Mark szemszögéből

Volt időm átgondolni mindent, és arra a következtetésre jutottam, hogy féltékeny vagyok. Kellett pár nap mire elismertem magamnak. Azt is elismerem, hogy nem volt szép dolog tőlem, amiért Veet ilyen szinten ignoráltam. Szegény, nem tehetett semmiről. Újra és újra lejátszottam azokat a pillanatokat, amikor elkapott ez az idegen érzés. Megfigyeltem hogyan viselkedett másokkal és milyen volt, amikor velem volt. Ég és föld volt a különbség. Ezért tegnap este úrrá lettem féltékenységemen, úgy döntöttem átlépek rajta. Ráadásul, hogy lehetnék féltékeny? Végül is, nincs közöttünk semmi...semmi komoly.

A kocsiban ülve újra gondolataimba mélyedtem, egyszer csak azt éreztem, hogy egy kéz simít a combomra, majd ott is marad. Meleg jóleső érzés kerített hatalmába. Kezemet kezére helyeztem, és nem is vettem el, amíg meg nem érkeztünk a kempingbe.

- Végre megérkeztünk! - Pattantam ki a kocsiból és egy hatalmasat nyújtózkodtam. Vee csak rám nézett és elmosolyodott, majd kiszállít ő is a kocsiból.

- Fuse, ébredj! Hasadra süt a nap! - Próbáltam ébresztgetni, nem nagy sikerrel.

- Hagyd majd én! - Szólalt meg Vee. Erre kicsit elszomorodtam, megint vele törődik.

Kinyitja az ajtót és olyan hevesen megrázza Fuset, hogy majdnem szétesett szegény gyerek. Most már nem szomorkodom, inkább sajnálom szegényt. Kicsit vicces volt, ha rólam lett volna szó, biztos nem így ébresztett volna fel.

- Jó ,jó kelek már! -Mondja Fuse.

- Na azért, nincs időnk megvárni, míg teljesen kiszunyókálod magad! - Mondja Vee én meg csak mosolygok elégedetten.

Befutnak közben P'Nueaék és megállnak mellettünk.

- Becsekkoltam mindenkit a kempingbe, majd a végén rendezzük. -Szól P'Nuea. - Guruljatok utánam, mutatom az utat.

Visszaszálltunk a kocsiba és mentünk utánuk. A kemping túlsó részébe találtunk helyet, ami közel van a mosdókhoz és a kinti konyhához. Szép füves terület, fákkal körbevett, szerencsére így a sátor nem fog túlmelegedni.

- Szerintem nem kellene egymás hegyére hátára állítani a sátrakat. - Mondja P'Gun.

- De nem ám! - Kontrázik P'Bar.

- Nekem mindegy, de legyen úgy! A természet zenéjére szeretnék aludni, nem pedig. Hát hogy is mondjam, a test ritmusára! -Nevet P'Yiwaa.

- Yiwaa, neked meg hol jár az eszed? - Pirul el P'Bar.

- Jaj ne add az ártatlant! Tudod te, hogy miért mondtam.

- Oké, feladom, legyen igazad!

- Nem kell feladni, mert igazam van és kész.

- Szóval akkor Bar és Gun tiétek az a parcella! -Mutat előre P'Nuea. Kissé távolabb esik a többi parcellától. Gun és Bar csendben elvonul, hogy felállítsák a sátrukat.

- A középső parcella lesz a miénk. Oda még Yiwaa sátorja is befér, ő úgy is egyedül van.

- Éljen az egyszemélyes sátor! - Ujjong P'Yiwaa.

- Nong Praram, kérlek vedd elő a sátrunkat! - Mondja P'Nuea. - Vee a tiéteket oda jobbra rakjátok. Bocsi, az kicsit messzebb van, de azt osztották ki.

- Nem baj, úgy is csak aludni fogunk ott.- Mondom. Erre Vee kicsit furcsán néz rám, de nem szól semmit.

- Nong Fuse a te sátrad pedig... Gondolkozik P'Nuea.

- Az én sátram csak holnap érkezik! Addig alhatok valakinél?

- Ezt miért nem mondtad előbb? - Kérdezi Bar. - A miénkbe nem férsz be!

- Abba nem is szeretnék, még megzavarnám a madárkákat!

- Az enyém csak egyszemélyes! -Reagál P'Yiwaa.

- A miénkbe se fér be, ez csak kétszemélyes! - Szól közbe Nong Praram.

- Akkor csak a miénk maradt. - Sóhajt fel Vee.

- Köszönöm P' ! Megmentetted az életemet, holnaptól nem zavarok! - Mosolyog fel ragyogó szemekkel. - Már megint kezdi - Forgatom szemeimet.

- Gyere Mark, segíts felállítani a sátrat! - Hív Vee.

- Megyek!

- Megtanítalak egy két dologra, hátha máskor is szeretnél elmenni sátorozni!

- Oh P', ha el is megyek, az csak veled teszem. - Kacsintok rá. Látom kicsit zavarba hoztam én, a nagy Vee Vivist. Ez vicces.

Gyorsan kicsomagolja a sátrat széthajtogatja, majd először az alapját cövekeli le. Majd a pálcákat behúzza a megfelelő helyekre, szép lassan áll a sátor. Már csak a zsinórokat kell megfelelően rögzíteni, hogy kifeszüljön a sátor. Figyeltem minden mozdulatát, nem csak azért, hogy megtanuljam a sátorállítás minden fortélyát, hanem mert most szabadon nézegethettem Veet.

- Látod, csak fél óra, és már áll is a sátor. - Mondja Vee.

- Azt hittem, hogy ahhoz neked pár perc is elég. - Húzom ajkamat félmosolyra.

- Ha szeretnéd kitapasztalhatod, hogy mennyi időre van szükségem.

- P' azt én már tudom. - Ezzel lezárom a beszélgetésünket, és elmentem a kocsihoz, hogy a többi felszerelést odavigyem a sátorhoz. Vee leterítette a derékaljat, majd berakta a két párnát és a két dupla takarót.

- Fuse! Van takaród? - Kérdeztem.

- Nem, nincs, elfelejtettem berakni!

- Egyszer lélegezni is elfelejtesz! - Morgok magamban.

- Nem baj, ne aggódj Nong, majd én megosztom a takarómat Markkal! - Szól közbe Vee.

- Köszönöm P' rád mindig számíthatok!

- Hé és velem mi lesz, nekem nem köszönsz meg semmit? - Mondom.

- Te nem vagy P', az én őrzőangyalom!

Most esett le az állam. Ami sok, az sok. Duzzogva elvonultam a többiekhez, ezt a kettőt meg otthagytam, legyenek egymás kis angyalkái.

A többiek is végeztek a sátorállítással, P'Yiwaaé tetszett a legjobban, kiszedte a táskából eldobta és már állt is. Elmúlt ebédidő, eldöntöttük, hogy nekiállunk késői ebédet csinálni. Gyorsan tüzet raktunk, P'Nuea hozta a tárcsát, Nong Praram a már bekészített pácolt húsit. P'Gun és P'Bar krumplit pucolt. Amikor már jól állt a tűz és elég parázs is lett alatta elkezdtük sütni a húsikat. Jobbára én sütöttem, Vee aszisztállt. Mindenki előhozta a maga kis kempingszéküket és körbevették a tüzet.

Amilyen ütemben sült a húsi, krumpli és egyéb zöldségfélék úgy fogyott. Már alig volt. A következő sütetet Vee kobozta el. Ha így haladunk nekem nem marad semmi, pedig már nagyon éhes vagyok.

Egyszer csak valaki egy villára tűzött sült husit tolt a szám felé. Odanézek, és látom, hogy Vee biztatóan nyújtja felém a villát, hogy egyek. Kinyitottam a számat, majd bekaptam a falatot, és így sorjában. Husi, egy kis krumpli és zöldségféle.

Késő délután lett, mire befejeztük a sütögetést. Alig várom, hogy menjek fürdeni, olyan erős füstszagom lett. Én is leültem a többiek közé, mindenki kezében már ott volt a maga itala és kellemesen elbeszélgettünk. Lassan ránk sötétedett, ideje elmenni fürdeni. Fogtam a kis putyerkámat, elindultam a fürdő felé. Lezuhanyoztam, hajat mostam, felöltöztem majd fogat mostam. Már mentem vissza a sátor felé, mikor Vee meglátott.

- Megszárítottad a hajad? Vegyél fel zoknit is, hűvös lesz az éjszaka.

- Igen, megszárítottam, és veszek fel. -Mosolyogtam rá, majd figyeltem ahogy elvonul a fürdő felé.

A többiek már elvonultak a saját kis magánszférájukba, így bementem a közös kis sátrunkba. Elfoglaltam a bal szélső oldalt, középen Vee fog aludni, jobb oldalt Fuse. Kis barátom már javában húzza a lóbőrt, nem is értem, hogy tud ennyit aludni?!

Kis idő múlva Vee is megérkezett és befeküdt középre, majd oldalára fordult.

- Máris elfelejtetted, hogy egy takarónk van? -Suttogja.

- Most, hogy mondod. - Feleltem.

Megemeli a takaró szélét és bekúszik mellém. Ez nem lesz túl jó megoldás. Már most hevesebben dobog a szívem. Oldalamra fordulok, hogy jobban elférjünk és a takaró is elég legyen. Egy idő után érzem, ahogy egy kar öleli át derekamat és elkezd húzni. Teljesen Vee testéhez simulok, hátam a mellkasának, csípőm, khm a csípőjéhez, felső lábát átveti lábaimon.

- Most már nyugodtan tudok aludni. - Mondja halkan.

- Te igen, de én?

- Talán nem esik jól? - A derekamon lévő keze becsúszott a pólóm alá és elkezdte a bőrömet simogatni.

- Nem.

- Biztos vagy benne? - Harapja meg a fülemet, kezét pedig feljebb vezeti, amíg el nem éri mellbimbóimat.

- Semmiben sem vagyok biztos. - Sóhajtom.

- Az jó... - Ad puha csókot halántékomra. Keze hol egyik, hol másik bimbómat izgatja, dörzsölgeti, tekergeti. Néha lejjebb csúszik a keze, végigsimít a hasamon. Közben ajkával felfedezi nyakam ívét. Ezekbe a gyengéd érintésekbe beleremegek, és ezt ő is érzi.

- P' . Fuse itt van a sátorban.

- Nem bánom, úgy is alszik. -Mormolja a nyakamnak.

- Ezt nem kellene. Tényleg nem.

- Akkor mondd el, hogy mi bajod volt egész héten velem!

- Semmi, tényleg semmi.

- Hazudsz. - Harapja meg a nyakam.

- Vee ne csináld! Majd ha úgy akarom, elmondom.

- Hmm...Rendben. Amíg megígéred, hogy még egyszer nem fogsz figyelmen kívül hagyni.

- Ígérem Vee, ígérem!

- Rendben, most pedig csókolj meg, és abbahagyom.

Arcomat felé fordítottam, ajkaimat résnyire nyitottam, ő pedig kegyetlenül lecsapott. Ebben a csókban benne volt minden, a hiány, a vágy, csupa érzékiség, türelmetlenség, és én élveztem, végtelenül. Úgy kellett már ez nekem, mint egy falat kenyér. Ujjaimat arcához emelem és végigcirógatom álla vonalát. Nyelvemet átdugom az ő szájába, és erre elkezdi finoman szívogatni, majd elereszti. Megnyalja alsó és felső ajkamat, utána egy pihekönnyű puszit nyom rá.

- Ha most nem hagyjuk abba, nem csak Nong Fuse fog felébredni, hanem az egész kemping. -Leheli ajkaimra Vee.

Elfordítom fejemet, felsőtestemet Vee széles mellkasához szorítom, csípőmet csípőjéhez dörzsölöm, érzem kemény merevedését. Kezét nem veszi el, inkább szorosabban körém fonja és hüvelykujjával finoman simogat. Ha most rajtam múlna, azt se bánnám, ha az egész világ a nyögéseinktől zengne. Jelenleg megelégszem azzal a megnyugtató érzéssel, ami a karjaiban fog el.

- Jó éjszakát P'!

- Jó éjt Nongom, álmodj szépeket.