Vee szemszögéből

Fülig ér a szám. Flörtöltünk. Határozottan flörtöltünk.

- Te meg min vigyorogsz annyira? - Kérdezi Nuea.

- Szeretnéd tudni, mi? - Húzom fel a szemöldököm. Nyugodtan kortyolgatom a sörömet.

Kijöttem meginni pár italt Nueaval, nem bírtam megülni otthon a fenekemen. Attól tartottam, ha otthon maradok átmegyek Markhoz és leteperem. Az a kölyök kibillent a lelki egyensúlyomból.

- Talán van valaki a láthatáron? - Kíváncsiskodik drága barátom.

- Úgy is mondhatjuk. Mosolyodok el sejtelmesen.

- Húha, komoly lehet, ha a nagy Vee Vivis így titkolózik.

- Még nem döntöttem el.

- Hogy még? - Vigyorodik el.

- Ez most más, át kell gondolnom.

- Akkor tényleg komoly. Nem szoktál te ilyen lenni. Na és milyen? Mesélj róla.

- Hát... - Hogy is írjam le, hogy ne jöjjön rá ki jár állandóan a fejemben. - Fiatalabb mint én, alacsonyabb is, kedves, de ugyanakkor néha bosszantó is tud lenni, fekete haja van és fekete szeme. Mikor mosolyog szexi gödröcskék jelennek meg az arcán.

- Vicces, olyan mintha Mark női kiadása lenne! Nevet fel Nuea.

- Ne hülyéskedj már. - Nézek rá morcosan.

- Ez nem vicc, tisztára olyan mint Mark, csak ő szoknyát hord.

- Bárcsak hordana. - Sóhajtok fel az orrom alatt.

- Hogy? Nem hallottam.

- Nem, semmi. Nem mondtam semmit. - Iszogatok tovább.

Nehéz bevallanom, de folyton rá gondolok. Már alig várom, hogy újra lássam. Imádom a civakodásainkat, meg azt, ahogy rám néz, az apró érintéseket és még sorolhatnám.

- Inkább mesélj, veled mi újság? Hogy halad a cserkészés? - Kérdezem.

- Jól, sőt mi több nagyon jól. Összejöttünk! - Vigyorog.

- Gratulálok. Akkor a hétvégén már hivatalos párként jöttök Prarammal.

- Igen, úgy lesz. Az első közös hétvégénk. Olyan édes. Megbeszéltük, hogy lassan haladunk. Nem bánom, tudod megéri.

- Szerencsés vagy! - Mosolygok.

- Igen, tudom! Ne aggódj, te is találsz majd valakit magadnak, lehet éppen a mostani illető az!

Ezen elgondolkozok. Igaza lenne? El tudnám képzelni párként Markot? Nem zavar a gondolat, talán még tetszik is, de kár ezen agyalni, majd alakul ahogy alakulnia kell. Felesleges túlagyalni, mert akkor csak csalódás ér.

- Azt hiszem, ideje indulnom. - Megiszom a maradék italomat és felállok.

- Jól van Vee, majd beszélünk. - Köszön el Nuea.

Elindulok hazafelé, legalább kiszellőztetem a fejemet. Felnézek az égre, nagyon felhős, esőre áll az idő. Ahogy ezt kigondoltam, elkezdett esni nagy cseppekben. Szeretem az esőt, mindig is szerettem, imádok esőben sétálni. Lassan hazaérek, felmegyek az emeletre, elhaladok Mark ajtaja mellett, megállok, már kezem kopogásra készen, de visszahúzom. Hagyok neki időt, nem ijeszthetem el. Inkább belépek a saját lakásomba és magamra zárom az ajtót.

Lefekvéshez készülődök, bebújok az ágyba, közbe nyomogatom a telefonomat, de semmi érdemleges nincs benne. Leteszem magam mellé az éjjeli szekrényre, majd elkezdem a plafont bámulni, míg el nem nyom az álom.

Hétfő reggel van, éppen kinyitom az ajtót, hogy átmenjek Markért, de megelőzött. Ott toporog az ajtómban. Ilyen se volt még, általában késésben van. Mosolygok, ahogy eszembe jut, hogy mindig nekem kell őt összekaparni. Rám néz, mosolyra húzódik az ajka, és megjelenik az a két cuki kis gödröcske az arcán.

- Jó reggelt! - Mondja nekem.

- Neked is! Hogy hogy elkészültél ilyen korán? Nem szokásod.

- Nem kell tudnod. Indulhatunk?

- Persze.

Némán megyünk le a parkolóba, majd felpattanunk a motoromra és elgurulunk az egyetemre. Minden úgy történik, ahogy szokott. Nincs különbség. Elmegyünk a kantinba, megreggelizünk, beszélgetünk a barátainkkal, majd mindenki megy a saját útjára.

Ebédidőben Nong Fuse jön oda hozzám és félre húz.

- P'Vee! Jó hírem van. Jól sikerült a randi. Minden úgy történt, ahogy javasoltad.

- Örülök neked! Mosolygok rá, majd összeborzolom a haját.

- Elvileg eljön velünk a hétvégén. Be szeretném majd mutatni neked és a többieknek.

- Mindenképpen, el is várom. - Beszélgettünk még pár szót.

Nem vettem észre, hogy valaki szúrós szemekkel figyeli beszélgetésünket. Visszamentünk a többiekhez, folytatódott a beszélgetések sora. Egy idő után észreveszem, hogy Mark alig akar hozzám szólni, bármit is mondok neki, csak hümmög és elfordul, hogy mással beszélgessen. Rosszul esik, tudtommal nem követtem el semmit. Vége lett az ebédszünetnek, már mindenki távozott. Gyorsan megragadom az alkalmat és Markot visszarántom.

- Mondd P'! Mit szeretnél?

- Helyben vagyunk. Mi bajod van? -Fogom meg a karját.

- Nekem semmi, mi bajom lehetne? - Néz rám mérges szemekkel.

- Nem tudom, mondd meg te.

- P' ! Nincs semmi. Tényleg.

- Oké, ha meggondolod magad, keress meg. - Megfordultam és otthagytam.

A többi nap se volt jobb. Hétfő óta alig akar hozzám szólni. Eljár velem az egyetemre, együtt eszünk, és ennyi. Rosszul esik, legalább mondaná meg, hogy mi a baja. Ha nem változik, rémes hétvége elé nézek. Egész héten készülődtem. Apától elhoztam a terepjárót. Ellenőriztem az üzemanyagszintet, légnyomást, mindent rendben találtam. Bepakoltam a sátrat, takarókat, párnákat. A hátsó ülésre raktam a Markkal vásárolt italokat és a nassolnivalókat. Még felszaladtam a személyes cuccaimért és mielőtt lehoztam volna odaléptem az éjjeliszekrényemhez. Kihúztam, és elvettem pár óvszert, majd a síkosítót is és a táskám aljára süllyesztettem. Nem lehet tudni, bár a mostani helyzetben kötve hiszem, hogy történne bármi is. Már annak örülnék, ha rám nézne mindig mosolygós szemével. Bánatosan leballagok a kocsihoz és még a maradék cuccot is a helyére rakom, kijelenthetem, ezennel kész vagyok.

Végre eljött az indulás reggele. Gyorsan felöltözök. Felveszem a kedvenc kék szaggatott farmeromat, hozzá egy fekete pólót és egy piros kockás flanelinget. Hozzá felhúzok egy magas szárú tornacipőt. Megnézem magam a tükörben. - Igen, jól nézek ki! - Majdnem elfelejtettem befújni magam, gyorsan pótolom is. - Tökéletes. - Bezárom az ajtót és utána bekopogok Markhoz. Kinyitja az ajtót és végigmér. Gondolom, tetszik neki a látvány, mert elkezdett csillogni a szeme. -Végre valami reakció! - Erre vártam egész héten, a remény szikrája fellobogott bennem.

- Mehetünk? - Kérdezem.

- Igen, P'! Szerinted így jól leszek?

Végignéztem fekete melegítőgarnitúrába bujtatott testén. Majdnem elakadt a lélegzetem, fantasztikusan néz ki. Minden fontos részletet kihangsúlyoz. Csak úgy legeltetem rajta a szemem.

- Tökéletes, úgy ahogy van. -Hajolok közel hozzá - és az illatod is finom! - kacsintok.

Igen, visszatértem, kezd megenyhülni irányomban. Látom ahogy pirul az arca, mindenhova néz csak rám nem. Kilép az ajtón és bezárja. Átveszem tőle a táskáját majd magam elé engedem és leballagunk a kocsihoz.

Beteszem a táskáját a hátsó ülésre, utána bepattanok a volánhoz. Megpaskolom az anyósülést, hogy ugorjon már be. Elindulunk végre. Első körben Nueahoz megyünk, ott fogunk gyülekezni, majd Nuea vezetésével megyünk az üdülőhelyre. Olyan boldog vagyok! Három napot leszek összezárva Markkal, na persze meg a többiekkel. Már a gondolat is mosolyra késztet. Megérkeztünk Nueahoz, már kint várakozik Praram és Gunék társaságában. Megállok, leállítom a kocsit, lehúzom az ablakot és kikiabálok.

- Kire várunk még?

- Yiwaa és Nong Fuse még nem érkezett meg. - Mondják szinkronban.

- Oui... Mindig rájuk kell várni! - Felelem.

Kiszállunk a kocsiból és odamegyünk a többiekhez. Beszédbe elegyedünk, amíg várakozunk a többiekre. Kis idő múlva megjelenik a két későn érkező.

- Sziasztok! Bocsi a késésért, de Nong Fuse elaludt.

- Hányszor mondjam még P', hogy sajnálom? - Néz ártatlan szemekkel Nong Fuse.

- Oké, oké! Semmi baj. - Válaszolja Nue.

- Most döntsük el, ki kivel megy. - Mondja Gun.

- Hozzád hányan férnek be Nuea? - Kérdezem.

- Hát mivel hatszemélyes az autóm így hárman elférnek, kicsit telepakoltuk a kocsit.

- Jól van, akkor hozzánk még egy valaki befér és akkor meg is vagyunk.

- P'Vee mehetek veletek? Kérdezi Nong Fuse.

- Persze, miért is ne, de szigorúan a hátsó ülésen, az anyósülés foglalt!

- Az nem baj, úgy is aludni szeretnék még egy kicsit. - Választ nem várva már megy is a kocsi felé és beszáll a hátsó ülésre.

- Akkor ez eldöntetett. - Mosolyog Yiwaa.

- Mindenki a kocsikba! - Kiállt fel Bar.

Visszaballagtunk a kocsihoz és beszálltunk. Odahajoltam Markhoz, és bekötöttem a biztonsági övét. Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz, szinte éreztem a leheletét. Mielőtt visszahajoltam volna felnéztem a szemébe és egy pillanatra elmélyültem a tekintetében.

Csak pár pillanat volt az egész, de nekem mintha az örökkévalóságig tartott volna.

Kihúztammagam az ülésben majd beindítottam a kocsit és elindultunk Nuea után.Hátranéztem a visszapillantóban és már azt láttam, hogy Nong Fuse már húzza isa lóbőrt. Hirtelen felindulásból rátettem a kezemet Mark lábára és ott hagytam.Azt gondoltam el fogja lökni, de nem tette.