-Hova megyünk?-kérdeztem izgatottan.-Ez ugye nem meglepetés?

-Nem.-nevetett.-Semmi extra, csak egy étterem.-parkolt le az épület mellett.

-Nos, ha neked ez semmi extra, akkor...-ámultam el a csodaszép étterem láttán. Tényleg nem volt benne olyan sok "extra", viszont még így is elképesztő volt. Már kívülről látni lehetett az eleganciát.-Gyönyörű.-mosolyogtam rá.

-Nálad nem szebb.-nézett a szemeimbe. Arcomra kiűlt egy halvány pír, s mosolyognom kellett. Közelebb hajoltam hozzá és nyomtam egy forró csókot ajkaira.

Kiszálltunk a kocsiból, és az épületbe igyekeztünk.
Mivel ez egy foglalásos étterem, előszőr Szabi bejelentkezett, majd az asztalunkhoz kísértek minket.
Az egész bámulatos volt. Gyönyörű díszítés, lenyűgöző színek, de a legjobb az egészben hogy Szabival lehetek itt.

-Mit mosolyogsz ennyire?-nevetett fel az előbb említett.-Úgy vigyorogsz mióta kiszáltunk a kocsiból mint a tejbetök.-nevetett tovább mint valami öt éves.

-Csak boldog vagyok. Ennyi az egész.-néztem rá halvány mosollyal az arcomon.

-Én is. Igazából, én még soha senkivel nem voltam ilyen boldog. És tudod... örülök hogy azon az estén összefutottunk.-kézfejét sajátomra rakta, majd hüvelykujjával apró köröket írt le.

-Az én megmentőm.-néztem kezünkről rá. Kissé göndör mogyoró barna hajának egy két szálja szemeibe lógott, csokoládé színű szemei csillogtak ebben a fényben. Ingje tökéletesen állt, enyhén kidolgozott felsőtestén.

Tökéletes.

Ez az egy szó illik rá.

Ám, ezt az idilli pillanatot a pincér szakította meg. Leadtuk rendelésünket, s halkan beszélgetve vártuk azt.

-Tudod, el kell mondanom valamit.-váltotta komolyra a szót.

Kissé megilyedtem. Lehet hogy most akarja közölni; csak egy játék voltam neki. Amivel csak játszott, hiszen a játék arra való.
De hamar elvetettem az elméletem, ugyanis nem hiszem hogy Szabi olyan lenne.

-Én... azt... vagyis.. azt hiszem totál belédzúgtam.-mikor ezek a szavak elhagyták ajkait, a levegő is megállt bennem. Ne tudtam elhinni.-És tudom hogy ez még korai, és valószínűleg a válaszodat is tudom, de Lisa,  lennél a barátnőm?-darálta le az egészet.

Szemeim könnybe lábadtak a meglepettségtől. Hirtelen semmit sem tudtam kinyögni csak dadogtam.

-É..én.. úristen...i..igen!-mondtam ki végül.

Szabi felpattant, átsietett az én felemre, felhúzott és egy hosszú szenvedélyes csókban részesített. Nem kellett látnom, éreztem hogy mindenki minket bámul de nem zavart. Nem zavart, mert abban a pillanatban egy olyan srác karjai között voltam, aki szeret. S én is őt.

Nem sokkal ez után kihozták a rendelt ételeket, s kicsit nyugodtabban kezdtünk az elfogyasztásukhoz.

Az egész este kellemes hangulatát nem zavarta meg semmi és ennek rendkívül örültem.

-Nem lenne kedved jövő hétvégén eljönni velem valahova?-nézett rám az elöttem ülő fiú.

-Nem is tudom. Hova?

-Az meglepi.-kacsint. Felnevettem majd bólintottam.

-Nem szeretem őket, de bele eggyezem.-húztam mosolyra ajkaim.

A vacsorát végül Szabi fizette. Vagyis kötelességének érezte. Én meg nem akartam elkovetni azt a klisés jelenetet amikor ezen veszekszünk. Elhagytuk az éttermet, majd a kocsihoz indultunk. Beültünk, a járművet Szabi beindította  és elindultunk.

Már egy húsz perce mehettünk mikor megállunk egy park mellett. Szabi kiszállt és átsietett az én felemre s kinyitotta nekem az ajtót.

-Ez meg mi?-kérdeztem értetlenül.

-Meglátod.-húzódott huncut mosoly ajkára mire én megforgattam a szemeimet.

-Ne forgasd a szemeidet.-nézett rám.

-Miért akkor mi lesz?-pimaszkodtam és megismételtem tettemet.

-Nem lesz több ilyen.-fordult velem szembe s nyomott egy hosszú puszit a nyakamra.-Sem ilyen.-előző cselekedetét a szám szélén ismételte meg.-És ilyen sem.-végezetül pedig megcsókolt.

-Pedig meglehetne szokni.-húztam el a szám. Felnevetett majd még egy gyors puszit nyomott ajkaimra, s indultunk tovább.

Nem sokkal ezután egy gyönyörűen kivilágított részhez értünk.
Mikor az egésznek a közepébe sétáltunk, körbe-körbe forogtam hogy jól megnézhessem a gyönyörű égősorokkal feldíszített fákat.

-Annyi álmom elveszett
végül, csak te, maradtál.
S ha itt lennél, se kérhetném,
hogy maradj és vigyázz rám.-kezdett el énekelni mögőttem Szabi.-Ha rettegek és szétesek,
nincs már út ami járható,
de vissza nem, én nem megyek, 
kitudja már, mi volna jó.-végig szemembe nézve énekelte a sorokat, amitől libabőrös lettem. -Így volt jó, elmúlt vége,
ha lépnem kell, hát lépek végre.
Nincs már gát mi utamba térne.-szemeimbe könnyek szöktek az este folyamán másodszorra.-Nekem a szerelem kell,
woahh-woahh,
szerelem kell,
woahh-woahh,
Én álmodom, még álmodom,
míg a nap az égen jár.
fel nem adom, nem, nem hagyom,
hisz szükségem van rá.-fejezte be mire én a nyakába borultam.

-Hát ez meg mi volt?-néztem rá mosolyogva rá.

-Ezt a dalt te ihletted.-nyomott egy forró, hosszú csójot ajkaimra.

-Gyönyörű.-fúrtam nyakába arcomat.

-Akárcsak te.-puszilta meg az arcomat.-Tudod azon gondolkodtam, hogy szeretnél-e szerepelni a videó klippben.-elhúzódtam tőle.

-Úr isten, ez komoly?-kaptam kezeimet szám elé.-Nagyon szívesen. Igen!-öleltem meg.

Tudom kicsit elkapkodott és összeszedetlen rész lett, próbálkozom!
Esetleg ha tetszett vote-olj, és írd meg a véleményedet kommentben!