Reggel ( kb. délben) egy autó dudálására majd egy nagy ajtócsapódásra keltem.
Kikeltem az ágyból és levánszorogram a nappaliba.

Igazán csak akkor fogtam fel hogy hol is vagyok mikor megláttam egy srácot, aki kigülledt szemekkel vizslatott (feltehetőleg a hiányos öltözetem miatt). Eléggé feltűnően végigmért.

Szőke haja rendezetlenül állt össze-vissza. Fekete póló és egy fekete térdnél szakadt farmer volt rajta.

-Szia! Attila vagyok!-köszönt majd Szabira nézett, aki fáradtan dörzsölte szemét. Valószínűleg ő is az újonnan érkezett személyre, ezekszerint Attilára, kelt fel.-Rosszkor jöttem?-kérdezte.

-Hát én már megyek is. Nem zavarlak titeket.-szólaltam meg Szabi előtt.-Már biztos aggódnak értem!-fordultam meg majd indultam vissza, hogy átöltözzek.

Felsiettem a szobába, majd hamar magamra kapkodtam a ruháimat.
Megfogtam a táskám, a telefonomat kezembe vettem,  és lementem hogy elköszönjek.
Leérve a két srácot a konyhába találtam meg.
Amikor Szabi meglátott félrehívott a nappaliba.

-Nagyon szépen köszönök mindent amit tettél. Nem is tudom mit csináltam volna ha te nem vagy ott...-hálálkodtam.

-Ugyan, ezt bárki megtette volna.-mosolygott.

-Szeretném valahogy meghálálni.-néztem szemeibe.

-Hát ha megadnád a számod, máris kvittek lennénk.-nyújtotta felém a mobilját.

-Rendben.-nevettem fel.

Telefont cseréltünk, így mindketten beírtuk a számunkat. Egy öleléssel elbúcsúztunk, majd kiléptem az ajtón. Amíg lelépcsőztem, felhívtam a nagybátyámat hogy jöjjön értem. Ezzel már csak egy bökkenő volt. Azt se tudtam hol vagyok. Beletelt egy "kis" időbe mire eltudtam magyarázni hogy mégis hol lehetek.

Hazaérve alapos fejmosást kaptam azzal kapcsolatban hogy hogy leittam magam.

Mint később megtudtam Petra is kapott egy nagy szidást.

A múlt estének köszönhetően, egy hét szobafogságot kaptunk. 
Életemben először járok Magyarországon, erre az első hetet szobafogságban töltöm. Juhhé.

Nagyjából belenyugodtam hogy egy egész hétig a szobámba legyek, így vetettem magamnak pár csomag nasit, és bekuckózva az ágyamba sorozatmaratont tartok.

Az idő olyan éjfél tájt jarhatott, mikor befejeztem a The 100 című sorozat legújabb részét. A Teen Wolf után ez az a sorozat amit a legjobban imádok. Viszont ebben a sorozatban nincs kedvencem... De olyan van akit nem bírok annyira... Ez a személy pedig Emori.
A könyvsorozatot is kiolvastam.  Ebben az az érdekes hogy a könyv teljesen más mint a sorozat. A sorozatban körübellül a főszereplők neve egyezik csak meg a könyvben lévőkkel. A többi teljesen más.

Mivel szokásom ilyen későn az, hogy teljesen értelmetlen dolgokról gondolkozzak, ez most sem maradt el.
Eldöntöttem hogy amint lejár a szobafogság, elmegyek egy fodrászhoz és kicsit változtatok a hajamon.

Mivel még nem voltam álmos, gondoltam kiülök a teraszra, ami a szobámból nyílik. Amint kiértem megcsapott a hideg. De ezesetben nem érdekelt.
Egy nagy fotel és egy dohányzóasztal volt elhelyezve, a párkány pedig valamilyen virággal volt kirakva. Az asztalon egy kis cserepes kaktusz díszelgett, amihez egyből odaszaladtam....volna ha nem rúgok bele a kanapé sarkába. Hirtelen jött szúró fájdalom miatt felkiálltottam.
Nemsokkal ez után kicsapódott egy ajtó (amit eddig észre sem vettem) és Marci lépett ki rajta. Áhh szóval közös a kis teraszom vele. 

-Csak belerúgtam a sarkába..-nevettem fel kínosan. Mivel ezután egyikünk sem szólalt meg, leültem. Az eddig ácsorgó fiú, követte példám, viszont ő a garnitúra másik felébe foglalt helyet. Egy kis ideig szótlanul kémleltük a tájat, majd ő törte meg a csendet.

-Figyelj...Az a kis incidens...Csak azt akarom mondani hogy sajnálom, és vegyük úgy hogy meg sem történt...-vakargatta tarkóját. Visszagondolva arra ami történt eléggé szerencsétlennek éreztem magam. Hisz egy ilyenhez is kész bénakirálynőnek kell lenned. Úgylátszik én az vagyok... Viszont másrészről elég  vicces is. Hisz most képzeld el... Tök pucéran mész ki a fürdőből, megcsúszol és az unokatesód elkap.. Ezen a gondolatomon elnevettem magam, mire Marci furán nézett rám.

-Szerintem is. Mintha meg sem történt volna.-nevettem tovább.-Bocsi de ez  vicces lehetett. Elképzeltem így kívülről hogy nézhettünk ki..-fogalmam sincs hogy miért éreztem ezt ennyire viccesnek... Talán csak a sok csoki meg chips megártott.xd

Egy kis idő múlva ő is elnevette magát.

-Igen egy kicsit tényleg nevetséges lehetett.-mondta.
Beszélgettünk még egy kicsit majd ki-ki ment a maga útjára.

Nagyon örülök hogy végre Marcival is tudtam beszélgetni. Hiszen amióta megjöttem csak az a rövid kis párbeszéd zajlott le köztünk annál az incidensnél....

Másnap, szinte egész délelőtt unakoztam. Semmi dolgom nem volt. Még az udvarra sem mehettem ki.
Egy kis idő után elegem lett ebből, és úgy döntöttem, pancsolok egyet a medencében. Felvettem a legelső fürdőruhát amit a táskámban találtam, a napszemüvegemet a fejemre tettem,  egy törölközőt a hátamra dobtam, megfogtam a telóm és már indultam is.
Kiérve mikor megláttam az óriási medencét szívem szerint egyből ugrottam volna egyet, de még nem akartam. Lepakoltam a cuccom egy napozóágyra, majd odamentem a medence széléhez. Belemártottam a kezem, és egy kicsit lefröcséltem magam. A víz hőmérséklete nem volt a legjobb, de elviselhető volt. Leültem majd belelógattam a lábam. Mikor már a lábam megszokta, gondoltam ideje teljesen belemerülni. Nem fáradoztam azzal hogy odamegyek a lepcsőhöz, hanem beleereszkedtem a széléről. Először még hideg volt, de utána már egészen kellemes.

Egy ideje áztattam magam, mikor Marci is megjelent egy fürdőnadrágban. Nem zavarratta magát egyből bele ugrott a vízbe.

-Vigyázz jövöök.-kiáltott, és a vízben is volt. Feljött a felszínre, a haját pedig elkezdte rázni mint a kutyák a bundájukat. S persze annak a nagy része az arcomba ment. Erre én is lefröcséltem, mire felkapott s belehajított a vízbe.

-Köcsög.-jöttem fel nevetve a víz alól.

-Lisa neked nem a szobádban a helyed?-jött ki Krisztián is.

-Először is; nem vagyok kutya hogy ilyet mondj. Másodszor; nem én hagytam ott a Petrát úgy hogy szó szerint azt se tudja hogy hol van.Végül pedig; te engedtél el minket.-borultam ki.- Ha azt akarod mennyek be, gyere és húzz ki.-nyújtottam ki a kezem, mikor kipattant egy csodás ötlet a fejemből. Krisz odasétált a medence széléhez és leengedte karjait. Megfogtam őket majd egy rántás segítségével belehúztam a vízbe. Marci szakadt a röhögéstől, én pedig mint aki jólvégezte dolgát, felültem a hattyú alakú matracra.

Sziasztok.!
Ahogy ígértem, itt vagyok, egy szép nagy terjedelmű résszel.!😊 Örülök hogy ennyire tetszik a történet.! ❤😁