Mozgolódni kezdett.
Kihúztam a nyelvem a szájából, és vissza feküdtem.
Nem kelt fel.
Rámfeküdt.
Annyira aranyos...
-Szeretlek.....-suttogtam.

*Kiara*

Mikor vége lett a sulinak kézen fogva gurultunk haza Markkal.
A többiek majd csak 4- kor jönnek.
Még csak fél kettő van....
-Mark...- szólaltam meg.
Épp a szobámban ültünk az ágyon.
Pontosabban, Mark az ágyamon, én pedig az ölében, neki háttal.
Épp a hajam túrta egy oldalra, és a másik oldalon lehelt egy csókot a nyakamra.
-Hmm ?- csókolta meg újra.
-Elmehetnénk vásárolni 4-re.- dobtam fel az ötletet.
-Rendben.- válszolta, majd kiszálltam az öléből, és a gardróbomhoz sétáltam.
A ruháim közt kedtem kutatni.
-Mit keresel ?- állt be a gardróbom ajtajába.
-Ruhát, hogy átöltözzek
-Minek ?
-Tudod, ez olyan lányos dolog.
Mi, lányok, kb. mindíg átöltözünk.
-Minek ?
-Mert sajt.
-Aham, értem..nem, amúgy kurvára nem.- nevettetett fel.
Oda mentem hozzá, majd megcsókoltam.
A szobámban levettem a ruháimat, majd felvettem az újat(kép👇).

-Csini vagy.- sétált oda hozzám Mark, majd megcsókolta a homlokom.
-Köszi.
Mivel megyünk ?- kérdeztem.
-Repülővel...-forgatta meg a szemét, mire "bedurciztam", hátat fordítottam neki, és karom össze fontam a mellem előtt...
-Na...ne csináld már ezt...hallod?
Sajnáloom...- karolta el hátulról átkarolta a derekam.
-Naaa...szeretleek..-folytatta, mire elnevettem magam, és szembe fordultam vele.
-Hé, nem is haragudtál.- durcizott be most ő.
-Én is szeretlek.
És nem tudod előadni nekem, hogy haragszol rám, mert nem tudsz rám haragudni.- csókoltam meg, mire egyik lábam felhúzta az egyik kezével, másikkal a derekamat fogta, és vissza csókolt.
Hogy kicsit kínozzam, neki nyomtam magam férfiasságának, mire felnyögött.
-Ahh te lány, ne kínozz...- kérlelt vágyakozva, és letette a lábam.
Beharaptam a szám.
-Kérleek kincsem.- nézett rám fájdalmasan.
Felugrottam rá, és mégjobban hozzá préseltem magam, mire mindketten felnyögtünk.
Oda sétált az ágyhoz, lefektetett rá, majd rámmászott, és heves csókcsatába kezdtünk.
Lábaim össze kulcsoltam háta mögött, hogy még jobban kínozzam (tudom, hogy kedves vagyok, nem is kell mondani).
-Ha tudnád, mennyire kívánlak...- suttogta, majd fel akart állni, de vissza húztam.
Levettem róla a pólót, majd magamhoz húztam, és megcsókoltam.
Következő pillanatban csöngettek.
Ahh, basszameg !!
-Na, király...- háborgott Mark, mire nevetve megcsókoltam.
Kikeltem alóla, majd lementem, és kinyitottam az ajtót.
A srácok voltak ott.
Mit keresnek ezek itt ?
Ránéztem a karórámra.
Még csak 14:30 van.
-Öhm...sziasztok...
Hát ti ?- kérdeztem.
-Hát, kicsit korábban jöttünk.
De nem baj, ugye ?- kérdezte Zita.
-Nem, dehogy...-mondtam.
A következő pillanatban Mark sétált le, de most volt rajta póló.
-Kicsit hamarabb jöttek...-osztottam meg vele a szituációt.
Megrántotta a vállát.
Oda jött az ajtóhoz, majd hátulról átkarolta a derekam.
-Gyertek csak be.- invitáltam beljebb őket.
Bejöttek a házba, majd a nappaliba mentek, és leültek a kanapéra.
Mi, Markkal, minden nasit összegyűjtöttünk
Chipsek, cola,csoki, popcorn, cukor...stb.
Leültünk a nappaliba, és kezdődhetett a(z) fvm.
Ricsi kezdett.
Egy üveget megpörgetett, és az Barbin állt meg.
-Fvm ?- kérdezte Ricsi.
-Merek.
-Remek.
Hagyd békén Markot és Kiarát, és szállj ki a bandából.- mondta Ricsi.
Legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
-Hogy mii ???
De hiszen Mark az enyém.
És ti is jobban szerettek engem, mint ezt a lúzert- mutatott rám.
Mindenki megrázta a fejét.
-Hát, úgylátszik mégsem szeretnek.
Úgyhogy pá-pá.-integettem neki.
Hisztérikusan felállt, és távozott a házból.
-Tudod, Ricsi...
Mostmár nagyon szeretlek.- közöltem vele.
Mark mérgesen nézett rám, de látszott a szemén, hogy mosolyog.
-Nekem csak te vagy.- közöltem vele, és egyszerre röhögtünk fel.
Egy idő után egyre izgalmasabb feladatok voltak.
Fél óra múlva Zita és Tamara fehérneműben voltak, Mark és Ricsi póló nélkül, Dave pedig alsógatyában.
Kétségtelenül Mark volt a legizmosabb.
Nálam állt meg az üveg.
Éppen Dave pörgette rám.
-FvM?-kérdezte Dave.
-Hát ezek után...felelek.- válaszoltam.
-Hogy viseled azt, hogy Mark holnap Virginiába költözik ?
-H...hogy mi ?- dermedtem le.
Mi az, hogy Mark elköltözik ?
-Hogyhogy elköltözik ?
Mark...-szóltam a barátomnak, aki lehajtott fejjel ült.
Felrohantam a szobámba, és becsaptam az ajtót.
Lerogytam a földre, és zokogtam.

*Mark szemszöge*

Nem lehet igaz..egy hülye játék közben kellett megtudnia.
-Haver..én...én sajnálom.
Nem tudtam, hogy nem tudja..-szólalt meg Dave, miután Kiara felrohant.
-Most már késő...-sírtam el magam.
Felrohantam a szobámba, és becsaptam az ajtót.
Lerogytam a földre, és zokogtam.
Nem lehet igaz, hogy azt, aki a világot jelenti számomra, most itt kell hagynom.
Kurva élet...

*Visszaemlékezés*

Épp Kiara szobájában fekszem az ágyán, ő rajtam fekszik.
Az előbb adtam rá a pólót.
Hirtelen nyitódott az ajtó, és anya lépett be rajta.
Szám elé tettem a mutató ujjam, jelezve, hogy csendesen.
Becsukta maga mögött az ajtót.
Nem érdekelt, hogy látja, hogy Kiarával alszom.
Egyszer úgyis meg kell tudnia, hogy mit érzek Kiara iránt.
Az ágyhoz tolt egy széket, és leült rá.
Én közben végig Kiám hátát simogattam.
Jó, tudom, még nem vagyunk együtt, de na...
-Mit érzel iránta?-suttogta Anyu.
-Szeretem...-válaszoltam.
Lehajtotta a fejét.
Sírt.
Eléggé megrémültem.
-Anya..-szóltam.
-Elköltözöm...és jössz te is.
-Mi ?
Miért ?
És hova ?
-Apáddal eléggé össze vesztünk...és én el akarok költözni.
És viszlek magammal téged is.
Magyarországra....Bp-re...-suttogta.
Nem...az...az nem lehet...
-Nem foszthatsz meg attól a lánytól, akit szeretek.
-Pedig velem jössz.
Kiara pedig nem az én lányom...sajnos...úgyhogy őt nincs jogom elvinni...-mondta.
Tényleg ennyire nem érdekli, hogy a fia mit gondol ?
-Gyűlöllek.-mondtam a szemébe.
Kisétált az ajtón....
Ez eddigi életem legszörnyűbb napja...

*Vissza a jelenbe*
Vissza gondolva erre a beszélgetésre, bele vertem egy hatalmasat a falba.

*Egy nap múlva*

Nem sokára indulunk.
Tegnap óta nem találkoztam Kiával.
Egész nap a szobájába volt.
Csak apát engedte be.
Hajnali 6 óra van.
9-kor indul a gép.
Én már útra készen álltam(ez alatt a bőröndöket értem).
Úgy éreztem, muszály utoljára látnom a szerelmemet.
Oda sétáltam a szobájához, és halkan lenyomtam a kilincset.
Még alszik.
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd befeküdtem Kiara mögé, és átkaroltam.
Nem bírtam magammal.
Elkezdtem csókolgatni a nyakát.
Kinyitotta a szemét.
Nem szólt egy szót sem.
Hagyta, hogy csókolgassam.
-Miért tetted ezt velem ?
Miért nem szóltál róla?- kérdezte remegő hanggal.
-Nem tudtam, hogy hogy mondjam el...
Nem akartam, hogy szenvedj....
-Miért, most nem szenvedek ?
-Én nem akartam ezt.
Nem akarlak itthagyni.
Szeretlek...az életemnél is jobban.
Nekem te vagy a mindenem.
Senkit nem szerettem úgy, mint most téged.
Csakis téged akarlak.
Én akarlak minden nap felkelteni.
Én akarom elvenni a szüzességed.
Én akarom megkérni a kezed.
Én akarom az oltárnál kimondani utánad az igent.
Én akarok ott lenni veled a szülészeten.
Én akarom felnevelni a gyerekünket veled.
Én akarok megöregedni veled.
Nekem csakis te kellesz Kiara...- sírtam el magam.
Kiara már zokogott.
Felém fordult, majd szorosan megölelt.
Úgy éreztem, muszály utoljára megcsókolnom.
Így tettem.
De ebbe a csókba próbáltam beleadni mindent.
Lihegve váltunk el egymástól levegőhiány miatt.
-Szeretlek, Mark Thomas.- mondta ki a szerelmem.
-Szeretlek, Kovács Kiara.- mondtam neki.
-Várni fogok rád.- suttogta.
-Örökké...-tettem hozzá.
Pár óra múlva már a repülőn ültem az anyámmal.
Épp az életemtől választanak el.
És ott nem vár az új életem.
Hogy miért nem vár ?
Mert az én életem Kiara.
Mindenhol van életem, ahol ott van Kiara.
Az én életem.

Hy guys !
Ez lenne az újabb rész.
De a történetnek még nincs vége.