Mikor meglátta a vörös szemem, talán mintha egy kis aggódást pillantottam volna meg szemében, de biztos csak képzeltem, mert a másik pillanatban már kint is volt a szobámból.
Miért volt most ilyen ?
Legelőször is bunkó volt, aztán meg kedves, és most meg megint bunkó...nem értem ezt a srácot...

*Mark szemszöge*

Ma jön Kiara, a mostoha testvérem.
Én nagyon haragszom rá.
Mikor apáék eljöttek az intézetbe, és azt mondták, elvisznek onnan, nagyon örültem.
Még ott, az intézetben, elkezdtünk beszélgetni.
Mikor megtudtam, hogy apának van egy gyereke, nagyon boldog voltam.
Mikor a szüleim meghaltak, én még csak 2 éves voltam.
Nem volt testvérem, de nagyon szerettem volna egyet.
Ezért örültem, mikor megtudtam, hogy van egy gyereke apának.
Kicsit csalódott lettem, mikor megtudtam, hogy lány, mert úgy gondoltam, biztos olyan, mint a többi: plázaliba.
De azért reménykedtem, hogy nem olyan.
Vagy ha olyan is, velem azért jóba lesz.
Aztán azt is megtudtam, hogy nem tartja a kapcsolatot apával.
Apa azt mondta, hogy Kiara tud rólam, csak nem kíváncsi rám.
Ezért megútáltam Kiarát.
Már én sem voltam rá kíváncsi...

*A nap, mikor Kiara hozzánk kerül*

Most nem tudom, hogy mi van.
Apa tegnap közölte velem telefonon, hogy a lánya autóbalesetet szenvedett az anyjával, és most Kiaránál van a kórházban, mert Kiara anyja meghalt, és ezentúl Kiara is velünk fog élni...csodás...
Ma jön Kiara.
De én nem vagyok kíváncsi rá..

*Kiara érkezése után*

A szobámban ülök, és hallgatom Kiara bőgését...
Nem nagyon érdekel, mi baja van...
Biztos csak az, ami minden másik ribancnak...
Nem bírom tovább hallgatni ezt a bőgést.
Oda mentem a szobájához, és bekopogtam.
Nem nyitott ajtót.
Pár perc múlva már dörömböltem.
Ajtót nyitott, és rám emelte tekintetét.
Egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy ribanc.
Nagyon csinos volt, pedig nem volt rajta smink.
Szőkés- barna ombre haja volt, ami kb. a fenekéig ért, és barna szeme.
Mikor a szemébe néztem kicsit megsajnáltam.
Először kicsit furcsán és ilyedten nézett rám, aztán gondolom leesett neki, hogy ki vagyok, és megtörölgette a szemét.
-Jó lenne, ha halkabban itatnád az egereket.-szólaltam meg gúnyosan.
Erre újra sírni kezdett.
Be akarta csukni/csapni az ajtót, de én megtartottam a lábammal, és bementem a szobájába.
Szorosan megöleltem, ő pedig vállamba fúrta fejét.
Hogy miért öleltem meg ?
Nem tudom...nagyon furcsa érzést kelt bennem ez a lány.
Ezt nem hagyhatom....
Elengedtem, és ki akartam menni a szobájából, de megfogta a karom, visszahúzott, és megölelt.
Annyira jól esett...mi ?!
Nem ! Nem mondhatok ilyet.
Nekem barátnőm van(akit amúgy pár nap múlva biztos dobni fogok, mert ő is csak egy ribanc, mint az összes többi), és Kiara a mostohahúgom.
Adott egy puszit az arcomra, és lement.
Nem engedhetem magamhoz közel ezt a lányt...ezentúl bunkónak kell lennem vele.

Sziasztok !
Ez lett volna a 3.rész.
Igen, tudom, rövid lett, ne hari.