Vee szemszögéből

A pohár felett Markot figyelem. Határozottan, eszméletlenül jól néz ki. A göndör fürtjei, a kihúzott szeme, a fülbevalója, ahogy a póló a felsőtestére simul és kirajzolódik testének izgalmas körvonala. A nadrágja pont ott feszül ahol kell, istenemre mondom, Mark miatt fenékfétisem lesz. Ennyire sose gerjedtem a fenekekre, csak az övére. Legszívesebben megragadnám, hazahurcolnám és orrba-szájba dugnám. Többieket teljesen figyelmen kívül hagyom, csak őt látom a környezetemben. Figyelem, ahogy édesen elbeszélget Nong Kamphannal és Nong Fuseal. Amikor egyikük valami vicceset mesél, megjelenik az a cuki kis gödröcske Mark arcán, amit élvezettel nézek.

Hirtelen mellém csusszan Nuea, majd minden köntörfalazás nélkül az alábbi kérdést teszi fel.

- Hogy halad a becserkészés? Itt lesz ma? Azért öltöztél ki ennyire?

- Ez nem csak szimpla becserkészés, ez most más. - Mondom neki. - Jelenleg nem szeretném minden lapomat felfedni, de ha nyitva tartanád a szemed, talán tovább látnál az orrodnál.

- Ez most fáj! Miért vagy ilyen? Sose titkoltál előlem semmit.

- De nem is vettem komolyan senkit. - Tekintetemet Markra vezetem. - Nyugi, amint eljön az ideje, neked mondom el elsőnek! Ígérem.

- Jól van, ne felejtsd el! Én legyek az első! - Mondja, majd visszaül Nong Praram mellé.

- Nem jöttök táncolni? - Kérdezi Nong Fuse.

- De menjünk! - Állnak fel a többiek, és mindenki a táncparkett felé megy, így egyedül maradok. Nekem még kell hozzá pár pohár, erőt kell gyűjtenem a tánchoz. Irtó béna vagyok benne, nem akarom leégetni magam. Figyelem a tömeget, ahogy az emberek a zene ütemére ringatják testüket. Egy idő után érzem hatni az italt, így fogom magam és a táncoló emberek közé megyek. Van elég bátorságom, hogy elkezdjem lassan motgatni a testemet. Sötét van, szerencsére nem látják, ahogy bénázom. Teljesen elengedem magam, a gondolataimat száműzöm, csak én vagyok és a zene ritmusa.

- Nem így kell... - Súgja fülembe egy ismerős hang. - Majd én tanítalak.

Egy kar öleli át derekamat, keze belekapaszkodik elől a nadrágom derekába.

- Kövesd a mozdulataimat! - Majd magához húz. Testünk összeér, és így le tudom utánozni a mozdulatait. Lassan elkezdi a csípőjét hintáztatni, kezével rásegít, hogy biztos jó ütemre mozdítsam testemet. Szokatlan helyzet, mintha megfordult volna a szerepünk, kiszolgáltatottnak érzem magamat. Viszont élvezem, ahogy megpróbál irányítani, ahogy átveszi a vezető szerepet. Fenekemhez szorítja ágyékát, értésemre adva, hogy felizgattam. Olyan feszes a nadrág, hogy mindent érzékel az anyagon keresztül fenekem. A nadrágom derekán lévő kezét lejjebb vezeti, majd megérinti farkamat, ami érintésére egyből vigyázzban áll. A fenébe kellett nekem ilyen szűk nadrágot felhúzni, még a vak is megláthatja, hogy erekcióm van. Bánja fene, nem izgat, ha lássák, hadd lássák. Kit izgat?

- Gyorsan tanulsz. - Jegyzi meg a fülembe suttogva.

- Jó a mesterem. - Lassan megfordulok, és a szemébe nézek. Tovább ringatózunk a zene ütemére. Nem tudom meddig táncoltunk, de egy idő után megszomjaztam, muszáj innom valamit.

- Megyek inni! Jössz? - Kérdezem tőle, ő csak bólint a fejével, majd elindulok és ő szorosan a nyomomban követ. Leülünk a helyünkre, egymással szemben és a félig üres poharainkat szorongatjuk. Néha kortyolunk párat, egymásra nézünk, tanulmányozzuk a másikat, majd másfelé nézünk. Határozottan nem barátokként vagyunk most itt jelen, csak azt nem tudom eldönteni, hogy most melyikünk a vadász és ki az űzött vad.

Hirtelen a semmiből két dekoratív lány bukkan fel.

- Leülhetünk ide? - Kérdezi az egyik. - A barátom majd megmondja! - Mondom mosolyogva és Markra pillantok. Rám néz, felhúzza a szemöldökét, majd egy fél mosollyal válaszol. A kihívást elfogadta.

- Persze hölgyeim, ahová csak tetszik! - Szól flörtölős hangján.

Az egyik lány, akinek rövid haja van, pisze orra, egy rendkívül kivágott felsőben van, bár még a jó ízlés határain belül és hozzá egy falatnyi szoknyát visel. Leül Mark mellé, keresztbe tett lábakkal, és kihívó mosollyal.
A másik lánynak hosszú haja van, rózsás ajkai, kerek idomai, vékony dereka. Ő valami falatnyi vörös miniruhát visel, iszonyat magas sarkú cipővel. Ránézésre is kényelmetlen, nem még járni benne. Leül mellém, kihúzva magát, mint aki karót nyelt. Hatalmas műszempilláit csak úgy rezegteti felém. Nagyon nem az én típusom, de mivel nem vagyok bunkó nem küldöm el, ráadásul nem adhatom most fel.

- Csak ketten jöttetek bulizni? - Érdeklődik a mellettem ülő.

- Nem, többen vagyunk, csak ők még táncolnak. - Felelem kelletlenül.

- Én Taliw vagyok, ő pedig Ple. - Mutat a Mark mellett ülő lányra. Mind a ketten bólintottunk köszönés képpen.

- Én Mark vagyok, a barátomat Pedig Veenek hívják. - Mondja Mark, erre én egyre mérgesebb kezdek lenni. Nem értem, miért kell ezekkel a lányokkal foglalkozni.

- Ilyen helyes fiúknak, biztos vannak barátnői. Vagy tévednék? - Puhatolózik Ple, aki Mark mellett ül.

- Nem, nincs barátnőnk. Most nincs. Igaz, Vee? - Kérdezi tőlem felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel. Hát ha ő így áll hozzá, akkor legyen. Karomat felteszem a kanapé támlájára, így a kezem „véletlen" hozzáér Taliw vállához.

- Igazat mond Mark, barátnőnk...nincs!

- És egyéb? - Faggatózik Taliw, miközben kezét a combomra helyezi. Látom, ahogy Mark szeme villan és elfelhősödik, de nem szól semmit.

- Ilyet nem illik kérdezni, ilyen ártatlan lányoknak, mint ti vagytok. - Felelem.

- Ki mondta, hogy mi ártatlan lányok vagyunk? - Nyerít fel Taliw. A hideg is kiráz a hangjától, de a másik lány se jobb. Ha nem lenne nekem Mark, akkor se állnék szóba ezekkel a lányokkal. Ple közelebb húzódik Markhoz, egyik kezét vállára helyezi, ujjaival nyakát birizgálja. Ő pedig hagyja, semmi ellenállást nem tanúsít, még vigyorog is hozzá. Rendben, legyen így, elfordultam Marktól és teljes figyelmemet a mellettem helyet foglaló lányra összpontosítottam. Közelebb hajoltam és sugdolózva beszélgettünk mindenféle obszcén dologról, kezei folyamatosan úton voltak testemen. Hol a combomon, hol a mellkasomon, vállamon vagy éppen az ágyékomhoz nagyon közel. Taszít az egész jelenség, de nem mutatom ki.

Hála az égnek a többiek is visszajöttek. Talán most már elmennek innen a lányok. Nong Kamphan leült Mark mellé, Nong Fuse mellém, Nuea és a párja pedig a középen lévő kanapéra. Szerencsétlenségemre a két lány nem zavartatta magát, továbbra is rajtunk csüngtek. Meg kell szabadulnom innen.

- Kértek inni valamit? - Kérdezem a barátaimat. Idejük se volt válaszolni, mivel a mellettem lévő ragacs megszólalt, hogy ő kérne egy Mekhong whiskyt. Nem kispályás, de ha ez az árra annak, hogy megszabaduljak tőle, mindenképpen megéri. Markra nézek, de még csak figyelemre se méltat, ami valljuk be, nagyon rosszul esik.

- Nuea, Nong Praram kértek valamit?

- Nem köszi, nekünk még van az italunkból. - Feleli Nuea.

- Senki más ? - Nong Fuse és Nong Kamphan csak a fejét rázza. Ez jó kör volt, viszonylag olcsón megúszom a menekülést. Felállok, hogy induljak a pulthoz, mire Taliw is feláll.

- Elmegyek veled! Nehogy elvesszél a tömegben! - Mosolyog rám.

- Milyen kedves kis védőangyalom van! - Felelem megfeszített ajkakkal. Nuea rám néz, kicsit elmosolyodik, látja rajtam, hogy már nem sokáig bírom.

Beálltam a pulthoz és vártam a soromra. Taliw szorosan mögöttem áll és a karját a karomba fűzi. Megkérdezi a pultos, hogy mit szeretnék, gyorsan leadom neki a rendelést, kérek egy Mekhong whiskyt és egy coca-colát. Elment a kedvem az ívástól, sőt minden mástól is. Olyan bosszús vagyok, hogy mindjárt fogom magam és hazamegyek. Mark meg élvezze ki a kedves társaságát, vigye haza az ágyába, nem érdekel. Biztosan kielégítő lesz számára. Hátrapillantok és továbbra is azt látom, hogy meghitten beszélgetnek. Miért érzem rosszul magam miatta? Közben megkaptam az italokat és a fejemmel jeleztem Taliwnak, hogy forduljon meg és menjünk vissza.

Visszaültem kényelmesen a helyemre, iszogattam a colámat, közben újra magamon éreztem Taliw kutakodó kezét. Sose fogja abbahagyni? Óvatosan a barátaimra néztem. Nuea el volt foglalva a barátjával, Nong Fuse a telefonját nyomkodta. Mark Plevel beszélgetett továbbra is meghitten. Végül Nong Kamphanra esett a pillantásom. Miért néz rám ennyire elmélyülten? Mintha minden rezdülésemet követné a szemeivel. Ráemelem a poharamat és mosolyogva belekortyolok, majd a mellettem ülő lányhoz fordulok. A fülébe suttogom a következőt:

- Azt hiszem, én lassan indulok.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha veled mennék? - Búgta a fülembe, közben a mellkasomon dobolt ujjaival.

- Nem is merem remélni! - Fogom meg a kezét, ezzel megállítva tevékenységében.

- Oh, olyan cuki fiú vagy! Meg kell, hogy egyelek! - Se szó, se beszéd ajkamra tapad.

Még ilyen förtelmes élményben sem volt részem. Ajkait mozgatta, hátha beengedem a számba, de ezt elfelejtheti. Érzem, ahogy nyálas nyelvét körbe járatja ajkaimon, közben érintése ragad a sok szájfénytől. Nem olyan édes, bűnbe csábító, mint az elmémbe bevillanó puha rózsás ajkak, melyek az én érintésem után vágynak.

Perifériámon látom, hogy egy alak felemelkedik ültéből, majd odajön hozzánk. Felnézek és Markot látom, tekintete dühtől lángol. Odahajol hozzám, tenyerét a mellkasomra teszi, és csak annyit mond közel hajolva a fülemhez - Gyerünk! - Széles mosolyra húzom számat, érzem, hogy még a szemem is mosolyog. Felállok, elköszönök mindenkitől, majd Mark után megyek. Hátranézve még látom a két döbbent lányt, akik tátott szájjal bámulnak utánunk.