Lassan ülök fel puha és meleg ágyamban és nézek ki az ablakon. Mindent hó borít. Mélyet szippantok a levegőbe, s megérzem azt a kellemes illatot, mit az év ezen szakaszán mindig. Mosoly kúszik ajkaimra, hiszen imádom a fahéj és a gyömbér összevegyült aromáját. 

Magam mellé tekintek, hirtelen magányosan kezdem érezni magam. Körbe nézek a szobámban, de nincs sehol csak a hűlt helye tátong mellettem. Nagyot sóhajtok, majd talpam a hideg földre helyezem és elindulok a fürdő felé, hogy kissé összeszedjem magam, hisz egy fontos ünnep van ma: Karácsony.

Vízzel áztatott ujjaim tincseim közé vezetem, ezzel egy kicsit megigazítva kusza hajam, mit sikeresen elaludtam. Belenézek a tükörbe és lassan végig simítok arcbőrömön; már kevésbé pompázik a lila foltok takarásában. 

Szekrényem elé sétálva gondolkodóba esem, hogy mit is vehetnék fel e csodás alkalomra, ám hamar észreveszem a nekem szánt ruhát, mi a forgószékemre van kiterítve. Mosolyom csak növekszik, hisz tudom Nate megint gondolt rám, mint mindig. Felsőtestemet egy halvány rózsaszín ing takarja, még lábamon egy egyszerű fekete farmer feszít. Ügyetlen mozdulatokkal ugyan, de sikerül végül azt a nyakkendőt a nyakamba kötni, mit még Jessetől kaptam az egyik születésnapomra: egy egyszerű, mégis csodálatos nyakkendő, min apró ezüstös csillagok ragyognak sötét alapon. Egy utolsó pillantást vettek magamra a tükörbe nézve, majd egy nagy levegőt veszek. 

Halkan osonok ki szobámból, még csak véletlenül se zavarjam meg a földszinten nyüzsgő embereket, kik rám várnak. Az illatok pedig egyre erősebbek és erősebbek lesznek, ahogy lejjebb és lejjebb haladok a fenyőből készült lépcsőfokokon.

Hallom a dalt, mi beteríti az egész nappalit. Minden ragyog, az égő sorok fény tánca, mintha ritmusra mozogna a hanggal. Azzal a hanggal, mi kellemesen, mégis mélyen csilingel és szól egyszerre az énekkel. 

Már csak egy lépcső fok; ott állok a szoba bejáratánál. 

S száll az ének, ajkai serényen mozognak, még torkából felszakadnak az angyali hangok. Minden ünnepi színekben pompázik, és csak most látom, hogy a fenyő az egyik legszebb színben fog tündökölni: Ezüst.

Ezüst, akárcsak az Ő gyönyörű szeme, mit felébredésemkor először megláttam. Hangja, mi talán már akkor utat tört elmémbe, mikor még egy másik, ismeretlen világban jártam. Ám most ismét rám néz fényben úszó szemeivel, szája széles mosolyra húzódik még engem bámul, s én szinte elveszek benne. Minden megszűnik körülöttünk és most csak mi létezünk.

Akárcsak az első találkozásunkkor. 

** ** ** **

Kezemben a szürkén csillogó szalagokkal bajlódok, mi egy igen nehéz harcnak bizonyul, ám hamar segítséget kapok Adelaidetől, ki egy mosollyal az arcán segédkezik nekem. 

Mindent beborít az édes sütemény illat, mit Nate és Jesse készít a konyhába, s ahol néha egy-egy vicces jelenet játszódik le. Mindent beborít a sárga fény, míg kint a hó lep el mindent és burkolja fehérségbe a tájat. Egy sejtelmes mosoly terül szét arcomon, ahogy visszagondolok az első hóesésre, amit itt éltem meg a kanapén, az én kis tündéremmel együtt. 

S most mintha a rejtett kívánságom valóra válna, meghallom a lépcső halk reccsenését, mire egyből oda kapom tekintetem. 

Nem szólok, csak nézem Őt. Smaragd és kék színben vegyült íriszei tökéletesen visszaverik a csillogó fényeket, és egy fajta táncot járnak. 

Lassan indulok meg felé, ám e vontatott mozgás nem tart sokáig. Felkapom aprócska testét, megpörgetem Őt; úgy mozog akár a legfényesebb hullócsillag a sötét égen. Magamhoz ölelem, mihelyst földet ért újból lába, és nem engedem. Mélyen szívom be édes karamella illatát, mi egy fajta érzéseket idéz elő bennem. Arcom mélyen selymes tincsei közé rejtem, miközben Ő szorosan bújik mellkasomhoz és hallgatja szívem dallomos ritmusát, s még nem is tudja: ez a dallam neki szól. Ezt a dallamot csak Ő tudja elindítani és megállítani.

Talán percekig zárkózunk egymás karjaimba, nem foglalkozva a körülöttünk lévőkkel, kik mosollyal az arcukon bámulnak minket. Hisz már mindenki tudja, és mindenki elfogadja. Talán már az elejétől kezdve tudták, csak mélyen magukba zárták, akárcsak mi.

Finoman kezdem eltaszítani testemtől, ám nem engedem el. Ajkait keresem meg tekintetemmel, majd illesztem rá saját, rózsaszín párnácskáim. 

Minden megszűnik újból. Csak egy dallamot és ritmust hallunk: szívünk heves dobogását. Ajkaink egyszerre forrnak össze egy táncba, mit csak mi ismerünk. Csak mi tudjuk a koreográfiáját, s csak mi ismerjük a lépések, ahogy nyelvünkkel ízlelgetjük egymást.

Finom szájától nehezen válok el, ám valamit mondanom kell neki.

- Szeretlek, kis tündér.

- Én is szeretlek, angyalom.

A csillagok pedig újból felragyogtak, és ragyogtak. Fényük soha többé nem aludt ki, ahogy az én szívem dallama sem hallgatott el soha többé. S a mellé a hógömb mellé társult egy másik, mit az este folyamán bontottam még ki egy kis dobozból, mi a fa alá volt rejtve a nevemmel együtt. 

Abban a hógömbben pedig egy angyal volt. Egy hófehér ruhába bújtatott angyal, mi kezeivel szorosan fog egy csillagot. 

Ám én a valóságban a szárnyaimmal őriztem ezt a kincset, mi a legfényesebben ragyogott nekem a sötét éjszakákban. 

Ezt a csillagot pedig Aydennek hívták.

VÉGE

_____________________________________________________________________________

Sziasztok!

Mielőtt végleg elköszönnék mind a könyvtől, mind tőletek szeretnék néhány dolgot elmondani magáról az egész könyvsorozatról hisz valójában elég sok dolgot dolgoz fel maga a könyv. Úgy gondoltam, ezt úgy a legegyszerűbb tisztázni, ha pontokba szedem, az első évadtól egészen az utolsó évadig.

Bántalmazás:

Már az első évadban kibontakozik ez a szó, hiszen Natet folyamatosan bántotta/molesztálta nevelőapja, minek meg is lett az eredménye: mindenkitől félt és undorított. Egy életre csalódott az emberekben, ezért is nem bízott senkibe, még nem jött Jesse. 

Ám talán a legdurvább az egészben, hogy még ez itt a képzelet, addig a valóságban ugyan úgy megtörténnek ilyen esetek és nem mindenki lesz olyan szerencsés, mint Nate. 

Elfogadás:

Talán ez az a szó, ami elég tág jelentéssel rendelkezik. Nem csak másokat, hanem magunkat is meg kell tanulnunk elfogadni, a hibáinkkal együtt: hisz senki sem tökéletes. 

Jesse nehezen fogadta el a tényt, hogy talán egy fiúba kezd beleszeretni, míg Nate már rég beismerte magának. Elfogadta azt amilyen, még Jessenek idő kellett ehhez. 

Ám még Jessenek ez volt a gondja, addig Nate más elfogadással küzdött, még pedig azzal, hogy: szeresse magát. 

Ugyan ezt tapasztalhatjuk Aydennel, aki szintúgy utálja önmagát azért, mert másabb, mint a többi ember. Illetve Shane esetében is hasonló a helyzet.

Azonban talán ekkor érvényesül az a mondat, amit már annyiszor hallatunk: 

Ha mi nem szeretjük saját magunkat, hogy várhatjuk el azt, hogy mások szeressenek?

Nemi indentitás:

Nos, ez az a téma, amire valójában az egész könyv alapszik. 

Még egyes szereplőink tudják, hogy a saját neműkhöz (is) vonzódnak, addig mások hevesen tiltakoznak ellen vagy épp tudomást sem vesznek róla. Hisz mindezt nem mindenki fogadja el, és lássuk be, nem minden szülő olyan, mint Nate és Jesse esetében. Vannak olyanok, akik örökre kitagadják a saját gyereküket csak azért, mert önmaga szeretne lenne. 

De persze vannak azok a szülők, akik valójában megértőek és elfogadják a saját vérüket úgy, ahogy van, legyen: homoszexuális, transznemű, pánszexuális, biszexuális vagy bármilyen olyan nemi beállítottságú, ami egyes embereknek nem "átlagos". És itt kezdődik a baj, hogy a mai világban már meg van szabva mi az elfogadott és mi a "nem normális". Talán nem véletlen, hogy sok ember rejtegeti magát, mind a családja, mind a nyilvánosság előtt, mert félnek. Félnek a véleménytől és a súlytól, ami rájuk nehezedhet. 

De mégis, melyik súly a nehezebb:

Azt amit magunkkal cipelünk hallgatásunk miatt vagy az, amit az őszinteség által hordoznánk magunkkal?

Nos, Jesse a másodikat választotta.

Öngyilkosság:

Ez a szó már magában igen nehéz és súlyos. Sokunk nem is gondolná, hogy mennyi ember szenved olyan dolgoktól, miket mélyen magukba zárnak. S hány ember van, aki végzet magával, mert csalódott volt, mert nem volt senkije, mert hiába kért segítséget nem kapott. 

Soha ne menjetek el egy síró és meggyötört ember mellett, mert lehet neki az az egy kedves gesztus fog számítani. Az az egy kedves szó és az az egy szeretettel teli ölelés. 

Az önbántalmazás és az öngyilkosság pedig nem magoldás. Bármi bánt mond el, és ad ki azt a fájdalmat és sötétséget magadból, mielőtt késő lenne. 

Mert én is estem már mind ebbe a hibába, még saját magam által is és mint Shane is.

Szeretet:

Ez az, amire minden ember vágyik. Ami mindegyik évadban kibontakozik.

A boldogság, a szerelem, a rózsaszín felhők mámorára. Egy szerető családra, hol ha baj van, mindenki meghallgat és segít. Hol nem kell titkolóznod, hol nem kell félned senkitől. Hol ölelő és védelmező karok várnak, büszke könnyekkel áztatott zsebkendők, s kedves szavak. Barátok, kik ha bajban vagy ott vannak és felisszák könnyeid. Osztoznak veled bánaton és örömön. Megnevetettnek, ha kell. Sírnak veled, ha kell. 

Értékeld amid van, a családod, a barátaid, mert egyszer mindenki elvész és nem jön vissza többé. 

*

De mind tudjuk, nem mindenki kap az élettől jó dolgokat és én hűen hiszem: ezért vannak könyvek. A könyvek, mik képesek velünk mindent elfelejtetni és elrepíteni egy másik, szebb világba. A részek, a szavak, a mondatok mik néha megnevetettnek minket, néha pedig sírásra bírnak minket. 

Erőt adnak és segítenek kizárni a valóságot; mind az olvasónak, mind az írónak. 

*

Ezennel pedig végleg lezárom az egész Ne érj hozzám! c. könyvsorozatom, mi annyi időszakon segített át és volt mellettem. Hihetetlenül szerettem az egészet írni, s most kissé szívfacsaró elbúcsúznom tőle, de tudom itt még nem ér véget minden. Továbbra is fogok írni ilyen fajta történeteket, hisz már most dolgozok egyen, mit nem rég publikáltam is ám az is csak egy történet a sok közül, amik még a fejemben vannak. 

És végszóként pedig: Imádlak titeket!

Köszönöm azt a sok biztató és kedves szót, az üzeneteket amiket kaptam tőletek és mik erőt adtak nekem ahhoz, hogy folytassam! Szeretlek titeket és köszönöm, hogy itt voltatok!

Valamint köszönöm azt a rengeteg csillagot, és olvasottságot, hiszen az első évad már több, mint harmincezer felett van és a többi évad is egyre csak halad feljebb és feljebb.

Köszönök nektek mindent és ne feledjétek: mindig legyetek önmagatok!

Boldog Karácsonyt Nektek!🎄

Luv ya.❤