Délben már fürgén futkároztam egyik helyiségből a másikba. Fogalmam sem volt Szabi hova akar vinni, ezért teljesen összezavarodtam az öltözékem illetően. Fél óra hezitálás után, vettem a bátorságot és felhívtam.

-Szia.-szóltam bele a készülékbe, mikor felvette.

-Szia.-hallani lehetett hangján hogy mosolyog. Ez pedig engem is mosolygásra késztetett.

-Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy hogyan öltözzek fel. Ugyanis, ha jól sejtem, azt nem fogod elárulni hova is megyünk...-idegességembe elkezdtem az ujjaim végén lévő bőrt tépkedni.

-Egyszerű, utcai ruha jó lesz. Nem kell kiöltözni, nyugi.-mondta, hangjából pedig áradt a nyugalom, így én is egy kicsit lazítottam. Ettől az egésztől kezdtem egy kicsit stresszelni. Sosem szerettem a meglepetéseket.

Nem is beszéltünk többet, megköszöntem, hogy elmondta és bontottam a vonalat.

Azt nem mondta hogy délután mikor is akar jönni, így általánosan gondolkodva, kettő órára gyanakszom.
Megebédeltem, majd utána úgy döntöttem lezuhanyzok. Hiába történt ez meg este, mégis úgy éreztem muszáj.

Megengedtem a vizet, majd lekapkodva a ruhákat beálltam a zuhanytálcába. A kellemes, langyos víz áldás volt ebben a forró melegben, így elidőztem egy kicsit. Kókusz illattal megáldott tusfürdővel-amit idő közben vett nekem Krissz- bekentem testem, majd hagytam had mossa le a víz. Hajam egy csurom víz lett, ezért azt is megmostam.

Pár perccel ezután kiszálltam, majd egy törölközőt magam köré csavarva kisétáltam a szobába. A szekrényhez érve még egy törcsit elővéve, felcsavartam hajamat.

Kiraktam egy fehér, térdnél szakadt nadrágot, és egy baba kék cry feliratú, bő szabású pólót..

Megtörölköztem, majd fehérneműt felvéve, elővettem a hajszárítót-amit a szekrényben találtam-. Megszárítottam a hajam, majd konstantáltam, hogy most a frissen mosott hajammal, kezdeni nem sok mindent tudok.
Így hát hagytam had hulljon a vállamra.

Az éjjeli szekrényen pihenő telefonom gombját megnyomva néztem meg az időt. Háromnegyed kettő. Nem siettem annyira, szép komótosan magamra húztam a ruhadarabokat. A pólónak az elejét kicsit betűrtem hogy jobban nézzen ki. Lábamra felhúztam a kedvenc, Mickey egeres vansomat, majd fejemre helyeztem a kerek fazonú napszemüvegem.
Az idő már kettő után jár, de Szabi még nem jött.

Lementem a konyhába, ahol észre vettem a konyhapulton egy cetlit. A nagybátyámék elmentek bevásárolni.

Ekkor beugrott hogy még nem is szóltam erről neki. Mobilom előkapva írtam neki.

Én: Ugye nem baj ha elmegyek valahova egy barátommal?

Krissz: Dehogy :) Örülök hogy találtál. 😉

Jött a válasz rá pár percre.

Telefonomat hátsó zsebembe csúsztattam, majd indulásra készen vártam.

Nemsokkal később, csengettek.
Fél három. Majdnem jól tippeltem.

-Szia!-nyitottam ki az ajtót. Szabi mosolyát meglátva, az én ajkaimra is mosoly kúszott.
Ő is köszönt, ezután pedig bezártam a tegnap kapott kulccsal a házat, majd indultunk is.-Most már elárulod hova is megyünk?-érdeklődtem.

-Majd ha odaértünk.-pillantott rám elszakadva az előttünk lévő tájtól, de szinte azonnal visszafordult.

Rajta egy egyszerű lazac színű póló volt, egy szintén fekete szakadt farmerrel, és egy bomber dzsekivel. Haja csak oldalra volt fésülve. Lélegzet elállító volt.
Azt az érzést kelti benned hogy wow, de rohadt helyes.

Az út csendesen telt, csak a rádiót lehetett hallani. A legújabb slágereket, Ed Sheeran, The Weekend, Selena Gomez, Justin Bieber stb...

Szinte folyamatosan ugyan azok, amitől szinte már agyfaszt kap az ember.

Viszont, mint minden tinilánynak, nekem is van egy kedvenc előadóm.
Hát ki más, ha nem Shawn Mendes?

Felcsendült a már jól ismert Treat You Better.

Szokásom ilyenkor, hogy elkezdem énekelni, és ez most sem volt másképp. Először halkan, majd a refrénnél kicsit hangosabban. Majd hamar észbe kaptam, és paradicsom vörös fejjel kezdtem beszélni.

-Úristen, bocsánat. Nem akartam csak szokásom és...

-Semmi gond.-nevetett fel.-Gyönyörű hangod van.

-Köszönöm.-zavaromban egy kósza hajtincsemet piszkáltam.

Ezzel a beszélgetésünk itt abba is maradt. Beállt a csönd. De nem az a kínos fajta, nem. Hanem az a nyugodt.

Ezután következett még egy tíz percnyi utazás, majd megérkeztünk.

Döbbenet, meglepettség és izgalom. Ez a három dolgot éreztem mikor kiszálltam a kocsiból, és megláttam a színpadot.

-Egy koncertre hoztál?-lelkesedtem fel.

-Nem akármilyenre.-kacsintott.

- Ki fog fellépni?-nyújtogattam a nyakam, hátha meglátom, ugyanis a színpad mögött voltunk.

-Én.-hirtelen levegőt is elfelejtettem venni a meglepettségtől.

-Komolyan?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-De még mennyire.-nevetett jóízűen zavaromon...

Remélem tetszett ez a kis szösszenet. Most próbáltam kicsit kevesebb párbeszédet belerakni, több gondolatmenetet... Őszintén én nem tudom eldönteni hogy ez a rész jó lett-e vagy sem. Ezért örülnék egy kis visszajelzésnek, bármilyen formában!❤