látványosan. Még az arcára is kiült a rettenet. Nem is akarom tudni mi játszódik le épp a szemei elött.
-Ne dramatizáld túl. Nem mondom meg nekik,inkább fogd a rongyot és gyere ide. - állítottam le.
Suga durcásan tett eleget parancsomnak és fintorral az arcán állt be a helyére.
Én visszafordultam,a vizet elzártam és neki is kezdtem.
A modogatás egész jó hangulatban telt el. Kiderült YoonGi tud normálisan is viselkedni s nem perverz nagyképű állandóan,ami megnyugtato. Azt hittem ő mindig ilyen.
De akkor csak annyira eggyé olvad ezzel a személyiséggel,hogy ritkán zökken ki ebből a szerepből,ami viszont engem szomorúsággal tölt el. Nekem azért megigérte,ha tud kedves lesz. Remélem be is fogja tartani,ha nem eléri az átkom.
Dolgunk végeztével elégedetten ült le s fújta ki magát.
-Végre végeztünk. Azért a végeredmény szép lett.
-Igen. - bólintottam. Tényleg türhető lett a konyha.
-Most beszéljünk a munkáról. - kulcsolta össze az ujját az asztalon.
-Az alapot elküldte mailen. De itt nem munkálkodhatunk,mert apa itthon van. Azt viszont nem akarom,hogy tudjon róla. Lehet kinyirna minket. Vagy berágna rá,azt meg nem akarom. Maradjon az öcsém a kedvenc gyereke. - ültem le vele szemben. Suga elgondokodva tanulmányozta az arcom,de nem türtem sokáig,így lehajtottam a fejem.
-Mit bámulsz? -Kérdeztem meg gyorsan.
-Téged. - vágta rá.
-Minek? - néztem inkább a szemébe s könyörögtem magamban,ne látszódjon,hogy elpirultam.
-Miért vagy ilyen apáddal? Úgy tűnik mintha beletörödtél volna ,hogy te nem vagy kedvenc gyerek.
Nem szerettem a családi témát. Mindig simán el tudtam kerűlni,de így,hogy nyíltan rákérdeztek,esélyem sincs a menekülésre. Úgy is visszatérne erre,míg nem adom mg neki a választ.
Várta a válaszom , de néma maradtam. Össze kell szednem a gondolataimat,ami ebben a helyzetben nagyon nehéz. Mivel még mindig egy fekete szempár néz kitartóan,na meg a pirulásomat is valahogy kordában kellene tartanom.
Lehet megelégelte némaságomat,mert újra megszólalt.
-Hihetetlen szemeid vannak. Akár a mező fűlye ,olyan színe van. Apádnak barna a szeme,akkor nyilván anyád szemét örököltétek. - a hirtelen téma váltás annyira megdöbbentett,hogy percekig csak tátogtam,mint hal a szatyorban.
-I..Igen. Anyának volt zöld szeme. Szerencsések vagyunk amiért ez tőle van. - magyaráztam kábán.
A gyomrom liftezett a hirtelen jött meleg mosolytól amivel megajándékozott.
-Hiányzik? - hirtelen nem is tudtam kiről beszél,aztán felfogtam.
-Nem tudom. Kicsik voltunk mikor elvesztettük,így nincs semmilyen emlékünk róla,csak annyi a mennyit Sang mesélt róla.- vontam vállat hetykén.
-Mi történt pontosan? - kérdezte lágy hangon. -Oka van annak is gondolom amiért pánik beteg vagy. - elállt a lélegzetem,a gyomrom dió méretűre zsugorodott.
Suga úgy nézett fekete szemeivel,hogy azt hiszem belém lát. Mintha tudná minden titkomat,csak azt akarja én mondjam ki őket.
Belém lát,én meg csupasznak érzem magam,ez pedig halálra rémíszt. Soha nem éreztem még ehez foghatót.
Mindig arra törekedtem,hogy a fal távol tartsa az embereket,de YoonGi-t ez nem érdekli.
Felálltam és vissza indultam.
-Hová mész? - hallottam az ő széke is megmozdult.
-Fel. Itt nem valami jó ötlet a múltról beszélni. - válaszoltam.
Nem is tudom miért fogom elmondani a sötét múltamat neki.
NEKI, akit elvileg nem bírok.
Felérve megint az ő szobájába mentem,leültem J-Hope ágyára s a szőnyeget kezdtem tanulmányozni.
Suga visszaült a forgós székre s ő sem szólt egy szót sem,megvárta míg összeszedem magam.
Vettem egy mély levegőt és évek fájdalmas emlékei hagyták el a szám.
-Mint mondtam sose ismerhettük anyát,mert születésünkor meghalt. Vagyis,hogy pontos legyek miattam halt meg. - beletúrtam a hajamba és hanyatt dőltem az ágyon. Nem akartam látni Suga szánakozó arcát. -Minden rendben volt Park születéséig,de mikor én következtem,anya meghalt. Apa engem hibáztatott,mert imádta anyát,ezt Sang mondta.
-Nem a te hibád volt. - szólt közbe. -Az orvosok hibája volt,te még baba voltál mikor elvesztetted. Ne hibáztasd magad. - oldalra fordítottam a fejem és küldtem felé egy aprócska mosolyt.
-Ez már így marad. Évekig magamat hibáztattam miatta,most már nem tudok úgy gondolni rá,hogy ne èn legyek a hibás - újra előre néztem és a felső ágy alját tanulmányoztam. - Apa összeomlott,nem foglalkozott velünk így fogalmam sincs hogyan maradtunk életben. De mikor elértem azt a kort,hogy felfogjam apa nem törődik velünk,anya meg nincs, nekem kellet átvennem az irányítás. Főzni nem tudtam,ezért nagyon sokáig instant ételeken éltünk. Rendes meleg ételt ,meg az oviban kaptunk. - oldalamra fordultam,térdeimet a mellkasomhoz húztam. - Öt évesen,már Parkot is szerette apa,mivel rájött,érdekli azt amit csinál. Majd kicsattant az örömtől,mert Park is zeneszerő akar lenni. Én azért sem követtem őket. Engem a zene más miatt vonzott. - felsóhajtottam és a falat néztem. - Sang-tól megtudtam,apa azért gyülöl ,mert anyára hasonlítok,mikor meg megtudta táncolok,tajtékzott. - keserűen Felnevettem - Az volt az első érzelem amit felém mutatott. De nem foglakoztam vele. Próbált eltíltani,persze sikertelenül. Azért is táncoltam!
Mikor meg lecsilapodtak a kedélyek és azt hittem már valamennyire békésen élünk,ujabb tragédia árnyékolta be az életünket. - elhalgattam. Az alsó ajkamba haraptam,nehogy az érzelmeim felülkerekedjenek. Ezért a hangom nem volt több suttogásnál. -Tizenkettő voltunk,mikor meghivtak egy buliba. Én meg elakartam menni. Apa megengette,Sang viszont nem. Így veszekedtünk. - gombóc keletkezett a torkomban ezért nyelnem kellet egy nagyot. - Annyira haragudtam rá,hogy azt mondtam neki gyűlölöm. Utánna elment ,én meg utánna. Ilyenkor mindig anya sirjához megyünk. Ő sem tett másként. De egy részeg söfőr elütőtte, -könnyes szemmel végre YoonGi-ra néztem. -A szemem elött ütötték el s halt meg. Nem tudtam tenni ellene semmit. Lefagytam. - reszketegen vettem levegőt.-Ő is miattam halt meg. Ráadásul haraggal váltunk el egymástól. - megmarkoltam az ágyneműt. - Gyilkos vagyok.
-Rin. - szólt közbe,de nem törődtem vele.
-Utánna lettem pánik beteg és kaptam egy csomó gyógyszert. Sokáig aludni sem tudtam,azt hittem megbolondulok. Az volt a szerencsém,hogy MinAh mellettem volt mert most biztos nem lennék itt. - Suga megmerevedett,a szája tátva maradt.
Azon nyomban felállt és felém magasodott az ágy mellett.
-Rin,nem a te hibád volt,hanem a részeg sofőré. Ne hibáztasd magad. -leült az ágy szélére s elmorzsolt egy könycseppet az arcomon. Észre sem vettem,hogy sírok.
-Ezzel sem tudok azonnal megbékelni YoonGi. Míg élek magamat fogom hibáztatni. -szipogtam.
Felültem és letörőltem az arcomról a könnyeket.
-Pedig semmi sem a te hibád. - annyira gyöngéden mondta,hogy újra könnyes lett a szemem. YoonGi ezt meglátva szorosan magához ölelt. Mintha csak ezt kellet volna,megmarkoltam a pólóját és évek felgyülemlett könnyei indultak meg,mint mikor megnyitjuk a csapot. Suga pedig szorosan ölelt,simogatta a hátam,ringatott s közbe közbe csókot nyomott a fejembúbjára,na meg megnyugtato szavakat mormogott a fülembe.
Fogalmam sincs mennyi ideig sirhattam,de kezdtem megnyugodni.
Mikor úgy éreztem,nem lesz több könny,elhúzódtam tőle.
-Sajnálom amiért összevizeztem a pólót.- néztem rá búnbanóan.
-Ez csak víz,majd megszárad. -legyintett. -Jól vagy? -fürkészte az arcomat. Némán bólintottam.
-Ezt csak te tudod,meg MinAh. - jegyeztem meg
-Nem mondom el senkinek. -bólintott. De aztán a két tenyere közé fogta az arcomat. A szemeim hatalmasra tágultak,lélegzetem pedig elakadt.
-Ha kell minden nap elfogom mondani,egyik tragédia sem a te hibád. Fel kell fognod,nem viheted a világ összes kondját a válladon. Nem fogod bírni így sokáig. -megbabonázva vesztem el sötét szemeiben. Suga megsimogadta az arcomat a hüvelykújjával forró utat hagyva maga után. Hogy mégjobban sokkot kapjon a lelkem,Suga csókot nyomott a homlokomra,majd szégyenlősen elmosolyodott.
-Ideje kezdeni valamit az alappal. - ajánlotta s elhúzdott. Némán bólinttam.
-Mivel nem akarom.,hogy apa megneszelje mit csinálunk ezért el kellene mennünk itthonról. Tudsz valami nyugodt helyet,ahol megcsinálhatnánk? -Kérdeztem tőle s kifújtam az orromat.
-Tudok egyet. - felállt s a kezét nyújtotta.
-Hová?
-Menjünk a BigHit Entertainment-hez. -mondta vigyorogva. Mivel más hely nem volt így rábólintottam.