Epilógus
- Jó éjszakát.- suttogta, majd nyomott egy puszit a homlokomra, és nyakhajlatomba fúrta az arcát.
- Neked is.- simogattam a haját.
11 év telt el Amy- ék születése óta. Drága kincseim gyönyörű, okos lányok lettek. Mark- kal megtartottuk az esküvőnket, ami életem egyik legszebb napja volt. Imádjuk a lányainkat, és egymást is.
Beca & Amy 5 évesen
2017. Június 3.
- Elpakoltatok mindent ?- kérdeztem kb. 40- edjére Beca- éktól.
- Igen, anya, mindent.- sóhajtottak egyszerre.
- Oké, akkor menjetek le a kocsihoz apával, én pedig addig bezárom az ajtókat, és leviszem a bőröndjeiteket.
- Szó sem lehet róla.- állt meg az ajtóban Mark.- Te lekíséred őket, én pedig viszem a bőröndöket.- adott puszit a homlokomra, én pedig úgy tettem, ahogy mondta.
Beültettem a kicsiket hátra, aztán én is beültem az anyósülésre.
- Bekötöttétek magatokat ?- néztem hátra.
- Be.- válaszolták egyszerre.
Pár perc múlva Mark is beszállt, és elindultunk
10 perc múlva megérkeztünk a reptérre.
Mark szállt ki először a kocsiból, én pedig követtem.
Mark kinyitotta Amy- nek az ajtót, én pedig Beca- nak.
Ők gondolkodás nélkül rohantak az osztályukhoz, azon belül egy- egy fiúhoz.
Beca Jack- hez, Amy Jorj- hoz. Megállás nélkül rohantak, és mikor meglátták a keresett személyeket, Beca Jack nyakába ugrott, Amy pedig Jorjéba. Hogy ki is ez a két fiú ? A lányaim legjobb barátai. Ők is ikrek.
Meghatódottságomban egy kósza könnycsepp kúszott le az arcomon, amit azonnal le is töröltem.
Imadják egymást. A fiúk adtak a lányaim arcára egy puszit, aztán visszasétáltak együtt,kézenfogva az osztályhoz, és felsorakoztak. Búcsúzóul adtam egy- egy puszit az arcukra, és szorosan megölelgettem őket. Mark is így tett. A két kisfiút is megölelgettem. Igazából olyan nekem ez a két fiú, mintha a fiaim lennének.
Minden nap nállunk töltenek 4- 5 óra hosszát (mivel Markkal saját házunk lett, és ők szomszédok), játszira és fagyizni is velünk jönnek, és ők is sokszor viszik az én lányaimat különböző helyekre (persze ismerjük a szüleiket).
Végül néztem, ahogy felszállnak a Párizsba tartó gépre, ami elviszi őket tőlem két hétre. Veszedelmesen hiányozni fognak.
Mark megszorította a kezem, én pedig szorosan megöleltem.
- Ne aggódj. Jó kezekbe vannak.- nyugtatgatott.
- Remélem is.- suttogtam.
Fél óra múlva már otthon feküdtem.
Mark bejött hozzám, egy doboz csokissütis jégkrémmel, és két kanállal a kezében.
Felültem, az ágy támlájának támasztottam a hátam, majd elvettem az egyik kanalat. Miközben ettük a jégkrémet, nagyon jól elbeszélgettünk, és sokat nevettünk.
- Te, Mark.- szóltam neki.
- Hmm ?
- Nem hívjuk át a többieket ?- kérdeztem, mire bólintott.
A srácokat már vagy 8 éve nem láttuk.
Kivéve Kimet és Jacobot, akik nem messze laknak innen, és naponta beszélünk velük, tekintve, hogy a lányaimnak ők a keresztszülei, mi pedig az ők 7 éves lányának vagyunk a keresztszülei.
Mindenkit áthívtunk.
Dave-et, Kamit, Tamarát, Kimet, Leilát, Zitát, Kittyt, Adamet, Marcit, Kriszt, Jacobot, Ricsit, Alexet, és még Barbit is (12.- ben megbékéltem vele, már nem nyomul Mark- ra, hisz feleségül ment Alexhez).
Mindannian belementek. Akinek gyereke(i) volt(ak), az átvitte őt/őket/ a nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz. Újra olyan volt, mint régen. Ugyan olyan volt, mint mikor még tinik voltunk.
Ugyan úgy elhülyültünk. Persze a banda feloszlott, mert mindenkinek a családjával kellett törődnie.
A banda hatkor indult haza. Mindenkitől elköszöntem, és megbeszéltük, hogy mostantól minden héten minimum kétszer találkozunk.
Este Markkal mentem tusolni. Hát...nem éppen csak tusolás lett a vége.
***
Mark lihegve feküdt mellém. Hozzá bújtam, ő pedig átkarolt.
- Szeretlek.- hajtotta nyakhajlatomba a fejét.
- Örökké, és még az után is.- játszottam a hajával.
Gyerekek, itt a vége az 1.évadnak.
Egyellőre nem tudom, hogy szeretnétek- e második évadot.
Imádtam írni ezt a könyvet. Voltak nehézségek. Sok. Nagyon sok. De nem volt baj. Mert ti itt voltatok velem, kedves olvasóim. A könyv már lassacskán eléri a 800 megtekintést, ami tényleg nem tudok felfogni. Tudom, pár írónak ez semmi, mert megszámolhatatlak K- ja van, de nekem nagy dolog, ugyanis ez az első könyvem, és jó érzéssel tölt el, hogy ez ennyi embert érdekelt. Imádlak titeket 😘.
Úgy terveztem, hogy a végére csinálok egy kis kérdezz- felelek-et, viszont nem tudom, hogy ez hányótokat érdekelné.
Kérlek, ha érdekelne titeket a Kérdezz- Felelek, vagy második évad, komentbe jelezzétek nekem, és az előbbivel kapcsolatban tegyetek fel nekem kérdéseket.
#Vége
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro