8:42-kor felkeltem.
Kipattantam az ágyból, majd kimentem a fürdőmbe, ami a szobámhoz kapcsolódik.
Fogat mostam, megmosakodtam, majd bementem a gardróbomba.
Kiválasztottam egy rózsaszín bő pólót, és egy cicanacit.
Feltettem egy kis sminket (alapozó, szempillaspirál, tusvonal),majd kimentem a konyhába.
Anya már a konyhában munkálkodott.
Felültem egy pultosszékre a pulthoz, anya pedig elém dobott egy tányért, amin két nutellás palacsinta volt.
Megettem azt a két palacsintát, majd betettem a tányért a mosogatógépbe.
-Anya...-szóltam anyumnak.
-Hmm?
-Ma elmehetnénk plázázni.
-Rendben.-rendezte le ennyivel.
-Nah éss...hánykor induljunk?
-Majd 10-kor.
-OK.-mondtam, majd felsiettem a szobámba.
Felvettem egy rózsaszín converset, meg egy barna bőr dzsekit, leültem az íróasztalhoz, és elkezdtem laptopozni.
Felmentem facebookra, majd a kezdőképernyőt kezdtem lapozni.
Ezt hamar meguntam, ezért kiléptem és lecsuktam a laptopot.
Rápillantottam a kék karórámra.
9:44-et mutatott az óra.
Eltettem a pénztárcámat egy kistáskába, a telefonomat pedig bedugtam a dzseki zsebébe.
Kész is vagyok.
Kimentem a konyhába, és már 9:57 volt.
Anya is készen volt már.
Kimentünk, majd beültünk a kocsiba.
Bekapcsoltam a rádiót, majd énekelni kezdtem.
Egy olyan szám következett, amit anya is ismert.
Elkezdtünk énekelni.
A refrénnél együtt kezdtünk énekelni, majd mielőtt a rap jött volna, egy hatalmas szúrást éreztem az oldalamban, és elsötétült minden.
Mikor magamhoz tértem, megpróbáltam kinyitni a szemem.
Nem sikerült.
Neki rugaszkodtam még egyszer, ekkor már sikerült, viszont nagyon éles fény világított bele, ezért vissza csuktam.
Harmadjára már sikerült kinyitnom a szemem.
Kórház....
Várjunk csak...WHAT ?!
Mit keresek én egy kórházban ?
Hol van anya ?
Egy nálam (pár évvel) idősebb lányt pillantottam meg.
Gondolom ő a nővér.
Mikor rám pillantott elkezdett kiabálni.
-Felébredt !! Felébredt !!
Ekkor befutott az ajtón az...apám ???
Az apámat kb 6 éves koromban láttam utoljára.
Mit keres ő itt ?
Leült a mellettem lévő székre, majd megfogta a kezem.
Elrántottam onnan a kezem, mire ő könnyes szemekkel nézett rám.
-Hol van anya ?
Miért vagy itt ?
Miért vagyok itt ?-halmoztam el kérdésekkel apámat.
- Az anyáddal kocsival utaztatok, amikor belétek ment egy kamion.
Te túl élted, viszont az anyád...az anyád nem...
Ezért vagyok én itt.- hadarta el.
Szemeim meg teltek könnyekkel, és csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mi ?!
-Kicsim...mától nállunk fogsz lakni.
Biztos jól kijössz majd a fiammal.
-Kivel ?!
Mióta van neked fiad ?
Én miért nem tudok erről ?
-Azért, mert anyád nem engedte, hogy elmondjam neked...
- És...és hány éves ?
- 14.
-Micsoda ?! Hogy lehet tizennégy ??
Hiszen én csak 13 vagyok !!
-Nyugodj meg kincsem !
Ne gondolj semmi rosszra.
Mark befogadott gyerek.
-Aha...oké...és tudja, hogy megyek ?
-Igen.
-Akkor mostantól veletek fogok lakni....-beszéltem inkább magamnak.
Bólintott.
Pár perc csend.
-Miért ?-kérdeztem.
-Mit miért?
-Miért hagytál el minket ?
-Mert anyukáddal nagyon sokat veszekedtünk.
El akartunk válni.
A bökkenő csak az volt, hogy nem tudtuk, te kivel legyél.
Én nem akartalak megfosztani anyukádtól.
De ő nem akarta, hogy velem legyél.
Bele kellett törődnöm.
De egy csomó levelet küldtem neked.
Gondolom, anyukád nem adta oda...-hullajtott pár könnycseppet.
Nem tudom miért, de hittem neki.
Megöleltem.
Ő szorosabban ölelt, fejét pedig nyakhajlatomba fúrta.
-Szeretlek Kincsem.
-Én is szeretlek apa...

És ezzel véget is ért az 1.rész.
Remélem tetszett.
Hamarosan hozom a következőt.