Vee szemszögéből

Az a bizonyos eset után, nem figyeltem az idő múlását. Eleinte kerültem az egyetemet, nem volt kedvem bemenni, de aztán rájöttem, hogy ez nem megoldás. Végül eldöntöttem, csak azokat a helyeket fogom kerülni, ahol tudom, hogy összefuthatunk. Szerencsétlenségemre ritkán még így is sikerült belefutnom. Olyankor a szívem összefacsarodott, nehezen kaptam levegőt, de sikerült teljesen figyelmen kívül hagynom minden egyes találkozáskor.

Az esetről csak Nuea tudott, a többieket nem avattam be. Tudom, hogy szívükre vették volna a dolgot és cselekedni akartak volna, egy kicsit beleszólni a dolgokba. Viszont könyöradományra jelenleg nem volt szükségem. Nuea néma támogatása tökéletesen elegendő volt számomra. Megpróbáltam így is nem dagonyázni az önsajnálatomban. Erre egy teljesen váratlan helyről jött „segítség". Ploy megtalált, és nem csak úgy ritkán összefutottunk, minden egyes szünetben, ebédkor, lyukasórán. Folyton a nyomomban volt és tömte a fejemet a hülyeségeivel. Arra mondjuk jó volt, hogy kiverje Markot a fejemből, és néha még meg is mosolyogtatott. Egy idő után, már én is kerestem a társaságát, bár semmit sem akartam tőle, ezt ki is hangsúlyoztam neki. Nuea nagyon ellene volt a dolognak, szerinte nem fogok ebből jól kijönni, valamit csinálni fog ez a nő. Én viszont úgy voltam vele, nem érdekel addig, míg kiveri még a gondolatát is Marknak .

Mark... Ritka pillanataimban, amikor figyelembe vettem, láttam milyen jól néz ki. Ennek ellenére hiába volt tökéletes a megjelenése, a szemeiből eltűnt a fény, mosolya megfakult. Titokban vonzotta a tekintetemet, és amikor senki sem vette észre, rajta tartottam a szemem, csak pár pillanatig. Éppen elég volt ez az idő, hogy a szívem darabokra törjön újra és újra, és újra. Tegnap véletlenül összefutottam vele és beszélni akart velem. Annyira bepánikoltam, ahogy a szemeimbe nézett. Gyorsan kitaláltam valami kifogást, csak hogy szabaduljak tőle. Nem bírtam a közelében megmaradni. Láttam felvillanni szemeiben a fájdalmat, de nem törődhettem vele. Nekem még jobban fájt.

Ma viszont bebizonyosodott, hogy a karma mindig visszaüt.

Ployyal reggelizem a kantinban, hallgattam a fecsegését, de gondolatban teljesen máshol járok. Szemeim előtt egy fekete fürtökkel, fekete szemekkel és gyönyörű gödröcskékkel rendelkező személy lebeg. Ploy mellettem kérdezett valamit, gőzöm sincs, hogy mit, amire én bolond egyből rávágtam, hogy rendben. Mint kiderült, beleegyeztem egy randiba. Most aztán fogom a fejem, hogy mekkora hülyeséget csináltam, de nem mondhatom vissza. Így jártam... Mindjárt sírva fakadok! Kibírom, nem lesz gond. Majd beszélek Nueaval, hogy húzzon ki a csávából.

Délután Nueaval sétálunk az egyetem udvarán, mikor vázolom neki a dolgokat.

- Szóval véletlenül igent mondtam!

- Ne már! Miért nem figyeltél oda! Most jó nagy pácban vagy! Hogy akarsz kibújni?

- Mivel már megígértem, nem bújhatok ki. Nincs más dolgod, mint a megadott időpontban felhívsz, és mindenféle hülyeséget hablatyolsz!

- Ez mire jó? – Kérdezi értetlenül.

- Arra, hogy majd előadom, mennyire nagy szükséged van rám most egy nagyon fontos ügyben. Ezzel az ürüggyel le tudok lépni!

- Akár még be is válhat! Rendben, segítek. Legközelebb jobban figyelj oda, mire mondasz igent!

- Úgy lesz, ígérem!

- És mi a helyzet a Nonggal?

- Semmi, kerülöm, mint a pestist! Nuea! Nem bírok a közelében lenni, fáj!

- Megértem barátom, majd jobb lesz! Lehet, hogy mégis beszélned kellene vele! Ki tudja, lehet, hogy átgondolta a dolgokat.

- Nem hiszem, nem olyan fajta. Nagyon határozott volt. – Szomorúan ingatom a fejemet.

Beszélgetésünket Nuea telefonjának csengése zavarta meg. Ránéz a kijelzőre, majd kíváncsian felhúzza a szemöldökét.

- Hmm. Érdekes. – Csak ennyit mond és felveszi a telefont.

-Szia Nong! Miben segíthetek?

- ...

- Miről lenne szó?

-...

- Tehát döntöttél? Elhatároztad magad? – Mosolyodik el.

-...

- Legyen, segítek! Ha megtudom, jelentkezek!

-...

- Igazán nincs mit, csak hozd helyre!

Nuea letette a telefont és szórakozottan néz rám.

- Na mi történt?

- Egy kis szerelmi civódás az egyik Nongom életében! Ne aggódj, neki is segítek!

- Te vagy mindenki angyalkája?

- Ugyan Vee, ismersz! Csak szeretek segíteni a barátaimon. Most viszont mesélj! Mikor is lesz az a randi?

- Most hétvégén! Képzeld, azt akarta vigyem valami flancos étterembe!

- Azt hiszi elkapott! – Nevet fel. – De ettől nem is állhatna messzebb!

- Amint megszabadulok tőle, biztos, hogy kerülni fogom. Még egyszer nem kerülök a csapdájába!

- Reméljük! Akkor most kezdj el regélni!

- Szombaton elviszem a Mystic bárba. Nyolcra megyek érte. Kb fél óra mire odaérünk. Tehát olyan kilenc körül már hívhatsz is, de majd írok!

- Úgy lesz!

- Köszönöm, nem tudom, hogy fogom meghálálni.

- Abban biztos vagyok! Sokkal fogsz nekem tartozni, nem is tudod mennyire!

Kicsit furcsállom Nuea megjegyzését, de azzal a lendülettel félre is söpröm. Elbúcsúzok, és hazafelé veszem az irányt. Hazaérve leparkolok, majd leveszem a sisakomat és az ülés alatti tárolóba tenném, de megakad a szemem Mark sisakján. Kiveszem, megsimogatom, és arra gondolok, hogy mennyire hiányzik ez az őrült gyerek. Szomorúan elmosolyodok, majd helyére rakom mindkét sisakot. Nem veszem észre, hogy egy édes fiú, vágyakozó pillantással figyeli minden mozdulatomat.

Nagy sajnálatomra gyorsan eljött a szombat este. Nem öltözök ki, nem érzem szükségét. Egy kék szakadt farmert húzok fel, egy feliratos felsőt és egy piros kockás flanel inget. Belebújok a tornacipőmbe, majd megnézem magam a tükörben. Igazán hétköznapira sikerült, hála az égnek. Lekocogok a lépcsőn, és beszállok az aputól kölcsönkért furgonba. Nagyon nem fog tetszeni Ploynak, és már ahogy elképzelem a jelenetet, mosolyra késztet.

Megállok a háza előtt, és írok neki, hogy várom, jöjjön ki. Nem kell hozzá sok idő, és egy körömcipőben tipeg ki a kapun, iszonyat szűk rózsaszín miniruhában. Jobban megnézem, tényleg csinos, ahogy sétál, gyönyörű hosszú világosbarna haja van, sötétebb barna szeme, rózsaszín ajka. Ha valaki először találkozik vele, majdnem mindig elvarázsolja. Viszont, ha egy kicsit is jobban megismeri, rájön, hogy ez a gyönyörű érett alma, belül bizony igencsak romlott. Barátnak talán megfelelő, végül is sok időt töltöttem mostanában vele, de senkinek nem ajánlom, hogy kapcsolatot létesítsen vele.

- Szia Vee! Gyorsan ideértél! – Mosolyog rám, majd jobban szemügyre veszi az autómat. –Most komolyan?! Ezzel a ... kocsival jöttél? – Fintorogva ráncolja az orrát.

- Pattanj be és indulunk!

- Legalább segítenél beszállni, nem ilyen autóhoz vagyok öltözve.

Belülről kinyitom neki az ajtót és megpaskolom az anyósülést.

- Most már be tudsz szállni?

- Igen, be! – Feleli duzzogva, majd nagy nehezen bemászik az ülésre. Ahogy ez sikerül neki, elindulunk. Csendben tesszük meg az utat. Odaérve leállítom a kocsit, kiszállok és segítek neki is.

Leülünk az egyik félreeső páholyhoz, amit Ploy választott.

- El kell szaladnom a mosdóba, mindjárt visszajövök. – Felállt és mosolyogva távozott.

Elővettem a telefonomat és gyorsan írtam Nueanak.

- Itt vagyunk, kb fél óra és hívhatsz.

- Oké, intézem.

Intézi? Ez mégis mit jelent? Csak fel kell hívnia. Kijön a pincér, kérdezi, hogy mit kérünk. Nem akarok inni, tudatomnál kell, hogy legyek.

- Egy coca-colát és egy HongThongot szódával. Köszönöm!

Pár pillanat és már előttem vannak a megrendelt italok. Nézelődök kicsit, nem sokan vannak a bárban. A zene halkan szól, kellemes hangulatot kölcsönözve a helynek.

Ploy visszaérkezett és leül szorosan mellém, próbálok kicsit arrébb húzódni, de ahogy megmozdulok, jön utánam. Az illata bekúszik az orromba, túl édes, már-már émelyítően. Nem az a kellemes citrusos fűszeres, amit annyira szeretek.

- Vee... Van valaki most akit kedvelsz? – Kezét a combomra fekteti.

- Erre most nem tudok neked válaszolni, ne haragudj!

- Semmi baj, már annak is örülök, hogy eljöttél velem egy randira.

- Kérlek, ne vonj le téves következtetéseket...

- Vee, ne legyél gonosz velem. Csak egy esélyt kérek.

- Azt hiszem, most nekem kell a mosdóba mennem.

Felállok és elmegyek az említett helyiség felé. Nekitámaszkodok a mosdókagylónak, és a tükörbe nézek. Annyira rosszul érzem magam, nem akarok itt lenni. Megmosom arcomat, hátha felfrissít, majd felöltöm szokásos mosolyomat és visszaballagok. Már nem kell sokat várnom, és Nuea kiment ebből az áldatlan helyzetből.

- Vissza is jöttél? Gyere ülj le ide mellém, kitöltöttem már az italt!

- Köszi, nem kellett volna, szeretem üvegből inni! – De azért elfogadom a felém nyújtott poharat, és kortyolok belőle.

Visszaülök a helyemre, próbáltam egy kis távolságot tartani. Nagy sajnálatomra rögtön mellém csúszott Ploy, egész testével hozzám simulva. Továbbra is a combomat simogatta, amitől felállt a szőr a hátamon. Rápillantok az órámra, már elmúlt kilenc, hívnia kellett volna Nueanak.

- Vee, ugye vonzónak találsz? – Húzza végig ujjait álam vonalán. Elfordítom fejem és inkább kiürítem poharam tartalmát, majd visszafordulok Ploy felé.

- Ploy, te nagyon vonzó nő vagy... - Mondandómat nem tudtam folytatni, mert valaki megállt előttünk és köhécselni kezdett. Mindketten felnéztünk és meglepődtünk. Ploy tért elsőnek magához.

- Oui Nong Mark! Eltévedtél?

- Nem, P'Ploy! Ott vagyok, ahol lennem kell. – Néz rá kemény tekintettel, én meg csak pislogni tudok.

- Akkor miben segíthetünk? – Kérdezi Ploy negédes hangon.

- Először is, vedd le a kezed arról, ami az enyém!

- Miről beszélsz te?

- Vee, menjünk! – Nyújtja kezét felém, amit tétovázok elfogadni. – Vee, kérlek! – Néz rám fájdalmasan reménykedő szemekkel, amiknek nem tudok ellenállni. Lassan megfogom a kezét és felállok.

- Sajnálom Ploy, a mi randink most véget ér!

- Vee, ezt nem teheted velem! Semmit se értek! – Pislog ránk nézve.

- Nem is kell, nem rád tartozik! Csak, hogy tudd! Kerüld el Veet jó messzire. Ő az enyém, nem adom másnak. – Ahogy befejezi mondandóját elkezd kifelé húzni, szó nélkül követem.

Már majdnem a furgonomnál vagyunk, mire megállítom.

- Mark állj meg! Mi volt ez az egész?

- Hát nem érted Vee?

- Nem, képzeld, nem értem Mark! – Mondom már mérgesen.

- Mit nem értesz azon, hogy az enyém vagy?! – Odalép elém, átkarolja nyakamat majd lehúzza. Mélyen a szemembe néz és megcsókol. Falom ajkait, mint egy éhező, tudtam, hogy nagyon hiányzik, de hogy ennyire... Azt nem, olyan érzésem van, mintha hazaértem volna.