❗A novella elolvasásához szükséges a Mocskos Melók c. novellám.
Jó olvasást! 🥰

Csütörtökön
Ábel irodája

Nivre

- Csak mondjon el mindent az elejétől - kérte Ábel biztos már sokadjára, de én képtelen voltam megszólalni.

A kisebbik lányom eltűnt.

Egy irodában ültünk. Egy szép irodában. Barta Ábelé. Hát mit is vártam? Fehér falak, sonoma tölgy bútorokkal, a sarokban egy növény. Az asztalon számítógép és hamutartó. Meg az a diktafon. Szinte ennyi.
Csupán pár hónap telt el azóta, hogy beszéltünk a műsorban. De ő teljesen felépítette a karrierjét.

- Azért van itt mert bejelenti, hogy ma reggelre eltűnt a lánya, ugye Nivre? - ejtette ki érdekesen a nevem.
- Az Ervin jobban megfelelne? - kérdeztem egy kis éllel a hangomban. - Nivre, vagyis Ervin visszafele - magyaráztam.
- Nem éppen egy Ábel - nevetett fel.
- Nem lehet mindenkinek tökéletes neve, nyomozó úr.

- Hívjon Ábelnek kérem - vett elő egy cigit. - És akkor újra megkérem, hogy mondja el, mi történt - gyújtotta meg rutinos mozdulattal.
- Hát rendben - nyeltem egy nagyot. - Minden onnan kezdődött, hogy dadust kerestem a lányaimhoz.

Hétfőn
Nivre háza

Nivre

Véget ért a reggeli műsor, amit immár csak ketten vezettünk KáVival. Nem volt így az Igazi.
A Wake(c)up sosem lesz már az igazi. Pogi sitten, MeKeNa... Fogalmunk sincs, hogy hol.

A gyerekek pedig itt voltak nálam. Nyári szünet. Ők biztos élvezik, én kevésbé.
- Tudunk beszélni egy kicsit - mutatott KáVi a konyha felé. Némán bólintottam. A lányok kint játszottak a kertben. Suttugóra fogta. - Nem fogsz velük így elbírni. Ott van a sok a tanulód - Újra elkezdtem oktatni a vezetést - és én sem érek rá mindig - KáVi pedig egy újságnak ír cikkeket.
- Akkor mit kéne csinálnom? - dőltem neki a pultnak.
- Hát mondjuk gumit kellett volna húznod hét és négy évvel ezelőtt.

- Ezzel nem segítesz! - csaptam a pultra. - Azt hiszed nekem így jó? Éppen csak betöltöttem a harmincat! Elváltam és van két lányom - fújtam ki a levegőmet.
- Nyugi - lépett közelebb hozzám. - Egy dadus kell, aki vigyáz a lányokra, amíg oktatsz. Biztos vagyok benne, hogy nehéz úgy vezetni, ha két gyerek bömböl a hátsó ülésen.
- Igazad van - húztam szomorú mosolyra a szám.

- De honnan találok dadust? - temettem a kezembe az arcom. - Adjak fel egy hírdetést: "Dadus Kerestetik!" vagy mi?
- Azt hiszem ez felesleges - nevetett. - Én tudnék valakit - szólalt meg halkan.
- Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Az egyik barátnőm idén végzett a gimivel. Óvodapedagógiára jelentkezett egyetemre - magyarázta. - Ugye még nem derültek ki a pontok, de tuti felveszik. Nagyon jól bánik a gyerekekkel, kedves de szigorú ha kell. És van OKJ-s bébiszitter papírja. Említette, hogy jó lenne valamivel lekötni a figyelmét, valami nyári meló.

- Esetleg összetudnál boronálni valami találkozót? - kérdeztem reménykedve.
- Persze, mindjárt - kapta elő a telefonját. Majd a füléhez emelte. - Szia, Csajos - szólt bele vékony hangján. - Mizus? - Várt egy pillanatot. - Akkor az nem sok - nevetett. - Figyi, lenne egy meló. Két kislányra kéne vigyázni - Mosolyra húzódott a szája. - Okés, átadom. Puszillak - És letette.

- Nagyon izgatott - nevetett fel. - Holnap délután négyet mondott egy megbeszélésre, a KávéMániában.
- Tökéletes - könnyebültem meg teljesen.

Csütörtökön
Ábel irodája

Ábel

- Eddig ez eléggé egy sikersztori - koppinottam le a hamut.
- Hát egy darabig az volt - mosolyodott el.
- Ó, elnézést - vettem elő a cigis dobozom - udvariatlan vagyok - tartottam felé.
- Köszönöm - vett ki egy szálat és meggyújotta.

Mélyet szívott belőle. Majd kifújta.
- Szóval találkozott ezzel a lánnyal - tértem vissza a témára.
- Ábel, volt már szerelmes? - kérdezte hirtelen.
- Nem - vágtam rá gondolkozás nélkül. - Nem is akarok az lenni. Felesleges dolog, időpazarlás. Elveszi az időt a fontos dolgokról.
- Talán csak még nem találta meg a megfelelő személyt - húzta tovább az agyam a hülyeségeivel. - Péládul a halottkém, az a Tatjána eléggé érdeklődik maga iránt.

- Visszatérhetnénk a maga történetéhez? - kérdeztem fapofával.
- Rendben, rendben - tette fel védekezően a kezét. - Ezeket a mai fiatalokat csak a karrier érdekli - nézett körbe az irodába.

Ne zavarja, hogy csak négy évvel vagyok nála fiatalabb. Seggfej.

Kedden
KávéMánia kávézó

Nivre

Én érkeztem korábban. Mivel egyetlen 18-19 év körüli lányt sem láttam. Leültem egy szabad asztalhoz és rendeltem valami kimondhatatlan nevű kávét.

Hát aztán belibbent ő az ajtón. Egy aranyos virágos ruhát viselt, egy lapos talpú cipővel. Haja egy laza kontyban lógott, arca kipirulva. Egy ilyen okö táska volt nála, olyan vászontáska. Mosolyogva nézett körbe, majd megállapodott rajtam a tekintete.
- Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk, Nivre - ült le velem szembe. - Vivi barátnője vagyok, Halász Paulina - nyújtotta felém a kezét egy kézfogásra.

- Nivre - ráztam meg a kezét, összeráncolt szemöldökkel. Biztos észrevette a meglepődöttségem.
- Mármint KáVi igen - nevetett. - Csak kicsit fura így hívnom őt - magyarázta.
- Nem tudom mennyit mondott KáVi a munkáról - tértem a tárgyra.

- Hát igazából mindent tudok - tűrte a füle mögé egy kósza tincsét. - A kezdetek óta követem a műsort - vallotta be. - Liliána a kisebbik lánya négy éves, Lívia pedig hét. És eléggé... - kereste a megfelelő szót.
- Rosszak - vágtam rá.

- Tudja azt vallom, hogy nincs rossz gyerek. Csak olyan gyerek, akivel nem foglalkoznak eleget a szülei - nézett egyenesen a szemembe. Állta a tekintetemet.
- Vagyis minden gyerek, akinek elváltak a szülei - állapítottam meg.
- Hát remélem ez nem így van.

- A kávéja, uram - tette le elém a pincér a kimondhatatlan nevű kávémat.
- Köszönöm - húztam közelebb a csészét.
- A kisasszonynak mit hozhatok? - fordult felé a pincér.
- Van fehér csokis shake and espresso? - A pincér nevetve bólintott. - Akkor természetesen azt.

- Tényleg elhoztam sok mindent - vett ki egy mappát a táskájából. - Ez az érettségi bizonyítványom - tette ki a kéket. - Ez a gimis - rakta mellé a pirosat. - Van angolból középfokú nyelvvizsgám - egészítette ki a zölddel. - Ja és ez az OKJ-s képesítésem - tette az egészre.
- Gratulálok - vettem a kezembe az érettségi bizonyítványát. Csak matekból kapott négyest. Ugyanez volt a helyzet a többivel is.
- A matek nem kedvence - állapítottam meg.

- Nem éppen - hajtotta le a fejét, mint aki szégyenli. - A tanárnő mindig engem szívatott, de végre vége - nézett fel mosolyogva.
- Sajnálom - kaptam el a kezét. Óvatosan megsimítottam. - Ennél görényebb dolog nincs is.
- Inkább beszéljünk valami másról - engedte el a kezem, majd a tipikus kézmozdulatot mutatta: pénz.

- Háromezer forint óránként. Egy nap kb négy órát kéne rájuk vigyázni - vágtam rá.
- Hát meglepett - nevetett fel csilingelő hangján.
- Akkor megegyeztünk, Paulina? - tartott felé a kezem egy kézfogásra.
- Hívjon csak Linának - fogadta el rögtön.
- Inkább tegeződjünk - nevettem. - Nem vagyok olyan öreg!
- Rendben - bólintott nevetve, közben kihozták az ő kávéját is.

Csütörtökön
Ábel irodája

Ábel

- Szóval így kezdődött - nyomtam el a csikket. - Még mindig túl hollywoodi - állapítottam meg.
- Másnap is az volt - mosolyodott el. - De aztán - nyelt egy nagyot. Egy könnycsepp futott végig az arcán. - Szóval szerdán este tűnt el Lilike.
- Kérem fáradjon ki, és hívja be Halász Paulinát - mutattam az ajtó felé.

Nem nagyon tudok mit csinálni a síró emberekkel. Nekem itt az a dolgom, hogy megtaláljak egy eltűnt kislányt.

Paulina most nem éppen nézett ki, olyan vidámnak és élettel telinek, mint azt Nivre mesélte. Sokkal inkább nyúzott volt, fáradt.
- Barta Ábel - tartottam felé a kezem.
- Halász Paulina - rázta meg, elengedve egy félmosolyt.

A vezetéknév hallatán összerezzentem.
- Ismeri Halász Bencét? - indítottam el a felvételt.
- Ez most hogy is jön ide? - ráncolta a szemöldökét.
- Én kérdezek - mutattam magamra -, maga pedig válaszol - néztem egyenesen a szemébe. - Szóval ismeri Halász Bencét? - kérdeztem megemelve a hangom.

Persze ez egy gyakori vezetéknév. Nekem mégis eszembe jutott valaki. Személyen nem találkoztam még vele, de mintha...

Remélem tetszett! A következő részt igyekszem jövőhéten hozni! ❤️🥰