Mark szemszögéből

Hazaérve gyorsan megfürödtem, kikészítettem a tanulnivalómat, majd gyorsan csináltam vacsorát, hogy mire Vee átjön, kész legyen. Nem is telt bele sok idő, jött is.

- Először vacsizzunk vagy tanuljunk? - Kérdezem.

- Együnk, utána tudunk a tanulásra koncentrálni. - Mondja.

Gyorsan kiszedtem két tányérra egy-egy adag rizst, rá az omlettet egy kis sült baconnal megbolondítva. Leraktam Vee elé az egyiket, mellé a másikat, odamentem a hűtőhöz, kivettem az üdítőket, majd én is leültem az asztalhoz vacsorázni.

Miután megvacsoráztunk, leszedtem az asztalt, elmosogattam és visszaültem. Kezdődhetett a tanulás.

- Mit nem értesz? Mit kell elmagyaráznom? - Kérdezi Vee.

- Nézd, itt ez a feladat, valahogy nem jön ki a végeredmény. Ráadásul a megoldás szükséges egy méretpontos makett elkészítéséhez.

- Hadd nézzem. - Veszi el a tankönyvet és elkezdi tanulmányozni. - Mutasd hozzá a füzetedet.

- Tessék. - Adom oda.

- Hmm... Meg is van. Látod itt az átváltás nem jó, ott pedig felcserélted a képletet.

Szépen érthetően elkezdett magyarázni. Minden egyes részletbe merült, olyan aprólékossággal magyarázott. Nagy szerencsém van vele. Lassan összeállt a kép, sikerült megértenem és a számok is kijöttek. Segített megrajzolni az eredmények alapján a maketthez szükséges tervrajzot, majd részletesen elmagyarázta mit hogyan és miután csináljak. Nem győztem jegyzetelni. Már éjfél körül járhatott az idő, nem bírtam nyitva tartani a szemem, folyamatosan csak bóbiskoltam.

- Nagyon álmos vagy már igaz? - Kérdezi Vee.

- Igen. - Hümmögöm.

- Na gyere! - Feláll, majd karjaiba kap és bevisz a hálószobámba. Szépen, óvatosan lefektet, megigazítja a párnámat, utána oldalamra fordulok és betakar.

- Vee...

- Igen?

- Itt is alhatsz, van hely. - Vajon kihasználja a lehetőséget?

- Mmm. Rendben, veled alszom. - Megkerüli az ágyat és bemászik mellém a takaró alá.

- Azt nem mondtam, hogy az én takaróm alá bújj!

- Most miért vagy ilyen? Tudom, hogy úgy akarsz elaludni, hogy átölellek.

- Oui. Mi van ha így van?

- Örülnék neki. Karolja át derekamat, közelebb húzódik, és orra hegyével a tarkómat birizgálja.

- Hát akkor el kell szomorítsalak. Egyáltalán nem akarom, hogy átölelj.

- Ez fájt! - Húzza el karját, testével is távolodni készül, erre gyorsan megragadom a karját majd visszahúzom derekamra, tenyeremet ráfektettem kézfejére. Újra hozzám simul meleg testével, ami békességgel tölt el.

- Most már aludjál, ne morogj. - Suttogom neki, majd elmosolyodok, de ezt a mosolyt ő nem láthatja.

Mivel Vee nálam töltötte az éjszakát, így sikerült időben ébrednem, felöltöznöm. Van előnye is, hogy itt aludt.

- Mindjárt jövök érted, átugrok átöltözni és hozom a táskámat. Meg sem várta a válaszomat, kiviharzott. Nem tellett bele sok idő és már vissza is tért.

- Használhatom a fürdőszobát?

- Persze, eddig sose kérdezted.

- Az más. -Kacsint.

Mi lelte? Amíg Vee a fürdőmben tevékenykedett, csináltam pár szendvicset kettőnknek. Az övét a táskájába rejtettem, majd megtoldottam egy coca-colával. A sajátomat is eltettem, jól fog jönni, ha napközben megéhezem.

- Vee, gyere már! Induljunk!

- Megyek már, megyek!

Zörög, csattog, el nem tudom képzelni, mit csinálhat. Már az ajtóban toporgok. Végre megjelenik és elindulhatunk.

Alighogy beértünk az egyetemre, összefutunk P'Nueaval.

- Vee, hétvégén buli lesz, jöttök? - Kérdezi.

- Menjünk? - Kérdezi tőlem.

- Pénteken vagy szombaton? - Kérdezem.

- Szombaton.

- Tőlem, mehetünk. - Mondom.

- Akkor ezt megbeszéltük. Most pedig menjünk Vee a többiek már várnak.

- Szia Nong Mark!

- Sziasztok! - Nézek szomorú szemekkel a felsőbb évesek után.

- Ne lógasd már az orrod! - Tűnt fel hirtelen a semmiből Kamphan, majd átkarolja a vállamat.

- Nem lógatom, miből gondolod?

- Ha látnád magad! - Nevet fel. - Úgy nézel ki, mint aki menten sírva fakad, mert ellopták a kedvenc játékát!

- Ha nem is ellopták, inkább elhurcolták... - Dünnyögöm.

- Ohó... Na mesélj csak, valamiről lemaradtam? Milyen volt a hétvége? És az a tegnapi khm... félreérthető jelenet?

- Biztos nem fogom pont itt elmesélni. A falnak is füle van. - Megragadja karomat, és elrángat a kedvenc helyünkre. Az egyetem közelében lévő fás területhez mentünk, ott különálló pergolák vannak elszórva a füves területen. Itt szoktak a diákok beszélgetni, tanulni, vagy éppen a lyukasóráikat eltölteni. Kiválasztottuk a legtávolabbi kiülőt, és helyet foglaltunk.

- Ez olyan kínos. - Mondom.

- Ugyan mi? Kérdezi Kamphan. - Talán ez? - Mutat egy képet a telefonján, melyen én és Vee együtt alszunk , kis kifli nagy kifli pozícióban. Jobban megnézem a képet, én még álmomban is mosolygok a képen, Vee pedig szorosan átölel, és arca a nyakamba van temetve. Most vette fel az egész fejem a vörös élénk árnyalatát.

- Honnan szedted?

- Megvannak a forrásaim! - Nevet. - Nyugi, Fuse küldte. És nem, nem sejt semmit, nehogy pánikolj!

Kicsikét megkönnyebbültem, nem szeretném, hogy bárki rájönne a viszonyunkra vagy kapcsolatunkra, vagy bárminek is nevezzem. Amíg én nem látom tisztán a helyzetet, addig maradjon titokban.

- Szóval... Csupa fül vagyok!

- Mit szeretnél tudni?

- Mindent is! Gyerünk már...Mondd...

- Oui! Újra lefeküdtem vele! És ha tegnap reggel nem jelensz meg, amiért csak jelzem nagyon mérges vagyok! Biztos vagyok benne, hogy megint megtettük volna. Viszont miattad abba kellett hagynunk! Felháborító!

- Jól egymásra kattantatok! - Szélesen mosolyog.

- Azt kell mondjam, hogy igazad van. Beismerem, piszkosul élvezem a társaságát. Tegnap is, mikor aludtunk.

- Ácsi, ácsi... Tegnap? Hogy érted?

- Megkértem jöjjön át segíteni a feladatomban, sokáig tanultunk és mondtam neki, hogy nálam is aludhat.

- Minek mondtad? Nem a város másik felén lakik, hanem a szomszédban.

- Mert szeretek vele aludni. - Sütöm le szemeimet.

- Ne érezd magad kellemetlenül, nincs ebben semmi. Jól megvagytok, élvezitek egymás társaságát és ennyi. Amúgy tényleg csak ennyi? - Kérdezi érdeklődve.

- Őszintén? Nem hiszem, de majd alakul.

- Nyugi, nem csodálkoznék rajta, ha más is lenne a háttérben!

- Ezt most miért mondod? - Nem értem.

- Majd rájössz. - Kacsint. - Nem fogom lelőni a poént!

- Még egy kérdés! Ki van alul? - Piszkosul kíváncsi vagyok! - Megeszem a kalapom, ha Vee van!

- Na de Kamphan! Mégis mit gondolsz ki van?!

- Hát teee!!! - Nevet hangosan.

- Ott a pont! - Pirulok el.

- Ha a többiek ezt megtudják!

- Nem fogják, nem mondhatod el!

- Szerinted titokban tudjátok tartani? Úgy egymáshoz vagytok ragadva, mint légy a papírhoz! Ne akard nekem tagadni, van szemem, és köszönöm szépen, jól is látok vele!

- Jól van, nem tagadom, hogy talán egy cseppet közel állunk egymáshoz.

- Hát ha neked ez egy csepp, legyen! Rád hagyom, majd rájössz! Istenem olyan okos fiú vagy, de néha sötét, mint az éjszaka.

- Hagyjál már, inkább menjünk. Mindjárt kezdődik az óra.

Azzal a lendülettel felálltunk és besiettünk a terembe. Helyet foglaltunk, elővettük a tankönyvet és türelmesen váruk a tanárt. Azon a napon többet nem hozta fel a témát Kamphan.

Éppen ebédszünet van, de mivel most a termünk nagyon messze esik a kantintól, nincs kedvem elvánszorogni oda. Így Kamphan Fuse és én úgy döntöttünk, hogy bent maradunk a teremben. Szerencsére megvan még a reggel csomagolt szendvicsem. Nagyban beszélgettünk én közben eszegettem, mikor üzenetet kaptam.

- Köszönöm a szendvicset és az üdítőt. :)

- Szívesen.

- Mmm... ilyen egy jó feleség...

- Ha legközelebb látlak bokán rúglak.

Még, hogy feleség. Fújtatok. Biztos, hogy nem fogom férjemnek hívni, álmodozzon csak. Ránézek újra az üzenet váltásainkra és csak elmosolyodok. Feleség, nem is hangzik olyan rosszul.

Lassan befejeztük az evést és várhattuk a délutáni óráink kezdetét. Nagyon lassan teltek a mai órák, vontatottak, egyhangúak, monotonok. Még a két barátom is látványosan szenvedett. Hol jobbra dőltek, hol balra, én igyekeztem magam tartani, nem túl sok sikerrel.

Ahogy jobban belehaladtunk a délutánba, újra éreztem, hogy rezeg a telefonom. Ránézek, látom megint Vee az. Gyorsan megnyitom, hátha valami fontos.

- Eljössz velem vásárolni péntek délután?

- Mit szeretnél venni?

- Valami ruhát szombatra.

- Hmm...Van egy csomó ruhád.

- De dögös akarok lenni.

- Te mindig dögös vagy!

- Mark Masa, talán bejövök neked, hogy dögösnek tartasz?

- Idióta.

- Én is szeretlek!

- ...de azért eljössz?

- El...

Kinek akar ez tetszeni? Füstölgök magamban. Tényleg van egy csomó jó ruhája...Például a... Nem az nem jó, na és az... Á az sem jó, túl szexi... És a... Gondolataimban átveszem a ruhatárát. Egyik sem jó. Mindegyik vagy túl szexi, túl kihívó, túlzottan kiadja a formáját, túl dögös. Túl...Túl...Túl...! Na azt már nem. Nem hagyom, hogy mindenki rajta nyáladzon. Elmegyek vele vásárolni, de abban nem lesz neki köszönet!