Azt hiszed nem fáj? Hogy nem érzem? Hogy amikor figyelsz nem látom? Hogy amikor én figyellek nem veszem észre a mosolyod? Azt hiszed nem szeretném mindennél jobban? Azt hiszed...nem érzem?

Tudom hogy te nem. Hogy te más vagy. Hogy nem érzel úgy, hogy nem úgy szeretsz, azt is, hogy mást szeretsz...Tudom...nagyon is jól tudom. Hogy a te szemedben nem érek sokat. De TE NEKEM többet jelentesz, mint egy haver, akivel sokat nevetek, mint egy egy lány, akivel jól elbeszélgetsz, akivel naponta viccelődtök. Hogy amikor megfogod a kezem engem átjár a forróság. Sok erőmbe kerül ezt elrejtenem, de a szerelmet még inkább nehezebb. Nekem fáj és ezt nem akarom, hogy lásd...Nem akarom, hogy lásd  mi van bennem, mert tudom kinevetnél és nem lenne több. Tudom én. A szívem apró mégis érzem, mit egykor te tettél értem. Rossz ez az érzés nagyon fáj. Gyűlöllek érte, mert miattad szenvedek és még bocsánatot sem kérsz. Azt hiszed nem FÁJ?! Tévedsz! A szívem apró mégis érzem, mit te miattad kell elszenvedjek. Apró szilánkjai vagyok én már csak annak ami voltam...Csak egy repedés semmi más, csak egy árny a falon, senki más. A szívem apró mégis érzem, tudom jól azt is hogy nincs esélyem, mégis...

  Azt hiszed nem fáj? Hogy nem érzem? Hogy amikor figyelsz nem látom? Hogy amikor én figyellek nem veszem észre a mosolyod? Azt hiszed nem szeretném mindennél jobban? Azt hiszed...nem érzem?  Tévedsz...