A mai nap maga volt a katasztrófa! És ez csak az első nap! Az állítólagos "laza nap", amikoris az égvilágon semmit nem kell csinálnod, csak örülni az osztálytársaidnak és a lehető legjobb benyomást tenni rájuk. Na, a baj itt kezdődött!

Még előző este lazán összefontam két copfba a hajamat, hogy reggelre lágy hullámokban csüngedezzenek. Csakhogy az éjszaka folyamán elég érdekes pózban aludhattam, mivel a copfok ahelyett, hogy lefele lógtak volna, égbe meredve álltak, mint a drót. Mivel úgy gondoltam, hogy a Harisnyás Pippi nem elég menő, a hajgumit kiszedve másodszorra kaptam infarktus a reggel. A lágy hullámokból sexi birkafrizura lett, ami még a nyolcvanas években sem mutatotta volna jól, ami azért nagy szó! Össze-vissza álltak szét a kócos gyapjú tincseim, és, ha ez még nem lenne elég, a fülem is kikandikált közülük. Az egész napom tönkrement! Én inkább zacskót húzok a fejemre, minthogy ilyen birkafejjel menjek iskolába! Hivatalosan 9-re kellene beérni, de én fél hétkor keltem, hogy az ilyen problémákat orvosolni tudjam. Előkaptam a hajvasalót, és nekiestem a kócomnak. Márvagy tizenötperce szenvedhettem, mikor egy cifra káromkodás kíséretében rájöttem, hogy nem szúrtam be a konnektorba. Azt a *****!!!

Csakhogy a felmelegedett hajvasaló nem kiegyenesítette a hajamat, hanem az összes kiálló kócos hajszálat összetapasztotta, és úgy nézett ki, mintha rasztám lenne. Ha a Harisnyás Pippy hajával nem vagyok menő, akkor Bob Marley-éval fix, hogy nem! Mi a jó büdös francot csináljak?! Kész, leborotválom a fejemet!

A borotválás végül ugrott, mert okosabbnak láttam inkább megmosni! Vizes hajjal néztem meg a telefonomat, hogy CSAK a haj elvett egy egész órát a készülödési időmből! Ne máháár! Villámgyorsan beosztottam a maradék egy órát és fél órát!

•tizenötperc alatt felöltözöm

•tizenötperc alatt megreggelizem

•félórás telefonbeszélgetés Sunshine-nal.

•tizenötperc "sminkelés"

•és a maradék tizenötpercben pedig irány a suli!

Ez így nem is hangzik rosszul a fejemben...

Első benyomás ide vagy oda, de száz százalék, hogy nem fogok csipkés csöcsvillantó pántosban és rószaszín leggingsben iskolába járni! Én nagyon is boldog vagyok a sötét cuccaimmal! Végül egy terepmintás szűk farmert, és egy sötétzöld könyökig érő ujjú pólót választottam. Magamra aggattam a szokásos kiegészítőket: nyakörv, öt bőrkarkötő és a kedvenc halálfejes gyűrűm, amit Sunshine-tól kaptam. A tükörképemre mosolyogtam, de az nem mosolygott vissza. Mivel valójában nem is mosolyogtam, úgy izgultam.

A reggelit villámgyorsan vedeltem be, túl gyorsan, mivel a fele a ruhámon kötött ki. Hmm...ezen a reggelen talán többet káromkodok, mint egész életemben. Trikó levet! Mosdóba berak! Vizet enged! Bé tervet keres! A "bé terv" felsője egy fekete szintén könyökig érő póló volt. Mikor kimostam a zöldből a kakaós tejfoltot, vagy tíz percig szárítottam hajszárítóval, mire valahogyan magamra tudtam aggatni a fekete helyett. Aztán persze rájöttem, hogy a feketével sokkal jobban néz ki az outfitem, így felesleges szenvedtem a zölddel!

Sunshine-nal már biztosan nem tudok beszélni telefonon, úgyhogy inkább neki kezdek a fürdőszobai tevékenységeknek! Egy kiadós fogmosás után a tükörképemet bámulva megállapítottam, hogy túl hosszúkás a lópofám, egy kicsit kerekebbé kéne tenni. Megfogtam a rózsás árnyalatú pirosítómat, és körkörös mozdulatokkal...egy nagy pacát varázsoltam az almácskáimra! Úgy néztem ki, mint valami matrioska baba! Miközben egyre jobban dörzsöltem le a pirosítót a pofikámról, egyre jobban vörösödött az a terület, szóval pirosító nélkül is úgy festettem, mint egy kétéves disney hercegnő! Király! Egy barna szemceruzával húztam egy tusvonal féleséget, és már elegem volt az egész "nő létből", úgyhogy egy alapos dezodorozás után kitámolyogtam a válltáskámért, és elindultam a gimibe.

Senkire sem akartam nézni, úgyhogy az épület bejáratánál csak bakancsokat, szandálokat és tornacipőket láttam. Szerencsére a tizedik osztályterme a földszinten kapott helyet. Az osztályba érve rögtön meg tudtam állapítani, hogy milyen klikkesedés is van az osztályban.

A tanári asztalon ülve két lány sugdolózott. Magabiztosak voltak és szépek.

A fiúk a telefonjukat nyomkodták, és közben nagyokat röhögtek.

További négy barbie baba pedig a tábla mellett szelfizett!

Tehát a lúzer szerepét kapja......Bunny Bell!

Ez most komoly?! Én úgy képzeltem el, hogy lesznek az okostojás stréberek (ahova én is tartoznék), a butuska ribik, és az izomagyú focista fiúk!

De itt már mindenki megtalálta a helyét, senki sem nézett ki szerencsétlenül, talán én leszek az egyetlen jótanuló?!

Reméltem, hogy legalább azzal a lánnyal kijöhetek, akivel a felvételit írtam. Reméltem, hogy a velem együtt újonc lány és az újonc fiú is egy kicsit izgulni fog! Reméltem, hogy nem leszek egyedül. De a lány a szelfiző ribik közé került, a srácot nem is láttam már. Lepattantam a leghátsó székre, és elővettem az egyik kedvenc könyvemet, melynek címe 'A szomorú fiu' (😍 Olvassátok el a könyvééét😍). Az olvasás nem egy "menő elfoglaltság", de jobb, mint ülni a helyeden és bambán mosolyogni mindenkire. Mikor megszólalt a csengő, unottan pakoltam el az egyetlen olyan tárgyat, ami vigaszt nyújt és eltudok menekülni mások elől a segítségével.

Mint ahogyan általában az előkelő magángimiknél lenni szokott, itt is egyszemélyes padok voltak, ami amúgy kapóra jött, mert amiatt sem kellett leégnem, mert nem ül mellém senki...

Egy borzas hajú, inges pasas futott be nagy szétszórtan az osztályba.

-Szervusztok gyerekek! Mr. Hill vagyok, mint akit már ismertek. Idén három új tanuló érkezett hozzánk: Michael Elean, Tellur Nett.

Összeráncolt szemöldökkel meredtem magam elé, és az osztálytársaim is eképp bámultak rám.

-Ja, és Bunny Bell!-lesett a papírjára-Megkérnélek titeket, hogy mutatkozzatok be egy két szóval!

Pff...még csak ez hiányzik!

Elsőként Michael állt fel.

-Michael vagyok, tizenöt éves. Szeretek kütyüket gyűjteni, és elktronikai dolgokkal foglalkozni-mondta vidáman. Persze senki nem hitte el ezt neki, mivel bőrdzsekije alatt komoly izmok húzódtak. Tipikusan az a kisportolt, jó srác, aki csak egy pillantással leszedi a lányok bugyiját. A kényes négyes tagjai felvihogtak. Közülük állt fel egy tépett hajú, rágózó lány. Lazán levette a napszemüvegét, és lágy hangon megszólalt:

-Telly vagyok, Telly, vagyis Tellur-vigyorgott-Facebook függő vagyok, emelett imádok táncolni, van még egyéb hobbim is, de az még titok-rakta az ujját a szája elé pimaszul. Mr. Hill elszörnyedve meredt rájuk még egy ideig, majd reménykedve felém fordult.

Felálltam.

-A nevem Bunny, Bunny, azaz Bunny-mosolyogtam, de senki nem vette a lapot. Kérdőn néztek rám, jobbnak láttam folytatni-Szabadidőmben gördeszkázok és hülyülni szoktam a barátaimmal, az NTD-sek...kel...-na itt legszívesebben kettéharaptam volna a nyelvem. Minek reklámozom magam?! A suli tele van Kalózzal, és aki nem Kalóz az meg "Kalóz rajongó", úgyhogy ez az elszólásom nem fog kamatozni...

-Jaaa, te is deszkáztál a fesztiválon-nyávogta az egyik plázacicuska. Mindenki sugdolózni kezdett, mire leültem.

Az óra többi fele nagyon unalmas volt, megkaptuk a beszerzendő füzetek számát, az órarendet és minden más érdektelen dolgot.

Csengetés után odajött a padomhoz az egyik okos, ám menő csaj. Mézszőke haját kócos kontyba fogta, szürkéslila zakója alatt nőies, fehér ing lengedezett, arca ragyogott! Szinte biztos vagyok abban, hogy ő az a lány, aki mindent elintéz az osztálynak, aki menő, mégis diszkrét!

-Heló! Phoebe (ejtsd: Fibi) vagyok! Remélem nem találod az osztályunknak annyira gáznak. Én mindig adok esélyt az újaknak. Mint látom, Michael és Telly már beilleszkedett, csak te néztél ki annyira szerencsétlennek. Na, félre ne érts, nagyon jól nézel ki, jézus, nehogy azt hidd, hogy leszbikus vagyok, na, nem mintha bajom lenne velük, de érted...NTD ide vagy oda, mi befogadunk-csacsogott, majd tovább állt a mobilját nyomkodva.

Én csak bátortalanul rámosolyogtam. Oké...

Igyekszem minél hamarabb eltűnni innen. A folyosón diákok tömkelege volt észlelhető. Féltem, hogy bármelyik percben megláthatom Kimet! Toby és Alan sétált oda hozzám, hogy gratuláljanak a győzelemhez...

-Kösz!-mosolyogtam rájuk, majd tépettem kifele. A hangjukból kicsengett egy kis gúny is, hát, remélem az én köszönetemből is...

Elég sok Kalózt felismertem a folyosón, köztük például Petal-t, a hidrogénszőke tornászlányt is. Még a kémkedésünkkor is megjegyeztem magamnak pár arcot, ezek közül mind ujjal mutogatott rám. Jazmin-re gondoltam. Ő is pont ezt élheti át egy emelettel feljebb! Márcsak pár lépés és kint találom magamat a szabadbaaaan!

Naná, hogy elém álltak.

-Ha te is cseszegetni akarsz, hogy NTD-s vagyok, akkor kösz, nem kérek belőled!-toltam arrébb a srácot.

-Csak a mobilodat hoztam. Az osztályban hagytad-nyújtotta át a számomra ismerős apple kütyüt.

Zavaromban muszáj volt felnéznem a srácra. Egy fejjel magasabb nálam, fekete haja keretezte nagyon különleges vonásokkal díszített arcát. Annyira helyesen nézett ki! Ööööm...gyomorgörcs PIPA! Gondolatok összekuszálása PIPA! Térd remegése PIPA! Ahh...mit művel velem?! Fekete pikachu-s pólót viselt bő nadrággal. Nyakában egy kendő volt, és a kezén egy rombuszmintás óra, néhány bőrszíj karkötővel.

Türelmetlen félmosolyra húzta a száját, jelezve, hogy már rohadtul nincs kedve a telcsimet tartani. Gyorsan észbe kaptam, és elvettem tőle. Sokáig néztem a varázslatos sötétbarna szempárt, ahogy a fekete hajtincsei a szemöldökére lógnak, mivel semmi, de semmi nem jutott eszembe. A srác megfordult, és zsebre tett kézzel elsétált. Na, ez nagyon szuper!!! Meg sem tudtam köszönni, szóval tuti egy elkényeztett libának tart, aki már megvan szokva arra, hogy emberei vannak minden egyes cuccára!! Azt a *****! Szegény srác! Pedig...annyira kedvesnek tűnt, de milyen szégyenlős, olyan, mint egy vámpír! Aaa, talán az is! Meg kéne tudni! Amíg ezek a magasröptű gondolatok kavarogtak a fejemben nekimentem egy lánynak. Pont a kapu előtt! Mégpedig Tellurnak! Mindkettőnk kezéből kiesett a telefon, és imádkoztam, hogy egyik se törjön szét. Hál' Istennek semmi bajuk nem lett.

-Jaj, nagyon sajnálom!-kaptam fel a két iphone-t, és a kezébe nyomtam ez egyiket. Akkor vettem észre, hogy lényegében mindenki minket néz, mikor halkan, szúrós szemmel engem fürkészett. Tellur már első nap is hihetetlen népszerűségre tett szert, nem csoda, ha mindenki őt figyeli!

-Nem baj!-mosolygott gúnyosan-Már úgyis mindjárt lemerül-forgatta a szemét, majd lesajnálóan végigmért-Hogy is hívnak?

A kérdés vérig sértett, (nem csak azért, mert nem túl gyakori a nevem, hogyan nem lehet megjegyezni?!) mivel ezt a kérdést a lehető leglesajnálóbban, leglekezelőbben és leggúnyosabban tette fel! Mekkora egy paraszt! Mindenesetre igyekeztem jó képet vágni a dologhoz.

-Bunny vagyok-mosolyogtam-Te pedig Tellur. Nagyon különleges egy név, ötletes a periódusos rendszer egyik elemét felhasználni.

Összeráncolt szemöldökkel bámult rám.

-Tudod...,-motyogtam-Kémia...elemek...

És azzal itt is hagyott. Szörnyen bambán éreztem magam, miközben az élet ment tovább! A diákok megint egy emberként masíroztak ki a kapun.

Irány a Skate Park! Végre talizhatok a csapattal!

A mai nap eddig nem sikerült úgy, ahogyan terveztem, de büszkén és bátran nézek előre a jövöbe, ami szerintem nem tartogat túl sok jót...