Vee szemszögéből

Kimerülten dőlök a kanapé háttámlájának. Azt hittem, hamarabb fogok végezni, de apu elkapott, hogy segítsek neki. Befutott hozzá egy nagyobb megrendelés, össze kellett állítani a csomagokat és bepakolni a tranzitba, hogy másnap csak ki kelljen szállítania. Családunknak van egy kisebb autójavító műhelye, de az évek során bővültünk, így a műhely mellett nyitottunk egy autóalkatrészekkel foglalkozó boltot is. Gyerekkorom óta, ha volt egy kis szabadidőm a műhelyben barkácsoltam. Először csak a biciklimet bütyköltem, később a motoromat, majd rátértem az autók javítására. Mark nem nagyon szeretett barkácsolni, inkább csak ült mellettem és szórakoztatott.

Emlékszem sose hagyott magamra, volt, hogy némán tologatta a játékautóját, vagy amikor már tudott olvasni, csak ült mellettem és rendíthetetlenül olvasott. Néha, mikor kértem tőle egy csavarhúzót vagy villáskulcsot, mindig fintorogva nyúlt hozzájuk, két ujjával megérintette és undorodva adta oda. Nem szeretett olajos lenni. Ha viccből összekentem, sírva szaladt anyumhoz panaszkodni. Miután kisírta magát édesanyám vállán, könnyes szemekkel visszajött hozzám. Mindig meg kellett ígérnem, hogy nem csinálok ilyet, és egy puszival kellett lepecsételnem. Még szerencse, ahogy növekedtünk ezt a szokását elhagyta. Bár ha jól belegondolok, azok a puszik teljesen ártatlanok voltak a mostani puszijainkhoz képest. Fejemet teljesen hátrahajtom, majd sóhajtok. Újra megtettük, hihetetlen. Napról napra egyre jobban vonz magához, és még csak észre sem veszi. - Mark Masa, azt hiszem, a vesztemet fogod okozni.

Kopogás nélkül nyitom az ajtót és bementem Mark lakásába.

- Hahó, Mark. Megjöttem!

- Pillanat Vee, már megint elaludtam!

Rohangált előttem egy szál alsógatyában és egy nyitott ingben. Szórakoztató látványt nyújt az már igaz.

- Hol lehet a nadrágom? - Kérdezi.

- Ahol hagytad, gondolom én. Állj meg és gondolkodj.

Megtette, majd rám pillantott elmosolyodott. Hirtelen megszólalt a telefonja, gyorsan odasietett hozzá és felvette.

- Mondjad Fuse, mit szeretnél?

...

- Oh, de jó. Legalább nem kell kapkodnom.

...

- Igen, igen szokás szerint.

...

- Rendben, később találkozunk. Köszi, hogy szóltál. - Ezzel leteszi a telefont.

Annyira elmélyült a beszélgetésben, észre se vette, hogy a háta mögé osontam. Államat rátettem a vállára, majd karjaimmal átöleltem.

- Minek örülsz ennyire? - Kérdezem.

- Elmarad az első két óránk, így nem fogok elkésni. - Hümmögi nekem, de nem fordul felém.

- Ez jól hangzik. - Fújok tarkójára.

- Mmm...

- Te is így gondolod? - Kérdezem, majd egyik tenyeremet becsúsztatom inge alá, kitapintom idomait, és simogatni kezdem.

- P' nem kellene menned?

- Dehogy, rád mindig van időm. - Majd belecsókolok a nyakába, utána megfordítom. Felnéz a szemembe, felcsúsztatja tenyerét a mellkasomon, végül átkarolja nyakamat. Teljesen elveszek a feketén örvénylő szemeiben. Tenyeremet elkezdem lejjebb csúsztatni formás fenekére. Megfogom, megmarkolom és gyurmázni kezdem. Halkan felnyög hozzá, résnyire nyitja ajkát, nyelvét végighúzza rajta.

- A fenébe is, olyan izgató vagy! - Lecsapok ajkaira, úgy csókolom, mintha nem lenne holnap. Feneke alatt jobban megfogom és megemelem.

- Kulcsold át a derekamat! - Megteszi.

Vállaimba kapaszkodik, éhesen visszacsókol, közben fenekénél tartva, le ne pottyanjon odaviszem az ágyra és leülök, hogy az ölemben maradjon. Kicsit hátrébb támaszkodom és végigjáratom rajta szemeimet.

Hófehér hibátlan bőrén, enyhén látszódó kockáin, nyalásra teremtett mellkasán. Szememet felfelé viszem, hosszú nyakán, hetyke állán, rózsás ajkán, egyenes pisze orrán, a szédítő mélységekbe taszító szemén, tökéletes szemöldökén, majd rakoncátlanul göndörödő fekete tincsein. Tenyeremet combján pihentetem.

- Mondták már neked, hogy mennyire gyönyörű vagy Mark Masa?

- Nem, te vagy az első. - Süti le szemét.

- Nézz rám! - Emelem meg állát.

- Nem hiszel nekem?

- Hihetek?

- Csak nekem higgy! - Közelebb hajolok, és rövid, röpke csókot hintek ajkaira.

Szégyenlősen megfogja ingemet, kigombolja majd lehúzza rólam, utána a pólót is levarázsolja. Ujjait végighúzza nyakam vonalán, kulcscsontomon, mellkasomon, hasamon. Minden pontot alaposan megfigyel, mintha mindent az emlékezetébe szeretne vésni. Hagyom, hadd élvezze ki a pillanatot, én is azt teszem. Lassan elkezd tenyerével tolni és hanyatt dönt. Rám hajol és tovább becézget. Óvatosan egyik kezemmel beletúrok a hajába, míg másikkal az inge alatt a hátának csupasz bőrét simogatom. Arcomhoz húzom arcát, majd megpuszilom lehunyt szemeit, orrát és mézédes ajkait. Ez most más, mint amit eddig csináltunk. Az érintések lágyak, finomak, érzékiek, inkább a másik testének felfedezésén van a hangsúly.

Nyelvünk lassú táncot jár, miközben ujjaink bőrünk minden négyzetméterét felfedezik. Olyan óvatosan érintjük a másikat, mintha porcelánból lennénk.

Meghitt pillanatunkat egy hangos dörömbölés szakítja félbe. Zavarodottak vagyunk, kell pár pillanat mire észhez térünk. Lepattan rólam, megigazítja az ingét és indulna ajtót nyitni.

- Mark...

- Tessék?

- Vegyél fel kérlek nadrágot! Ezt a látványt inkább csak nekem tartogasd.

- Oh ,hmmm... mmm... Oké! - Elmosolyodik. Istenem, mennyire édes már. Kimegy a szobából, magamra hagy. Jobban is teszi, kicsit felizgultam, le kell hűtenem magam. Miután sikerült, kimegyek a nappaliba.

- Szia Nong!

- Hello P'!

Kamphan hol Markra, hol rám néz.

- Valamit megzavartam? -Kérdezi zavartan.

- Nem. - Mondja Mark.

- Igen! - Mondom én.

- Oké, oké majd eldöntitek! - Szélesen elmosolyodik.

- P'Vee miért van rajtad fordítva a póló?

- Fordítva? Reggel jól vettem fel. - Nézek magamra és igaza van, elől van a címkéje. Gyorsan ledobom az ingemet, kibújok a pólómból és visszafordítom. Felnézek és két éhes szempár pislog rám. - Most mi van? - Kérdeztem tőlük felhúzott szemöldökkel.

- Vee, vedd már vissza a pólódat! Senki nem kíváncsi a testedre. - Förmed rám Mark.

- Biztos vagy te ebben?

- Oui. P'Vee engem nem zavar. -Pirul el Nong Kamphan.

- Kamphan, szemed levedd Veeről! Nem a te súlycsoportod!

- Mert talán a tiéd?

Erre a kérdésre felvonom a szemöldökömet, kíváncsian várom Mark válaszát, de nagyon nem akaródzik megszólalni.

- Oh, azt csináltok amit akartok! Nem érdekel! - Duzzogva leül a sarokülőre.

Felveszem a pólót és leülök Mark mellé.

- Ha zavar, csak mondd meg. - Súgom a fülébe.

- Kit zavar? Ne légy beképzelt!

- Tudod, ha ki akarsz sajátítani megteheted...

- Hééé még én is itt vagyok! - Szólal meg Kamphan.

- Miért is jöttél? -Kérdezi meg még mindig mérgesen Mark.

- Jaj de harapós lett valaki. - nevet fel Kamphan. - Félúton voltam az egyetemre, mikor szóltak, hogy elmarad pár óránk, nem volt kedvem egyedül lenni.

- Pont én jutottam eszedbe? - Forgatja a szemeit.

- Igen, úgy gondoltam, lehet tanácsra van szükséged, így eljöttem hozzád. De ahogy látom, tévedtem. Minden a sínen van.

- Miről van szó? - Kérdezem.

- P' tudod ez olyan pasis dolog!

- Akkor szerinted én nő vagyok?

- Jaj nem! Ne haragudj! Nem úgy gondoltam!

- Semmi baj, vettem a lapot! Nem az én dolgom. - Mosolyodom el.

Utána nem figyelem a beszélgetés folyamát, csak élvezem Mark közelségét és hangjának lágy zümmögését.

Később elindultunk az egyetemre, ahogy odaértünk szétváltak útjaink. Elmentem a saját termem felé, megkerestem Nueat. Elkértem tőle a mai jegyzeteket és gyorsan lemásoltam, utána a többi órámra koncentráltam. Semmi különös nem történt, elmentünk ebédelni, Markék nem tudtak csatlakozni valami beadandó miatt. Egész nap ő járt a fejemben, teljesen befészkelte magát.

Beugrott a reggeli duzzogása, mely mosolyra késztetett. Akkor láttam őt ennyire duzzogni, amikor 10 évesen elvettem a nyalókáját. Olyan hisztit levágott, hogy zengett az egész utca. Mindenki rohant ki a házakból, hogy mi történt, biztos valami hatalmas baj van, és mikor megkérdezték tőle, hogy miért sír, csak annyit felelt, hogy

„ Vee elvette a nyalókámat, pedig tudja, hogy az enyém. És ami az enyém, azt nem osztom meg senkivel." . Legalábbis azokat a dolgokat nem osztotta meg, ami a szívének oly fontosak voltak. Mint például a nyalóka. Talán úgy gondolja, hogy az övé vagyok? Vagy ha nem is gondolja szándékosan a tudatalattija dolgozik. Jó kérdés. Az is igaz, hogy nem válaszolt a reggeli kijelentésemre. Mindegy is, hagyok neki időt, majd kiforrja magát a helyzet.

Gondolatmenetem Mark szakítja meg.

- Hát ideértél? -Már vártalak. A haja össze-vissza áll, ezért beletúrok és megigazítom. - Így már jobb!

- Köszönöm. Vee, később segítenél egy feladatomban? Valahogy nem jön ki a matek.

- Persze, csak megfürdök és átöltözök. Jó lesz így?

- Rendben, dobok össze addig valami vacsorának valót.

- Gyere, menjünk.

Ráadtam a bukósisakot, felült mögém, átölelt, fejét a lapockámra hajtotta, majd miután kényelmesen elhelyezkedett beindítottam a motort és hazagurultunk.