Besétált velem a szobámba, majd lefeküdt az ágyamra, így én rajta feküdtem.
Nem engedtem el.
Ő is csak addig engedett el, amíg betakart minket.
Így aludtam el.
Rajta feküdve.
A karjaiban.
Vele...

A mai reggelem nem olyan volt, mint amilyen lenni szokott.
Nem.Ma reggel kipihenten és boldogan keltem, mert tudtam, hogy itt van velem Mark. Így is volt.
Mikor felkeltem, a mellkasán találtam a fejem.
Rajta feküdtem.
Ránéztem.Már fent volt. Engem nézett.
-Jó reggelt hercegnő.-köszöntött.
-Neked is Mark.-mosolyogtam rá.
Meglepődtem azon, hogy fogja a kezem.
Össze vannak kulcsolva az ujjaink.
Vissza hajtottam a fejem a mellkesára.
-Nem akarok suliba menni...-jelentettem ki.
-Nem fogsz...és én sem.A mai napot itthon töltjük.
Van valami ötleted ?-kérdezte.
Ránéztem, és elmosolyodtam.
-Tudsz gördeszkázni ?-kérdeztem.
-Igen. Miért ?
-Megtanítasz ?- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Neked bármit.-adott puszit a homlokomra.
-De még pihizzünk kicsit....-adtam volna puszit az arcára, de elfordította a fejét, így a szája sarkára adtam.
Na m1.
Elengedte a kezeim, és az oldalamat kezdte simizni.
Ahogy simizte az oldalam, egyre feljebb csúszott rajtam az anyag, ami eddig takart, így a csupasz oldalamat simogatta...
Várjunk csak egy kicsit !
Hisz rajtam csak egy bő póló van, meg egy bugyi!
De én nem így aludtam el !
-Mark...
-Hmm ?
-Miért csak egy bő póló, és egy bugyi van rajtam ?
-Mert átöltöztettelek.
-Köszönöm, hogy törődsz velem...
-Szívesen teszem.-puszilta meg fejem búbját.
Kb. háromnegyed óra múlva kikeltünk az ágyból.
Vagyis, egyelőre csak én, amíg felöltöztem.
És igen, Mark előtt.
Először is, azért, mert már látott fehérneműben (különben hogyan öltöztetett volna át), másrészt pedig, amúgy sem vagyok szégyellős.
Miután felvettem a ruhát (kép👇) (Mark pedig mosolyogva végig nézte ezt), megmosakodtam.

Felkentem a szokásos sminket, de a hajamat Mark akarta megcsinálni.Ez annyit takar, hogy kifésülte.
-Indulhatunk ?-kérdeztem.
-Aham.
Előkapott a szobájából két gördeszkát, és indultunk is.
A pályára indultunk el.
Miközben mentünk, Mark felpattant az egyik gördeszkára, egyik kezét az enyémre kulcsolta, másikban pedig a másik deszkát fogta.
Nem tudom, hogy most mi van köztünk...de ez most jó így.
Mikor oda értünk, letette elém a másik deszkát.
Megmutatta, hogy hogy kell menni vele.
2 óra múlva, már simán mentem rajta.
Pár trükköt is csináltam.
Mark szerint nagyon ügyes vagyok.
Az egyik gurulásnál megcsúszott a deszka, és én fejre estem volna , ha Mark az utolsó pillanatban meg nem fog.
Az arca vészesen közel volt az enyémhez.
Most mit fog csinálni ?
Megcsókol ?
Aham....szép álom...
-Khm...-köhintett kínosan, és felállított.
-Sz...szerintem menjünk.- dadogtam kínosan.
-O..oké.-mondta, majd felpattant a deszkájára, és én is az enyémre.
Mark megfogta a kezem, és elkezdtünk hazafelé gurulni.
-Mark...?
-Hmm ?
-Nekem adod ezt a deszkát ?
-Igen babám, neked adom.-mosolygott rám.
Pár perc múlva haza is értünk.
Felmentünk, majd letettük a deszkákat.
-Kia, nekem most mennem kell, de nem sokára jövök, oké ?
-Jó.-válaszoltam.
Mark adott a homlokomra egy puszit, és elment.
Bementem a szobámba, és leültem az ágyra.
Boldog voltam.
Elővettem a telefonom, és facebookoztam.
Fél óra múlva valaki berontott a szobámba.
Azt hittem, hogy Mark az, de nem.
Ez...öhm...ez Alex.
A suliból.
Honnan tudja ő, hogy hol lakom ?
És mit keres itt ?
Kicsit közelebb jött.
Mintha részeg lenne.
-Szia szerelmem.-szólalt meg.
-Öhm...szia...szerelmem??
Jól vagy, Alex?
-Soha jobban, édes- jött közelebb.
Kezdek félni.
És félelmem beigazolódott.
Hogy miért ?
Mert pár perc múlva Alex már rajtam feküdt.
Próbáltam lelökni magamról, de nem ment.
Túl erős hozzám képest.
-Alex kérlek, hagyj békén !-kiabáltam zokogva.
De nem mozdult.
A nyakamat kezdte csókolgatni.
Én pedig teljes torokból ordítottam.
Mikor már a fehérneműt szedte volna le rólam, valaki lelökte rólam.
A könnyektől a szememben alig láttam.
Végre kitisztult a kép.
Mark püfölte Alexet, aki már a földön feküdt ájultan.
Oda mentem Markhoz, és megpróbáltam leállítani.
-Mark, elég !
Hallod ?! Megölöd !
Végre abba hagyta, kivitte Alexet, vissza jött hozzám, és szorosan magához ölelt.
-Köszönöm.- suttogtam neki.
-Nincs mit hercegnőm.
Újra a hátsó combomhoz tette kezét, én ráugrottam, majd megint ugyan úgy feküdtünk le, ahogy legutóbb.
-Szeretlek hercegnőm.-suttogta Mark.
-Szeretlek hercegem.-suttogtam.
Ebben a pillanatban nem érdekelt semmi más, csak az, hogy velem van.
Sem az, hogy fehérneműben vagyok, sem az, hogy az előbb majdnem megerőszakoltak, sem az, hogy a mostoha bátyám.
Mellette biztonságban érzem magam.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Sziasztok!
Ez lenne az 5.rész.
Remélem tetszett.