Helló!
Sajnálom, hogy sokáig nem volt új rész, de most itt a kövi fejezet, remélem tetszeni fog. Ez eddig a leghosszabb! 3367 szó!!
Köszönöm az ézerhaccáz megtekintést!!😍😍
1600...... kötyönyömm!!
És az NTD második kaland kategóriában!! OMG!!😍
És emellett megkaptam warrior to warroir-tól a:
Legjobb deszkás wattpad sztori írópalánta díj-at
és a:
Legtehetségesebb díj-at!!
Mégegyszer köszönöööm mindenkinek!😍😍😍
Jó olvasást!

Hihetetlen egy hetet hagytam magam mögött, amit talán még 60 év múlva is emlegetni fogok.
Tehát miután már az Eli-vel való tanítást is letudtam, nem volt más hátra, minthogy ne törjem magam össze. Ilyen egyszerű. Csupán a testi épségemre kell vigyáznom. Nem nagy cucc. Csakhogy én Bunny Bell vagyok, és a környezetemnek hála, rohadtul nem nyugodhatok meg e téren...

Hétfő

Hétfő gyakorlással telt. Újra meg újra megcsináltam azokat az ugrásokat, amiket a három jómadártól tanultam. Délután, mikor már nem volt annyi ember a parkban, az 5 versenyzőjelölt bemutatta, hogy mit tud. A csapat szinte mindenkivel elégedett volt, de hááát Tracy......nos nem remekelt annyira, tehát akár Ken is simán helyettesíthetné, de ahhoz már túl késő...

Kedd

Kedd egy különleges nap volt, mivel aznap egyikünk sem ment deszkázni. De nem ám.
-Jónapot Mr.......-gondolkoztam, hogy mit mondjak, mikor egy napfényes kedd reggel becsengettem Sunshine-hoz, és a nevelőapukája nyitott ajtót. Hogyha Sunshine vezetékneve Horan, és Daffy-é is, akkor nem garantált, hogy egy idegen nevelőapukának is az...
-Szólíts csak Jeff-nek-engedett be-Sunshine a szobájába....
-Köszönöm-rohantam el az ajtót tartó keze alatt. Ismerem már a házat.
Belülről is pont annyira kiegyensúlyozott, mint kívülről. A nappali központjában egy téglalap alakú, plafonig elnyúló kemence áll, világoszöld máz bevonattal. Egyik oldalába be van építve egy hófehér bőrkanapé, közvetlen a tévé mögött. A szoba falainak üveges szekrények, világoszöld fotel égy roskadásig telepakolt könyvespolc volt döntve. A nappaliban van a lépcső alja, ami az emeletre vezet fel.
Sunshine-t az ágyon találtam, így nagy boldogságosan rá is ugrottam.
-Ez aztán a kellemes meglepetés-forgatta a szemeit, és megölelt.
-Tegnap kaptam egy sms-t, hogy nem kell a Skate Parkba mennünk, te tudsz valamit?-ültem fel törökülésbe.
-Tényleg nem megyünk, ugyanis elmegyünk egy hatttalmas nagy-ezt tényleg három t-vel mondta-sportüzletbe!-csillogott a szeme.
-És messze van az innen, Wilmington?-ból-kérdeztem.
-Csak egy húsz percre. Jack ma repült el egy hétre a nagyszüleihez, és olyan édes volt az anyukája, hogy felajánlotta, hogy ő szívesen elvisz minket az üzletbe a nyolcszemélyes minibusszal-magyarázta.
-De rendes-mosolyogtam-de tizenegy ember nem fog benne elférni.
-Ez a legjobb! Eli és a szőrös hapsija is elvisznek egy adagot-jelentette ki büszkén-Idegesíthetjük őket-csillogott a szeme.
-Szerintem abba a kocsiba be sem engednek már engem-röhögtem-Amúgy hogy is hívják a pasit?-tűnődtem el.
-Morris?-bambult el ő is.
-Nem inkább Mike? De annyi szent, hogy M-re kezdődik.
-Ühüm...
Aztán persze rájöttünk, hogy Damian-nek hívják, de szerény kis baráti körünkben marad a "szőrös" név.

Szegény Anya tényleg alig látott a nyáron. Persze naponta beállítottam hozzá ebédelni, általában Sunshine-nal, szóval tömhetett két éhes szájat, meg ugye este is otthon vagyok, de a nap nagy részét az NTD-sekkel töltöm. Mára tervezett egy csajos napot, amit úgy látszik most is el kell halasztanom...

Egy órával később már Eli-ékkel töcögtünk. A szürke Mercédesben én, Sunshine, Eli, Szőrös és Drake foglalt helyet, Luke, Chelsea, Ken, Andy, Tracy, Tuppenc, Ruppy és Gery pedig a nyolcszemélyes minibuszban. Ők persze Andy anyukájával együtt kilencen voltak, de azt mindenki leszarta.
Ruppy Andy ölében ült, ami Chelsea elbeszéléséből nagyon édes volt.
Mivel Drake társaságát nem igazán élveztem, az ablakon át bámultam a semmibe. Sunhine elöl ült. Mikor Szőrös leparkolt, hogy szálljon be az a bizonyos négy ember, Eli elindult az anyós ülésre, mivel hát ugye a pasija a sofőr. De Sunshine megelőzte. Így hát Eli-nek hátul kellett ülni.
Drake és Szőrös hamar szóba elegyedtek, mivel egykorúak. Mint kiderült, Drake fogorvosi egyetemre szeretne menni. Az elképzelés, hogy a kitetovált, rocker gyerek fehér köpenyben fog mások szájában turkálni annyira abszurd, hogy szétröhögtem az agyam.
-Mit röhögsz?-morgott Eli mellettem.
-Drake, inkább el tudnálak képzelni valami maffiózó vagy drogkereskedőként-nevettem.
Sunshine Szőröshöz fordult.
-Eli szülei nem akadnak ki, hogy egy ilyen idős pasival kavar az ő pici lányuk?-vigyorgott.
-Hékás, Eli 16, én meg 19 éves vagyok. Annyira azért nem nagy a korkülönbség-vezetett Szőrös, alias Damien.
-Nem tudom, anya mit szólna, ha egy 18 éves pasim lenne-tűnődött Sunshine.
-Biztos elfoglalná a helyedet az ágyban mellette-szólt közbe szúrós szemmel Eli.
-Nem tudom miről beszélsz-vigyorgott ártatlanul Sunshine, pedig pontosan tudta, hogy az anyós ülésre célzott.
Végül megérkeztünk a sportüzletbe. A bejárat előtt, Chelsea és Jack anyukája, másnéven Rikky néni felléptek egy magas padra.
-Gyerekek, úgy látszik én vagyok felelős értetek, mivel egyedül én vagyok itt érett felnőtt-nézett egyenesen Szőrösre és Drake-re, akik csak röhögve lehajtották a fejüket-Mindenki anyukájával megbeszéltem, hogy velem vagytok, kivéve Bunny-éval, de majd fehívom őt. Rendben-szólt, én pedig bólintottam.
-A bemutató után a város polgármestere küldött egy 500 dollár értékű utalványt ide, hogy vegyünk új felszerelést, ráadásul az újonnan nyílt deszkaparkjukban is alakult néhány ilyen csoport, ezért megkért minket, hogy majd velük is mérkőzzünk meg-mondta büszkén Chelsea, s azzal betódultunk az üzletközpontba. Hatalmas nagy volt, belülrő jóval tágasabb, mint amilyennek az autóból láttam.
Jack anyja a búvárfelszerelés részlegre ment, míg mi megszálltuk a deszka sarkot.
-Emberek mindenképpen veszünk, egy drága, speciális deszkát, amit a versenyen fognak a jelöltek cserélgetni...-kezdett bele a beszédébe, míg egyszercsak mellénk gurult Ken, egy minirolleren, aminek a kormányából csillógó pomponok álltak ki, a kerekeire az volt nyomtatva, hogy stargirl, és rózsaszín csillagok díszítették a hozzákapható sisakot, ami természetesen Ken kormosbarna haján díszelgett.
-Te idióta, még összetöröd!-képedt el Ruppy, akit ezen a nyáron talán most hallottunk először beszélni.
Reccs. Ahogy Ken hajtotta, a váz a földre szakadt, és ahogy tovább tolta a lábával, az csikorgott a linóleumon.
-Mennyibe került?-szórt szikrákat Chelsea szeme.
Ken óvatosan ránézett a cetlire, és falfehér lett.
-75 dollár-motyogta.
-Akkor csak 425 dollárunk van a deszkacuccokra-próbált lehiggadni Chelsea-De esküszöm, hogy még a kasszánál megetetem veled!-kezdte őt fojtogatni kidülledt szemmel.
Az összes ember figyelme ránk terelődött. Ennyit a "ne keltsünk feltünést"-ről.
-Most jön a jó rész gyerekek!-ment oda egy ott dolgozó, huszas évei elején járó sráchoz.
-Szia. Kezdő vagyok. Nem tudnád megmutatni, hogy hogyan is kell?-rebegtette a pilláit egy deszkára mutatva.
-Dehogynem-rágózott a srác. Közelebb jött  hozzánk, ráállt egy deszkára, és csinált egy nagyon ronda Ollie-t, ezután még egy Ollie-t csinált.....volna, ha Luke ki nem húzza alóla a deszkát, és nem esik pofára.
-Haver normális vagy?!-cöcögött neki Mr. Páva. Bocsánat Mr. PáWa. Duplavével-Tönkre teszed a hajamat-mordult Luke-ra.
-Amúgy ez mi volt?!-röhögött Sunshine-Imádom, ha az nagyképűsködik, aki nem id tud gördeszkázni!-s azzal elkapta a deszkát, és megcsinálta a lehető legmenőbb trükköket.
-Álszent kis liba vagy-sziszegte.
Ruppy is felélénkült, és ő is hangosan nevetett.
-Pff. Te meg mit nevetsz?-gúnyolódott Ruppy-val az eladó fiú-Már tudom, hogy miért szereted a deszkát, mert elöl és hátul is az vagy-röhögött a saját viccén.
Andy odalépett hozzá, és egy orbitálisan nagyot húzott be neki. A srác káromkodva, vérző orral odébállt.
-Látom, a legtöbbeteknek kezd lejönni már a gripp, az a smirgli, a deszka tetején. Keressetek olyat!-adta ki az utasításokat Chelsea, mintha mi sem történt volna.
És keresni kezdtünk!
-Asszem megvan!-kiálltottam fel boldogan, mikor megtaláltam egy celofánba csomagolt, 1-szer 1 méter átmérőjű, vékony lapot, aminek egyik fele smirgli volt, a másik pedig ragasztós.
Közösen elolvastuk a leírását, miszerint ki kell ollóval vágni a gördeszkád lapjának méretét, majd egyszerűen rácuppantani.
-Ez marha jó!-lelkesedett Drake, és leszedett a polcról még néhány lapocskát, ami nagy szerencsénkre nem volt valami drága.
Azt vettem észre, hogy már csak én és Chelsea vásárlunk a deszkarészlegnél, és a többiek felszívódtak.
-Így ni!-emelt be Chelsea óvatosan a kosárba egy 225 dolláros, profi deszkát. Félig gumis, félig kemény kerekek, acélerejű váz, cseresznyefa lapok, sértetlen gripp.........kell ennél több egy deszkásnak?
-Meg kéne keresni őket, hogy kell-e új cipő, mert már láttam, hogy rengeteg lóg cafatokban-nézett körbe.
A bicikliknél bukkantuk rájuk. Rajthoz álltak, mindenki egy gyerekeknek való bringát választott.
-Azonnal szálljatok le!-ordítottam.
-Rajt!-rajtolt Eli.
És elindultak. Szélsebesen tekertek az óriási üzlet másik felére. Ruppy, Andy, Luke, Ken, Sunshine, Tracy és Tuppenc. Egyértelmű volt, hogy Luke fog nyerni, viszont mindenki pánikolni kezdett, mivel nem tudtak megállni.
A hét gyerek egyesével csapódott neki a falnak támaszkodó polcsornak, aminek koszos, patkányjárta acélrúdjaira lovaglóruhák voltak felakasztgatva. Akár egy lavina, úgy omlott le minden gatya, csizma, mellény szerencsétlenekre.
-Ti megőrültetek?!-lépett hozzájuk (meg hozzánk, mivel addigra már mi is odaértünk) egy magas kisportolt eladó srác.
-Ja, mondhatjuk-röhögött Luke, és felsegítette a lányokat a ruhalavina alól.
-Sunshine, jól vagy?!-öleltem meg őt, mikor mellém ügyeskedte magát.
-Persze, de itt jelenet lesz-bökött az ikrek felé.
-Hellóka-flörtölt Tracy az eladó sráccal.
-Te olcsó szajha! És mi lesz Harry-vel?!-lökte őt meg Tuppenc.
-Hagyjál, jó?! Csak irigykedsz mert én jobban pasizok, mint te!
-Akkor úgy lászik, Harry az enyém lesz!
-Ne merészeld!
És kész. Ezek egymásnak estek. Akkora hangzavar támadt, hogy még most is cseng a fülem.

Félórával később a kasszánál áldogáltunk, várva, hogy blokkolják ki a gripplapokat, kerekeket, a csúcsszuper gördeszkát, a pótdeszkákat és persze a törött, rózsaszín rollert. 450 dollárba került minden együtt, így fellélegeztünk, és vidáman átnyújtottuk az 500 dolláros utalványt. Mindenki vidáman pakolászott a táskába, mikor a pultos csaj unottan megszólalt.
-Ez az utalvány már lejárt.
Mindenkiben megfagyott a vér.
-Mi az, hogy lejárt?!-rázta meg őt Eli.
-Ja, bocs félreolvastam a dátumot-mondta, és leblokkolta az utalványt, mi meg fellélegeztünk.
-A maradék 50 dollár pedig a csapaté lesz-tette el a zsebébe Chelsea.
-Várjatok, ez még nem minden-állított meg minket a pultos csaj.
Az irodából kijött egy idős hölgy, kezében egy papírral.
-Ez egy távoltartási végzés, hivatalosan is ki vagytok tiltva az üzletből-mondta felszegett állal.
-De hisz nem tettek semmi rosszat-védett minket Rikky néni-Na jó, talán tényleg rosszak voltak, de....
-Elinor?!-lökte félre Rikky nénit az idő hölgy-Elinor, te vagy az?!
-Csókolom Bella néni-mosolygott erőltetetten Eli.
-Ó, hát ezer éve nem láttalak. Te jó ég! Andrew is itt van?! Milyen nagyra nőttetek!-cirógatta őket-Látom nagyon rossz társaságba keveredtetek-bökött felénk megvetően.
-Igen-nevetgélt kínosan Eli-De ki vagyunk tiltva, így mennünk kell-indultunk el gyorsan a kijárat felé.
-Üdvözlöm anyátokat!-hallottuk még a nőt.
-Ez meg ki volt?-karolta át Eli-t Szőrös.
-Fogalmam sincs-súgta vissza.

-Biztos, hogy nem jöttök velünk!-fenyegetett engem és Sunshine-t Eli.
-De Elinor!-néztünk rá boci szemekkel.
-Nem-mondta szúrós szemmel.
Végül a nyolcszemélyes minibuszban kellett hazautaznunk, míg Andy, Ruppy és Gery elfoglalták a MI helyünket.......

Szerda

Szerdán semmi érdekes nem történt. Kipróbálgattuk az alkatrészeket, újra grippeztük a deszkákat, viszont arra senki sem számított, hogy megjelenik Russel..
Éppen szendvicsevő versenyt tartottunk, mikor odalépett hozzánk. A nagy tömeg miatt nem is vettük észre. Mindenki elhalkult.
Russel egyenesen felém jött, de Luke hősiesen elállta az utját.
-Nem fogom bántani-nézett farkasszemet vele Russel.
-Na ná, hogy nem fogod-mondta Luke, aki meg tudta volna ölni őt a tekintetével.
-Csak bocsánatot akartam kérni-mondta szomorúan. Én üveges szemekkel néztem rá.
-Tudom, nincs semmi okod arra, hogy megbocsáss nekem, de tudd, hogy nagyon megbántam.
-Igazad van-mondtam-Nincs semmi okom megbocsájtani neked.
-Nem fogok átállni a Kalózokhoz, nem leszek áruló....-mondta.
-Elkéstél-mondta szigorúan Sunshine.
Russel lehajtotta a fejét. A kezemet a vállára tettem.
-Most menj el nagyon gyorsan!-suttogtam.
Sunshine megfogta a kezem, érezte, hogy reszketek......

Csütörtök

Russel bocsánatkérése nagyon mély nyomot hagyott bennem. Magam sem tudom, hogy megbocsájtottam-e neki. Ha magamnak nem is vallom be, azért nagyot nőtt a szememben azzal, hogy eljött. Azért ez nem kis dolog, hogy ezek után ilyen bátor. Az sem lett volna kizárt, hogy megverik! De ő vállalta a kockázatot, mert bocsánatot akart kérni.......

Szokásainkhoz híven, az NTD 10-re ért a pályára. Mivel a verseny szombaton van, ideje volt előállítani a listát, hogy ki mit fog bemutatni. Egyértelmű volt, hogy mindenkinek mást kell. Sajna nem tudhatta senki, hogy milyen lesz a park közepén rögtönzött pálya, de a Kalózok leírása alapján mélyedés minden évben volt, így nagy valószínűséggel most is lesz. Én egy kick-flipp-et, show it 360-t, manual-t, front side 180-at és egy nagyon régi trükköt, a hippie ollie-t szeretnèm megcsinálni.
Egyre jobban izgulok a versenyre! De ki kell bírnom!
Sunshine azt mondta, hogy "Ha már menő trükköket tudsz, menőnek is kell kinézned", így 3-ra bejelentett minket fodrászhoz. Arra persze nem számítottunk, hogy mindenki jönni fog.
A szalon egy nagy, emeletes épület volt. Sunshine nem szarozott, a hely ultramenőn festett!
A váróteremben minden széket elfoglaltunk, holott csak két embert kellett átalakítani....pff..gondoltuk mi!
-Bunny Bell és Sunshine Horan!-kéretett minket egy magas, hollófekete hajú nő. Erre a mondatra mindenki felpattant.
Épp a székbe akartam beülni, mikor Eli megelőzött.
-Csak két lány volt bejelentve-nézett ránk értetlenül.
-Igen, de azok meghaltak, és helyettük jöttünk mi-vágtam rá.
Eli hamar kész lett, mivel csak a narancsszínű loknijai végéből akart levágatni. Sunshine a megszokott sötétvörösből narancsba és végül sárgába átszíneződő haja helyett az egészet a természetes színű mélyvörösre festette, de a végeit egy kicsit kivilágosíttatta, ezáltal lent világosrózsaszín lett.
-Én a suli miatt nem akarok nagyon feltünő színt-motyogtam félve a fodrászlánynak.
-El tudnék képzelni neked a hajszínednél egy kicsit világosabb melíreket-mondta, miközben mindketten engem néztünk tükörben.
-Rendben-mondtam, és megesküdtem, hogy csukott szemmel fogom tűrni a festést, és csak akkor nyitom ki, ha már kész lesz. Bealudtam.
Viszont mikor kipislogtam az álmot a szememből egy egész érdekes látvány fogadott. Nem, nem Andy-re gondolok, aki mindeközben befestette a szőkés-vöröses tincseit neon zöldre, hanem az új külsőmre. A hajamban levő tincsek nagyon szépek lettek, nem voltak feltűnőek, de nem is a semmiért fizettem.

Péntek

Az egész hét fénypontja!

-Vigyázz magadra!-ölelt át Anya a kapuban.
-Anya, egy este nem leszek otthon, nem világgá megyek!-bontakoztam ki a karjai közül.
És elindultam a buszmegállóba. Tegnap a fodrászat után jött az ötlet, hogy elmegyünk Eli szüleinek tóparti házába kicsit kirándulni a nagy nap előtt.
Összecuccoltunk, és elindultunk a buszra. Arra még Szőrös sem vállalkozott, hogy elvigyen bennünket oda, így nem maradt más választásunk.

A ház közvetlen a tóparton volt, az erdő közepén.
-Ruppy, Bun, Sunshine, Chelsea és én leszünk a zöld szobában, van ott egy kettes ágy, kihúzható kettes kanapé, és egy felfújható ágymatrac-elemezte a haditervet Eli-A fiúk, vagyis Gery, Andy, Luke, Ken pedig a fehér szobában alszik, ahol ugyanez a bútorfelszerelés található meg-zárt be a jegyetfüzetét.
-És velünk mi lesz?!-rikácsolták az ikrek kórusban.
-Ja, ti a fürdőszobában alszotok-mondta unottan a házigazda Eli, és kinyitotta az ajtót. Belül...pont, ahogyan elképzeltük...
Falapokból kirakott falak, kőkandaló, előtte egy szőrmetakaróval terített kanapé, hatalmas csillár és állatfejtrófeák.....
A látvány mindenkit izgalomba hozott, és már nagyon vártuk, hogy elfoglalhassuk a jól megérdemelt helyünket.
A zöld szobában Sunshine és én rögtön rá is ugrottunk a kihúzható kanapéra, ezzel jelezve, hogy ez már a miénk.
-Nekem kell a magánszféra!-finnyáskodott Chelsea, és felfújta az ágyát.
-Szerintem csak nem akarsz bíróságra kerülni testi sértésért, mert valakit megrúgtál a patáiddal-röhögött Ruppy. Mindenki vidáman kacagott, még Chels is. Úgy gondolom, Andy nagyon jó hatással van rá, bár az a zöld haja...

6-tra lett minden megágyazva, a bőröndöket felesleges volt kirakni, mivel holnap már úgyis utazunk haza, így magától értetődő, hogy míg le nem megy a nap, úszni kell.
Meglehetősen beparáztam a fürdőruha miatt, említenem sem kell, hogy miért...
A kislányos, háromszög bikiniket nagyon megutáltam, mert félrecsúsznak, sehogy sem áll, ráadásul MELLesleg sem néz ki rajtam előnyösen, szóval minden bajom volt vele. Az utóbbi pár hétben azonban sikerült szert tennem egy boltban kapható csodára.
Fekete, csipkemintás gyönyörűség, ami eredetileg pántnélküli, viszont hát lecsúszna, mert nincs ami tartsa.....ezért inkább rátettem a pántokat, amik a nyakamat ölelik körbe.
A többiek is csinos fürdőruhákat választottak. Sunshine például egy sárga rolytos változat mellett döntött, Tracy és Tuppenc viszont inkább a pink, mindentmutató szalagnál maradtak. Nem viccelek! A melltartórész sem, és az alsó rész sem lehetett vastagabb, mint egy szalag! Andy a hajához passzoló neonzöld fürdőgatyáját vette fel.

A víz nagy szerencsénkre nem volt hideg, amolyan "pont lefagyasztja mindenedet, de azért nem vészes" hőmérsékletű.
Igazából semmi izgalmas nem történt, labdáztunk, usztunk, hülyültünk. Az igazi kontraszt akkor érkezett, mikor Andy lemerült a térdig érő tóban, és körülötte gyanúsan zöld lett a víz.
-Anyádat Andy, muszáj volt idehuggyoznod?!-kevert le neki egy pofont a barátnője, Ruppy, de persze csak megfelelő távolságból. Mindenki arra tippelt, hogy a "meleg folyadék" végett jött ki a szín a neonzöld nadrágjából, de persze ráeszméltünk, hogy az immár ismét vörösrsszőke haja tehetett róla, mivel kimosódott belőle a zöld festék.
Igyekeztem nem túl feltünően bámulni Luke kockás hasát..., de hát ez van!

Fordulok jobbra, fordulok balra, és várom a csodát, de semmi! A büdös életben nem fogok tudni visszaaludni! Mint látom, még mindenki alszik. Ki kell mennem a mosdóba, éhes vagyok, melegem van.....
Hajnali négy óra van! Te jó ég! A fürdés és a vacsora után az egész ház elcsendesedett.
Óvatosan kiléptem a zöld szobából, és odalentről pusmorgást hallottam.
Reflexből megfogtam az első tárgyat, ami a kezembe akadt, egy kis teleszkópot. Míg azon morfondíroztam, hogy mégis hogyan kerül egy teleszkóp az emeleti kisasztal virágcsokrába (!), addig a zaj egyre csak erősödött.
Nagyon gyermeteg elméletnek tűnik, hogy egy betörő ólálkodik a házban, de nem támadt túl jó előérzetem közeledve az emberhez......vagy talán a végzetemhez?
A hűtőszekrény ajtaja mögül Luke nézett ki.
A haja valami hihetetlenül jól nézett ki ilyen kócosan, bő inget és térdig érő nadrágot viselt. Annyira aranyosan nézett ki, hogy totál belefeledkeztem, neki is mentem egy asztallábnak, de hát Isten arra teremtette a kislábujjat, hogy a sötétben is megtaláljuk a bútorokat, szóval ezt a maró fájdalmat már figyelmen kívül hagytam.
-Te mit csinálsz itt?-nézett rám gyönyörű sötét szemeivel. Gondolkodás nélkül elhajítottam a teleszkópott, ami nagyot koppant az egyik iker fején, aki a nappaliban levő kanapén aludta az igazak álmát. Nyöszörgött egy párat, majd oldalra fordult, és továbbaludt.
-Nyilván azt csinálom itt, amit te-röhögtem, és beletúrtam a hűtőszekrénybe.
-Te is DNS mintát gyűjtesz Gery-től, hogy kifejlessz egy bájitalt?!-lelkesedett Luke, miközben befalt egy szelet nutellás kenyeret.
-Te nem vagy normális!-állapítottam meg fejet csóválva, és magamba tömtem a kenyér másik felét.

Kiültünk a ház elé, a kis lépcsőfokokra.
-Szerinted nyerni fogunk?-kérdeztem. A hangom meglepően nyugodt volt, egyáltalán nem aggódó.
-Kit érdekel?!-mosolygott rám-Ne gondolkozzunk a jövőn! Éljünk a mának! Vegyük észre, a pillanatban levő szép dolgokat!-nézett mélyen a szemembe.
-Igazad van-bólintottam-Hiszen olyan gyönyörű az a halott oposszum ott a földön, a rothadó szemétkupac itt mellettünk!-játszottam a lelkesedésemet, mire Luke elröhögte magát-Meg a nyögések amik hátulról jönnek!
Mindketten a ház túloldalára néztünk.
-Ezek meg kik?-segített fel a lépcsőről.
Óvatosan közelebb léptünk, ahol megláttuk Andy-t és Ruppy-t.
-Pedig jól állt a vörös hajadban a zöld ombre!-röhögött Ruppy.
-Neked tetszett!-csókolta meg Andy.
Vad csókcsatába kezdtek.
-Akarod?-lihegte Andy két csók közt.
-Igen. Akarlak-súgta vissza neki Ruppy.
Luke és én ugyanolyan kidülledt szemmekkel néztünk rájuk, majd egymásra, majd ismét rájuk.
-Te szent Isten!-röhögte Luke.
Ruppy felugrott Andy-re, a háta köré fonta a lábait, majd a fiú csókok kíséretében bevitte őt a kerti, Eli elmondása szerint vadiúj budiba, ahonnan márcsak halk nevetések és suttogásokat hallottunk.
Luke-kal a budi ajtajára tapasztottuk a fülünket.
Azonban csak néhány sóhajtást tudtunk elkapni.
Luke háromszor belerúgott a fabudi ajtajába, mire odabent lefagytak a fiatalok.
-Andy, hallottad?-hallatszódott odabentről.
-Inkább menjünk vissza-mondta Andy, és kipattant az ajtó, ahonnan kézenfogva futottak a házba, de mi persze azóta átszaladtunk a budi túloldalára.
-Ezek nem normálisak-dőltünk a röhögéstől, miközben visszasomfordáltunk a házba mi is. A zöld és sárga szobába viszont egyikünk sem akart visszamenni, így körülnéztünk.
A ház pincéjében találtunk egy helységet, ahol volt egy ping-pong asztal, minifrigó és egy kis fotel.
Luke belehuppant, és egy elég hülye kérdéssel állt elő.
-Fáradt vagy?
-Nem, hallod, hajnali fél ötkor éberebb nem is lehetnék!-röhögtem, és az ölébe huppantam. A fejemet a mellkasára hajtva ásítottam egy nagyot, és csak az volt az utolsó gondolat a fejemben, hogy mennyire parázok is a versenytől, ami másnap vasárnap lesz...