Vee szemszögéből

Arra ébredek, hogy erősen süt be a nap. Szombat van, hála az égnek nincs egyetem és más elintéznivalóm sincs. Felülök az ágyban, nyújtózkodom egyet, megmozgatom a fejemet, majd kinyitom szememet. Balra nézek és mellettem látok egy csomókupacot. Éppen csak a fekete hajszálak látszódnak ki a takaró alól. Kicsit lejjebb húzom a takarót, és megszemlélem az alatta békésen szendergő Markot. Ilyenkor bezzeg békésen néz ki, bezzeg amikor szemtől szembe beszélgetünk. Mint egy felpaprikázott kis kakas.

Most van időm alaposabban megnézni. Fekete haja összevissza kunkorodik, szemöldöke sötét szép ívet követ, hosszú szempillák keretezik fekete mindig ábrándos szemeit. Hófehér bőre makulátlanul tiszta, semmi kifogást nem lehetne találni benne. Még a lányok is megirigyelhetik. Rózsaszín ajkait enyhén kinyitotta, még a nyál is kifolyik olyan jóízűen alszik.

Összességében igen kiemelkedő, szemet gyönyörködtető látvány. Ami most az én ágyamban van befészkelve. Hirtelen megrohamoznak az éjszakai esemény történetei. Hihetetlen, hogy megtettük. Szerencsére nem vagyok az az agyalós fajta, nem emésztem magam, inkább csak elfogadom a történteket. Úgysem lehet rajtuk változtatni, és ha igazán őszinte akarok lenni, mert miért ne legyek. Sose hazudtam magamnak, olyan feleslegesnek tartom. Szóval, hogy őszinte legyek, újra akarom csinálni. Újra szeretném élni minden egyes érzéki, izgalmas pillanatát. Továbbra is őt figyelem.

Ehhez bizony erős taktika kell. Ne legyen a nevem Vee Vivis, ha Mark nem köt ki újra a karjaimban! Elmosolyodok. Mark Masa... Belekerültél a pók hálójába, innentől fogva nincs menekvés. Óvatosan lecsúszok az ágyról, nehogy felébresszem és a konyha felé veszem az irányt. Szükségem van egy feketére. Lefőzöm a kávét, majd félig beleöntöm kedvenc bögrémbe majd felengedem tejjel. Lassan kortyolgatom, annyira jólesik a szervezetemnek.

Lassan nyílik a hálószobaajtóm, és egy álmos Mark próbál kitántorogni onnan.

- Vee nekem is csináltál kávét? Szétmegy a fejem.

- Persze, gyere. Kitöltöm ahogy ő szereti és a kezébe nyomom. Leül a pult melletti székre, térdére támaszkodik és issza a kávéját.

Némán figyelem. Lassan megdermed, rám néz, kitágul a szeme és elvörösödik. Vicces látvány, olyan zavarban van. Azt hiszem most játszódik le a fejében minden. Javára váljon, nem szól egy szót sem. Tovább issza a kávéját.

Magára hagyom gondolataival, bemegyek a hálószobába, kinyitom az ablakot, hadd járja át a friss levegő a szobát. Közben megigazítom az ágyat. Észre se veszem, hogy Mark az ajtófélfának van támaszkodva, keresztbe tett lábakkal és még mindig issza a mostanra kihűlt kávéját. A tekintetét a hátamba fúrja, de nem reagálok rá, folytatom a rutinomat.

- Valamit reggelizni kellene. Szólal meg. Gondolom, már nem bírta tovább elviselni a csendet.

- Rendben, csinálsz valamit? A hűtő a tiéd! Mosolygok rá.

Kimegy, hallom a hűtőajtó nyitódását, majd beszól.

- Van baconod, tojásod, és egy kis...

- Még jó hogy van tojásom. Osontam a háta mögé, és ott szólaltam meg. Azt hiszem a frászt hoztam rá. Az ijedtségtől megcsúszott és hátra akart esni, de még éppen időben sikerült megragadnom a derekát, így csak a mellkasomhoz dőlt. Régen nem csináltunk volna ebből gondot, de a tegnap történtek után megváltoztak a dolgok. Minden idegszálam érzékeli a jelenlétét, illata az orromba kúszott. A kezem még mindig a derekát fogja, kicsit feljebb csúsztatom, hogy érezzem dereka ívét. Hirtelen felegyenesedik, elhúzódik megfordul és rám néz.

- Vee, ne hozd rám a frászt! Menj inkább takaríts tovább! Csap a vállamra.

- A reggelit meg bízd rám! Mosolyog.

- Rendben, rendben. Megyek már. Istenért se szeretném megzavarni a főzésben! Hátha most nem égeted oda!

- Ha ennyire rémiszt a gondolat, hogy az én főztömet kell enni, akkor inkább csináld magad!

- Már itt sem vagyok! Örömmel fogyasztom, amit készítesz nekem! Kacsintok és már ott sem vagyok.

Gyorsan befejezem a takarítást, úgy döntöttem veszek egy kellemes zuhanyt is. Tisztálkodás után visszamegyek a konyhába, ahol már gőzölög a friss reggeli.

- Ez nagyon jól néz ki. Kordul meg a hasam. Gyorsan leülök és már lapátolom is befelé a reggelit.

Velem szemben Mark csak tologatja az ételt.

- Mi a baj? Nem vagy éhes?

- De igen, csak téged vártalak. Befejezi, rám néz, és elenged egy édes mosolyt.

- Akkor egyél, ha kihűl már nem olyan finom! Mosolygok vissza, és minden figyelmemet a reggelimre összpontosítom.

Befejeztük a reggelit, elpakoltam az edényeket és elmosogattam.

- Mikor kapod vissza a kulcsodat?

- Miért? Talán zavarlak? Húzza fel játékosan szemöldökét.

- Tudod, hogy nem. Sose zavartál.

- Jaj, tudom én azt jól, ne vedd a szívedre! Egyébként merre van a töltöd? Le fog merülni a telefonom.

- Ott van az éjjeli szekrényem legfelső fiókjában. Kuncogok.

Odamegy, kihúzza a fiókot és lefagy. Látom ahogy dolgoznak a fogaskerekei, azt hiszem sikerült megint zavarba hoznom.

- Vee miért van ennyi óvszered? Teli van a fiók.

- Tudod, nem tudhatom mikor van rá szükség. Jobb félni, mint megijedni. Szerintem hasznos dolog,hogy van belőle raktáron. Te nem úgy gondolod?

- Meg aztán, ki tudja milyenre van éppen igény, a sima natúrra, bordázottra, extrán síkosítottra vagy éppen az ízesítettekre. Ha jól belegondolok, abból is kell jó pár darabot tartani, hogy széles legyen a választék.

- Miért neked nincs ennyi készleten? Vigyorgok szélesen.

- Hát , ennyi nincs. Mondja zavartan.

Odamegyek mögé, a válla felett belenézek a fiókba és megkérdezem tőle, hogy mégis mennyi van.

- Fele?

- Nem.

- Negyede?

- Nem.

- Akkor?

- Egy csomag.

- Mark élsz te rendesen nemi életet? Kérdezem meg döbbenten, de csak azért, hogy szívjam a vérét.

Oldalra fordítja a fejét, hogy rám nézzen, így túl közel kerül az arcom, de nem rántom el. Kíváncsi vagyok mit fog csinálni. Ajkaimra pillant és mintha nekik mondaná...

- Persze, csak ezek szerint nem olyan sűrűn, mint te.

- Ezen lehet segíteni. Úgy látom még valami hiányzik a fiókomból.

- Ugyan mi hiányozhat? Kérdezi döbbenten.

- Hát a síkosító. Délután el is megyek a boltba és beszerzem.

- Vee...

- Most mi a baj? Engem úgy tanítottak, hogy mindenre fel kell készülni, és tegnap nem voltam felkészülve. Szóval teszek róla, hogy ez többet ne forduljon elő. Gyorsan nyomok egy puszit az ajkaira és már ott se vagyok.

- Ki mondta, hogy lesz következő eset Vee? Kiabálja utánam.

- Ki mondta, hogy nem? Amúgy meg akinek nem inge...

- Vee... És már röpült is a párna nagy sebességgel felém.

- Utállak! Ezt jobb ha tőlem tudod!

- Lehet, de nem hiszek neked! Kacsintok.

-Borzasztó vagy Vee Vivis! Elmegyek fürdeni inkább, nem fecsérlem az időmet zagyva beszédre.

Mark kiveszi a szekrényből a törölközőt, majd keres magának egy pólót és nadrágot.

-Már most otthon érzed magad, mi lesz később?

-Oh...Fogd már be! Duzzogva kivonul a szobából, az ajtót rám vágja.

Érdekes meneteknek nézünk elébe, és minden percét élvezni fogom. Ledőlök az ágyra, bekapcsolom a tévét, elmosolyodok, és elkezdem szövögetni tervemet.