Mikor visszaértünk hozzánk, Szabi leparkolt a ház előtt, kiszállt a kocsiból, átsétált az én felemre és kinyitotta nekem az ajtót.

-Köszi. Ezt is. És igazából az egész napot. Nagyon élveztem.-arcomról alig lehetett levakarni a vigyort.

-Hidd el, én mégjobban, hogy te is jelen voltál velem egy koncerten.-nézett egyenesen szemeimbe.

-Hát akkor...?-hangom kissé vékony lett közelségétől. Valami fura érzés kerített hatalmába. Lábaim remegtek, s ha épp nem a kocsinak támaszkodtam volna, teljesen biztos hogy feladták volna a szolgálatukat.

-Hát akkor...-mosolyodott el, majd közelebb hajolt. Olyan közel hogy már a levegővételét is éreztem. Ahogy kifujja a már elhasználódott levegőt. Éreztem parfümje és kissé menta illatú leheltének keveredését.

Egyre csak közeledett, már az orrunk is összeért. Tekintete szemeim és ajkaim között cikázott, s mintha csak az én engedélyemre várna. Enyhén bólintottam, s mire észbekaptam, le is csapott ajkaimra.

Finom, édes csókja átjárta egész testemet. Beleborzongtam. Nem tudtam betelni vele, egyre csak jobban és jobban, többet és többet akartam. Karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig, derekamat karolta át.

Nem akartam hogy vége legyen. Azt akartam hogy ez a pillanat örrökké eltartson.

Levegő hiány miatt elváltunk egymátsól. Felduzzadt ajkakkal, pihegve néztünk egymásra.

-Hát, akkor...-mosolyodott el újra.-péntek este, nyolckor. Elegáns légy.-kacsintott.

Mosolyra húztam ajkaimat, majd bólintottam egyet. Néztem ahogy visszasiet a kocsi másik oldalára. Beharaptam alsó ajkamat. Újra és újra az a csók járt az eszemben.

Ezen a napon már nem is tudom hányadjára járta át testemet a mérhetetlen boldogság. Ajkaimon óriási vigyorral imdultam be a házba. A kulcsot nem kellett használnom, mivel nyitva volt az ajtó.

-Megjöttem.-kiabáltam.

-Konyha.-jött a válasz. Amint beértem két selytelmes vigyorral találkoztam szembe.

-Mi történt itt?-húztam fel egyik szemöldököm.

-Te Szabyestel randiztál?-ugrott fel hirtelen Petra a székből.-Uhh hogy csókol? Ugye bemutatsz neki? Jézusoooom. Ugye tudod hogy kivel smároltál az előbb?-vihogott.

-Nyugi van.-nevettem fel reakcióján.-Különben is. Ez nem randi volt...-vettem ki a hűtőből egy dobozos fantát.-Az majd pénteken lesz.-bontottam fel.

-Áááááh.-ugrott a nyakamba.-Nem hiszem el.-sikítozott.

×××

A napok csak úgy repültek. Hamar eljött a péntek. Én pedig annál jobban izgultam.
Az elmúlt pár napban folyton azon a csókon gondolkoztam. Magamnak is nehezen vallom be, de azt hiszem kezdek beleesni ebbe a srácba. Ami furcsa, mivel pár napja ismerjük egymást.

-Lisa, jössz?-nyitott be Marci a szobámba.

-Aha.-válaszoltam röviden, majd hamar felkaptam a táskámat.

Felajánlotta nekem hogy elvisz a legközelebbi plázába, mivel ruhát kell vennem estére. Beültünk a kocsiba majd elindultunk.

-Van egy-két dolgom nekem is, aztán ha nem gond csatlakoznék hozzád.-nézett rám egy pillanatra.

-Nem bánnám.-mosolyogtam rá.-Vagy ha akarod, akkor mehetnénk együtt is.

-Tökéletes.-viszonozta mosolyomat.

Körülbelül tíz perc alatt meg is érkeztünk ahhoz a bizonyos plázához.

Kiszállva a kocsiból Marcit követtem. Nem ismerem még ezt a helyet, és nem is áll szándékomban eltévedni.

-És hova megyünk?-érdeklődtem.

-Nemrég szakítottunk a barátnőmmel. És hát szeretném visszaszerezni.-húzódtak halvány mosolyra az ajkai.

Hirtelen nem is tudtam mit mondjak, ezért inkább hallgattam. Nemsokkal eztuán, egy ékszerboltba mentünk be.

-Ezt már akkor is meg akartam venni neki, amikor együtt voltunk.-ment egyből oda egy gyönyörű nyaklánchoz.

-Ez gyönyörű.-ámuldoztam, majd a tekintetem az árra tévedt.-És miből akarod finanszírozni?

-Erre gyűjtök már nem is tudom mióta...-nézett rám mosolyogva.

×××

-Na és merre találunk egy olyan boltot ahol tudunk nekem ruhát venni?-fordultam teljesen felé. Megvettük azt a fránya nyakláncot. Komolyan mondom, az miután megláttam az árát, nem is tartottam olyan szépnek.

-Nem tudom. Nézzünk körül.-mondta, majd zsebre vágta a kezeit. Egy bólintással jeleztem hogy eggyet értek az ötletével. Elindultunk egy irányba, s közben a kirakatokat kémleltem. Nem telt bele öt percbe, megláttam egy gyönyörű ruhát.
Marcinak nem is szóltam, csak bementem, remélve hogy észrevette eltűnésem, és utánam jött. A sorok közt keringtem, mire végre megtaláltam azt a darabot. Elvettem két méretet is, mivel nem vagyok biztos hogy melyik lenne jobb, majd egy próbafülkébe besiettem. Levettem a fölösleges ruhadarabokat majd magamra ráncigáltam a kisebb ruhát. Már az elején látszott hogy kicsi lesz, így leküszködtem azt, s a vállfára akasztottam, majd levettem a másikat.

Tökéletes. Belenéztem a tükörbe, és mosolyognom kellett. Tökéletes ruha, tökéletes srác, és remélem tökéletes randi. A ruha egy egyszerű, testre simuló, combközépig érő fekete csoda.

-Lisa itt vagy?-hallottam meg Marci hangját.

-Igen.- válaszoltam és elhúztam a függönyt.

-Azta.-nézett végig rajtam.

-Ennyire gáz?-bizonytalanodtam el.

-Inkább ennyire dögös.-húzta perverz mosolyra ajkait.-Az a Szabi gyerek tuti kihűl ha meglátja ezt.-mutatott végig rajtam, majd beharapott ajkakkal újra végignézett rajtam.

-Hülye.-nevettem el magam.

Visszahúztam a függönyt majd átöltöztem és mentünk is fizetni.

Még úgy döntöttünk bemegyünk valamilyen cipő boltba, nézünk magunknak valamit.

Én már kész is voltam, egy egyszerű fekete magassarkút választottam. Épp Marci keresésére indultam, mikor megláttam felém közeledni.

-Na, mehtünk?-állt meg előttem.

-Aha.-válaszoltam röviden.-Mit találtál?-próbáltam kivenni kezéből a dobozt hogy megnézhessem.

Nagyon nem sikerült, mivel Marci vaskosan markolta a dobozt, és dühösen nézett valamit a vállam felett. Óvatosan hátrapillantottam, és így elémtárult egy srác és egy lány, ahogy nevetgélnek, majd megcsókolják egymást.

Egyből leesett a dolog, s megfogva a mellettem álldigáló srác kezét, kezdtem húzni a pénztárhoz. Kifizettem hamar a cipőket, ezután pedig siettünk a kocsihoz. Amint odaértünk, bepakoltunk a hátsó ülésekre, majd beültünk.

-Sajnálom.-néztem rá.

-Nincs mit.-mosolygott szomorúan. Elindította a kocsit és hazaindultunk.

×××

-Azta mindenit.-tátotta el a száját Petra. Teljesen készenléti állapotban álldigáltam a nappali közepén.

19:59

-Izgulok.-jelentettem ki.

-Nyugi van. Úgy parázol mintha először csinálnál.

-Jólvan.. csak hát...-dadogtam elvörösödve.

-Csak nem beleszerettél?-újjongott.

-De.-hajtottam le a fejem mosolyogva.

Egyszerre kaptuk a fejünket a lépcső felé, ahol Marci hangos trappolással futott le.

-Huhh már azt hittem elmentél.-sóhajtott.-Ezt szeretném neked adni.-nyújtotta felém a nyakláncot amit délelött vettünk.

-Nem! Nem fogadhatom el!-tiltakoztam.

-Pedig elfogod! Na fordulj, felrakom!-mutogatta újjával hogy pördüljek meg. Tettem amit kért megfordultam, az enyhén hullámos hajamat pedig felemeltem higy feltudja rakni az ékszert.

-Köszönöm!-öleltem meg.

-Ugyan!-legyintett, majd adott egy puszit, ezzel egy időben pedig csengettek. Fogtam a táskám és a dzsekim, majd az ajtó felé vettem az utam. Lenyomtam a kilincset majd az ajtót kinyitottam. Szembetalálkoztam Szabi mosolygos tekintetével.

Egyszerű fekete farmer, egy fehér ingel. Egyszerűen lélegzetelállítóan festett.

-Szia.-köszöntem.

-Szia.-viszonozta majd nyomott egy csókot az ajkaimra.

Még élek!

Sajnálom. Tényleg. Nem tudom megígérni a sűrűbb részeket de mindenesetre próbálkozom!

Ami viszont jó hír, ( legalább is kinek mi ) lassan meg lesz a 3K nézettség!!!! ( pontosabban most van 2,78k )
Úristen. El sem hiszem! Annyira köszönöm. Épp hogy meglett a 2K, erre mindjárt egyel több. S ezt mind nektek köszönhetem!
A másik hihetetlen pedig a vote-ok száma! 235 kis csillag.

Egyszerűen nem tudom elégszer megköszönni!
Csodásak vagytok❤