Vee szemszögéből

Lassan kinyitom a szemem. Előttem egy édesen szuszogó alak képe bontakozik ki. Fejét karomon nyugtatja, ami a nyomás határa elzsibbadt és nem érzem. Próbálom kihúzni, válaszul Mark mocorogni kezd, ezért inkább megállok, és hagyom ott ahol van. Másik kezemmel arcába hullott tincseit félresöpröm és elém tárul szép arca. Olyan békés, mikor alszik. Felkönyökölök, és némán figyelem hosszú szempilláit, pisze orrát, csókolni való ajkát, álla vonalát. Nyakán ott hagytam nyomaimat, melyek most sötétlilás színben pompáznak. Ezért meg fog ölni, ha meglátja. Már a gondolatra is elmosolyodok, minden egyes együtt töltött pillanat örömmel tölt el.

Mocorogni kezd, majd kinyújtja karját és domborít.

- Mmm... Nyöszörgi.

- Jó reggelt! – Nyomok egy gyors puszit a szájára.

Hirtelen kipattan a szeme, pupillája kitágul és rám mered. Pár pillanat múlva megragadja a takarót, és betakarja magát, hogy egy hajszál se látszódjon ki.

- Mi történt Mark? Talán megijedtél? – Óvatosan lejjebb húzom a takarót. Félénken rám néz, mint aki nem hisz a szemének.

- Te miért vagy itt? – Kérdezi.

- Hát nem emlékszel? – Mondom tettetett szomorúsággal hangomban. Látom, ahogy pár pillanat alatt lepereg szeme előtt az éjszaka történései, és bőre vörösödni kezd.

- Tudod, te rángattál ide! Csak magadnak akartál...És azt is mondtad, hogy jegyezzem meg, hogy a tiéd vagyok...Folytassam? – Vigyorgok rá.

- Ne, ne tedd! Épp eleget hallottam! Olyan kellemetlenül érzem magam! – Fordul oldalára, majd összegömbölyödve hozzám bújik.

- Nincs semmi baj! Élveztem minden egyes percét. És azt is, hogy teljesen kisajátítottál!

- Oh Vee, fogd már be! Ettől csak még rosszabb!

A telefonja elkezd csörögni, ezért odanyúl a telefonjához, megnézi a kijelzőt, kicsit hunyorít, majd felveszi.

- Szia Kamphan!

- Szia Mark!

- Miért hívsz?

- Csak szólni akartam, öt perc és ott vagyok nálad!

- Hogy mit csinálsz?

- Szedd össze magad! Mindenre is kíváncsi vagyok, nem titkolhatsz semmit!

- Kamphan...

- Jaj ne nyafogj már, leteszem, mindjárt ott vagyok!

Mark kipattan az ágyból, odaszalad a gardróbhoz és kirángatja az első melegítőnadrágot, ami a keze ügyébe akad. Hozzá elővarázsol egy pólót is. Felrángatja magára mindkettőt, majd kiviharzik a hálóból.

- Mark! Mire kíváncsi Kamphan? – Kiáltom utána.

- Oui...Vee! Ne kíváncsiskodj már! Úgyse mondom el! - Dugja vissza a fejét az ajtónyíláson.

- Gyere ide, kérlek!

- Mit szeretnél? Nincs időm! – Azért gyorsan ideszalad hozzám, és kérdőn néz. – Na, mondd!

- Nem kaptam jó reggelt puszit!

- Ez a legnagyobb bajod?

- Ez! – Megragadom a karját és magamra rántom, majd átölelem.

Gyorsan ajkamra nyomja ajkát, és már ott sincs. Hihetetlen milyen gyors tud lenni, mosolyogva forgatom szemeimet. Tovább fekszek az ágyban, nincs kedvem felkelni. Megölelem Mark párnáját és mélyen magamba szívom illatát, olyan ez számomra, mint egy jó minőségű narkotikum. Úgy érzem, jó úton haladunk, bármerre is vezet az az út.

Csukott szemmel hallgatom a kinti zajokat. Biztos a tegnapi szétdobált ruháinkat pakolja el. Kicsit rendetlenséget hagytunk magunk után. Remélem az óvszerről sem felejtkezik meg, amit a kis fiókos szekrényen hagytam. Elképzelem, ahogy Kamphan észreveszi, erre Mark fülig pirul, és zavarában össze-vissza beszél. Már a gondolattól elmosolyodom. Olyan könnyű őt zavarba hozni, úgy érzem ez lesz az új hobbim.

Beszűrődő beszélgetésfoszlányokra leszek figyelmes. Tehát megérkezett Kamphan. Hagyom, hadd beszélgessenek egy darabig, utána úgy is kimegyek.

Elkezdek fülelni, hátha számomra is érdekes dolgokról beszélnek.

- Mesélj már, úgy izgulok! – Kéri Kamphan.

- Nincs mit mesélnem, de tényleg. – Feleli Mark.

- Ne nézz madárnak! Láttam, hogy rángattad el Veet az éjszaka!

- Ajj, nem jelent semmit...

- Dehogynem! Mindent is megfigyeltem! Mást se csináltam egész éjjel. Azt kell mondjam, hogy egész éjszaka téged vizslatott.

- Nem is tehetett mást! Elvarázsoltam!

- Pff... Na persze! Szerinted vak vagyok? Azt is láttam, hogy a te szemeid is kocsányon lógtak! Nekem nehogy le akard tagadni!

- Maradj már csendben! Vagy legalább beszélj halkabban. A falnak is füle van.

- Mi bajod van? Csak ketten vagyunk. Annyira hangosan meg nem beszélek, hogy a szomszédban meghallja.

- Semmi. Csak halkabban...

- Amúgy képzeld... Vee...

Többet nem hallottam, pedig majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. Viszont Mark nem szeretné, hogy halljam miről beszélgetnek. Érdekes! Mi lehet a háttérben? Mivel Mark elhallgattatta Kamphant, így úgy döntök, ideje zavarba hozni kedves barátomat.

Kikászálódok az ágyból, csak egy szál boxer van rajtam, lejjebb tolom, hogy éppen csak a csípőmön legyen az alsóm szegélye. Szemügyre veszem mellkasom, már amit látok belőle. Van rajta pár szívás nyom, a célnak pont megfelel. Mély levegőt veszek, és színpadra fel! Ideje játékba hoznom magam. Megfogom az ajtó kilincsét, és kilépek a nappaliba.

- Oh, szia Nong Kamphan! Mi szél hozott? – Kérdezem, a lehető legnagyobb nyugalommal. Kamphan rám néz, leesik az álla, kidülled a szeme, és éppen megfulladni készül szájában tartott falattól, amit most sikeresen félrenyelt.

- Szia... P'Vee! – Csak ennyit tud kinyögni, belül hangosan röhögök rajta. Szemét végigfuttatja szinte meztelen testemen. Tudom, hogy szép látványt nyújtok. Magasságom eleve jó megjelenést kölcsönöz, kidolgozott formás testem mindenkiben mély benyomást tesz. Hosszú combom vágyat gerjeszt. Ráadásul kerek fenekem érintésért kiállt.

- P'! Nem is tudtam, hogy itt vagy! – Néz hitetlenkedő szemekkel barátjára.

- Nem kérdezted. –Vonja meg a vállát Mark.

- Aha, mert az ilyesmit kérdezni kell? Mintha minden éjjel itt aludna. Bocs, én vagyok a hibás...

- Ne csináld már. Ez most így alakult! Legközelebb közlöm veled, ha valaki nálam tölti az éjszakát.

- A valaki speciel nem érdekel, na de hogy P'Vee, na az annál inkább! – Veti érdeklődő pillantását felém. Mark észreveszi ezt, és látom rajta, hogy nem tetszik neki.

- Vee, öltözz már fel! Bántod a szemünket! – Mérgesen mordul rám Mark.

- Az enyémet biztos nem! – Feleli Kamphan. – Én teljesen el tudom viselni!

Úgy látom, szegény fiúnak is beindítottam a fantáziáját, ráadásul élvezi barátja szenvedését. Bocsi Kamphan, foglalt vagyok.

- Mi nem tetszik rajtam Mark? Nem értelek? Talán a foltjaim? – Mutatok az általa okozott lilás foltokra.

- A nyakadat se hagyd ki, ott is van egy jó nagy! – Segít ki Kamphan. – Honnan szerezted őket?

- Oh köszi Nong, azt még nem is láttam! Egy fenevad foglyul ejtett az éjszaka és mindenféle kínzásnak vetett alá. Örülök, hogy életben maradtam!

- P'Vee nem irigyellek! Legközelebb ne hagyd magad!

- Most se hagytam! Látnod kellene...! Én se kíméltem!

- Szerencsére én még nem futottam össze ilyen veszélyes ragadozókkal!

- Tudod, egyszer lesz, ami sose volt! – Kacsintok rá,majd odamegyek Mark mellé, és helyet foglalok. Erre ő mérgesen felpattan, berohan a szobájába, majd egy pólójával tér vissza.

- Fel a kezekkel! – Szól rám. Megteszem amit kér, és ennek köszönhetően rám tudja adni a pólót.

- Így már jobb? – Kérdésemet neki címezem.

- Sokkal! Kamphan te meg ne bámuld már! Mindjárt kiesik a szemed! – Puffog.

- Miért is ne? Hiszen tudomásom szerint P'Vee egyedülálló.

Majdnem megfulladtam a feltörni készülő nevetéstől. Látom, ahogy Mark arca egyre vörösebb árnyalatot vesz fel a méregtől. Szegény Nong, maga alatt vágja a fát.

- Nézni szabad, abba még nem halok bele! – Szólok a vitájukba.

- De nem téged! – Jelenti ki Mark. Ez aranyos, úgy tűnik féltékeny.

- Oké, oké! Feladom, nem nézek P'Veere, csak ha ruhát visel! – Vigyorodik el.

Közben Mark visszaült mellém, ha lehet azt mondani, még közelebb, mint az előbb. Szinte az oldalamhoz tapad. Ezért, hogy kedveskedjek neki, kezemet combjára teszem, és ujjammal köröket rajzolok rá. Úgy látom, jól esik neki, teljesen ellazul.

- Úgy látom, jól sikerült nektek az éjszaka?! – Jelenti ki Nong Kamphan.

- Ami azt illeti, nem rosszul. – Feleli Mark.

- Ugyan Mark, nyugodtan ódákat zenghetsz róla. – Mondom neki.

- Hidd el, ha úgy lett volna, meg is tenném. – Húzza fel szemöldökét.

- Ez most fájt, porrá zúztad a magabiztosságomat! – Szörnyülködök. – Hogy tehet ezt velem?

- Vee! Ha bomba robbanna melletted, a magabiztosságodnak akkor se esne semmi baja! Ne játszd túl! – Nevet fel Mark.

- Te már csak tudod, ugye kicsi Nongom?

- Örülj neki, hogy ismerlek már ennyire P'! Gondolj bele, mi lenne veled nélkülem?

- Esetleg nem lennének lila foltok az egész testemen?

- Oui...Szerinted én akartam?

- Napnál is világosabb, hogy ...

- Azt hiszem, ideje lenne mennem! Úgy érzem, felesleges vagyok, de ne aggódjatok megértem. – Áll fel Nong Kamphan. Mark kikíséri, váltanak pár szót és elbúcsúznak egymástól.

Miután visszajött megállt előttem, és csípőre tette a kezeit.

- Most jól érzed magad? – Kérdezi.

- Persze, mi bajom lehet?

- Mindenkinek így mutogatod magad? Szegény ártatlan lélek Kamphan, te meg megrontod!

- Az akit meg fogok rontani Mark, az te vagy!

- Na persze, ha így lenne nem szambáztál volna ki egy szál boxerben

- Olyan cuki vagy, mikor elkap a féltékenység! Csak neked akartam imponálni! – Nyúlok felé, majd eldőlök a sarokülőn, őt is magammal rántva. Teljesen elterül rajtam, kényelmesen elhelyezkedik és állát mellkasomon elhelyezkedő kezére támassza.

- Ki féltékeny? Meg vagy veszve? – Fújtat, de a végén elmosolyodik, és most végre miattam jelennek meg azok az édes kis gödrök az arcán.

- Tudod, most nagyon jól érzem magam. – Mondom neki komolyan, aztán beletúrok a hajába, végül oldalára helyezem a kezemet és elkezdem cirógatni.

- Remélem is! Érezd megtisztelve magad! Kevés embernek lehet ebben az élményben része.

- Mindenképpen. – Felelem. Ha tudná mennyire boldoggá tesz, hogy ennyire a közelébe enged, nem hinne nekem, azt mondaná, hogy csak kitaláltam. Nem baj, van időm, nem rohanunk sehová.

- Gyere, menjünk fürdeni! – Emelkedek meg egy kicsit.

- Együtt? Mégis mire készülsz?

- Ha te azt tudnád... - Felállok, megfogom a kezét és talpra állítom, majd kezét el nem engedve behúzom a fürdőszobába, ahol újabb érzéki pillanatokkal leszünk gazdagabbak.