Ő szorosabban ölelt, fejét pedig nyakhajlatomba fúrta.
-Szeretlek Kincsem.
-Én is szeretlek apa...

Ma utazunk haza.
Apához, és családjához.
Már nagyon izgulok.
Kíváncsi vagyok, hogy hogy néz ki az új családom többi tagja.

*Londonban*

Most itt vagyok Londonban, a reptéren.
Az apámmal....
Fogtunk egy taxit, majd beültünk.
Negyed óra múlva ki is szálltunk.
Egy hatalmas ház előtt álltam.
Jah, igen !
Nem is említettem !
Apám gazdag.
Bementünk a házba.
Csodállkozva néztem körbe.
Gyönyörű volt.
Zajt hallottam.
A lépcsőn jön le valaki.
Pár pillanat múlva előttem állt, egy középkorú, gyönyörű, szőke hajú, gyönyörű, barna szemű, gyönyörű nő.
Jah, és mondtam már, hogy gyönyörű ?
-Szia Kiara.
Én Ketrin vagyok, az apukád felesége.
Na és ugye mostantól a mostoha anyukád.-és amint kimondta azt a szót, hogy "anya", nekem könnyek szöktek a szemembe.
-Szia.
Én Kiara vagyok.
Most pedig bocsáss meg, de rendbe kell szednem magam.- mondtam remegő hangon, és pár könnycsepp lehullt az arcomon.
Megértően bólintott.
-Első emelet, balról a 3.szoba.-tette hozzá gyorsan, mikor én már a lépcsőnél voltam. Felrohantam az említett szobába, berohantam, becsaptam az ajtót, majd neki dőltem, le csúsztam a földre, és zokogni kezdtem.
Pár perc múlva kopogni kezdtek.
Nem nyitottam ki.
Ilyen állapotban sem Ketrinnel, sem az apámmal nem akarok beszélni.
Két perc múlva, már dörömböltek az ajtómon.
Felálltam, és kinyitottam.
Meglepetten láttam, hogy nem az apám, és nem is Ketrin dübörög az ajtómon, hanem egy barna hajú, kék szemű, nagyon helyes, nálam 1-2 évvel ídősebb fiú.(👇)

Először kicsit furán néztem rá, aztán leesett, hogy ő a 14 éves mostoha bátyám, Mark.
Eléggé aggódó tekintettel nézett rám.
Most meg mi a...jaaah !
Letöröltem a könnyeket az arcomról, majd a szemem is megtörölgettem.
Ahogy végig nézett rajtam, az aggódó arckifejezés helyett kétségbeesett arcot tekintettem meg.
-Jó lenne, ha halkabban itatnád az egereket.-szólalt meg gúnyosan.
Hát ennyi kellett, nekem újra eleredtek a könnyeim.
Be akartam csapni az ajtót, de ő a lábával megtartotta, és bejött rajta.
Szorosan megölelt, én pedig vállába fújtam a fejem.
Nem mondta, hogy sajnálom, csak megölelt.
Pár perc múlva (sajnálatomra) elengedett, és ki akart menni, de én a karjánál fogva vissza húztam, és még egyszer megöleltem.
Ezzel azt akartam kifejezni, hogy köszönöm, hogy megnyugtatott.
Valami nagyon megfogott ebben a srácban, de tudom, nem érezhetek semmit, mert (még ha biológiailag nem is) testvérek vagyunk.
Elengedtem, gyorsan adtam egy puszit az arcára, majd lementem a konyhába, magára hagyva őt.
Ott Ketrint találtam.
-Bocsáss meg, hogy az előbb olyan gyorsan felszaladtam,csak még nem barátkoztam meg a ténnyel, hogy új anyukám van.
-Semmi baj, én nem haragszom.
Megértelek.-válaszolt.
-Na és...mi készül ?-mosolyogtam rá.
-Lassange.-jelentette ki, én pedig még szélesebben vigyorogtam.
-Azt imádom.
-Tudom.
Körülbelül mindent tudok rólad.
Apukád sokat mesélt rólad.
Nagyon szeret téged.-mondta.
Még egy csomót beszélgettünk, és kiderült, hogy Ketrin nagyon jó fej, és laza is.
Nagyon megkedveltem.
-Majd holnap talán elmehetnénk plázába.-dobta fel az ötletet, nekem pedig lehervadt a mosoly az arcomról.
-Ne haragudj, Ketrin, de nem fűz jó emlék a plázához.
Nem azt mondom, hogy mostmár nem fogok plázába menni, de még nem állok készen rá.
-Rendben.
De azt tudnod kell, hogy holnap utántól iskolába fogsz járni.
Oda, ahova Mark, csak annyi különbség lesz, hogy Mark 8.-os, te pedig 7.b-s leszel.-jelentette ki.
-Oké...-húztam el a szám.
-Ne aggódj, biztos jól ki fogsz jönni majd a többiekkel.
-Hát nem csak erről van szó...de én eddig magántanuló voltam, és barátaim sem voltak.
-Biztos hamar meg fogod szokni.
-Hát, ha te mondod...
-Na, és találkoztál már Markkal ?
-Igen, volt szerencsém hozzá.
Egyébként, mióta van itt, nálatok ?
- Már két éve.
- És én két éve nem tudok arról, hogy van egy testvérem..
- Sajnálom Kiara....
- Mindegy is.. Hagyjuk inkább...
Felmentem a szobámba, és becsuktam az ajtót.
Jobban megnéztem a szobám.
Gyönyörű, és hatalmas (kép).

Elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből egy hatalmas gardróbba, ami már így is tele volt pakolva ruhákkal és cipőkkel, meg kiegészítőkkel.
Azonnal át is öltöztem (kép).

Kimentem a szobából, és hangokat hallottam egy szobából.
Oda mentem az ajtóhoz.
Nagy betűkkel rajta volt, hogy Mark.
Akkor ez Marké.
Tudom, nem szép dolog, de hallgatózni kezdtem.
Mark telefonált.
-Igen, kicsim....nem....aham, itt van....ne gondolj már ilyenekre, nekem csak te vagy cicám.Meg amúgy is, ő a mostoha testvérem....igen, holnap után találkozunk a suliban....én is téged....szia....-nyomta ki a telefont, bennem pedig eltört valami...
Vissza rohantam a szobámba, becsaptam az ajtót, és ledőltem az ágyra.
Sírni kezdtem.
Mi van velem ?!
Miért sírok emiatt ?
Talán bele szerettem ?
Ilyen érzés szerelmesnek lenni ?
Ezen gondolkodtam még kb 1 órát, aztán hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon.
Letöröltem a szemem.
-Ki az ?- üvöltöttem ki.
Az ajtón bejött Mark, én pedig magamban imádkoztam, hogy ne sírjam el magam.
-Le kéne jönni enni.- dobta oda nekem.
-Nem vagyok éhes.- mondtam, és megcsuklott a hangom.
-Akkor ne gyere.Tőlem éhen is pusztulhatsz.-mondta flegmán, és szavai lyukat égettek szívembe.
Mikor meglátta a vörös szemem, talán mintha egy kis aggódást pillantottam volna meg szemében, de biztos csak képzeltem, mert a másik pillanatban már kint is volt a szobámból.
Miért volt most ilyen ?
Legelőször is bunkó volt, aztán meg kedves, és most meg megint bunkó...nem értem ezt a srácot...

Sziasztok !
Ez lett volna a 2.rész.
Remélem tetszett.
A következő rész Alex szemszögéből lesz.