Mark szemszögéből

„ Igen Vee, folytasd! Nehogy abba merd hagyni! Érzem, ahogy ujjai a prosztatámat izgatják. Ott, ott, ott! Kérlek, tedd be, nem tudok várni. Oh, igen! Basszus, olyan jó vagy! Még, még, erősebben!"

Izzadtságtól csatakosan ébredek egy nem túl kellemes merevedéssel. Szemeim ólomsúllyal nehezedve újra le akarnak csukódni, hogy visszatérjek álomországba, és ott folytatni, ahol ébredésemkor abbamaradt. Na, azt már nem, gyorsan felnyitom a szemem, nem Vee Vivis, nem engedem, hogy újra beköltözz a fejembe! Nem hagyom, hogy ellopd nyugodt éjszakáimat, melyet most is forgolódva töltöttem, majd csak hajnalban sikerült álomba szenderülnöm.

Kiugrom az ágyból, nyújtózkodom egyet, lejjebb vezetem tekintetem, és újra tudatában vagyok merevedésemnek. Úgy döntök, elmegyek zuhanyozni, a fürdőbe érve leveszem a ruháimat, majd a szennyes kosárba teszem őket. Beállok a zuhany alá, és elkezdem magamra veretni a langyos vizet. Egyre hidegebbre állítom a vízsugarakat, hátha le tudná hűteni vágyamat, de nem megy. Elmúlik pár perc, és ugyanúgy állok, mint a cövek. Így hát nincs más lehetőség, magamhoz kell nyúljak. Gyorsan visszaállítottam a víz hőmérsékletét, utána bal kezemet levezetem kielégülésért kiáltó tagomra. Jobb kezemmel a falnak támaszkodok, fejemet hátravetem, szemem becsukom. Az elmémben próbálom felidézni a női nemmel átélt szexuális együttléteket, vagy a nyuszis magazin exkluzív képeit. Nem hoz lázba, semmi gerjedelmet nem érzek. Ekkor bevillan egy szempár amely csokibarnából örvénylő étcsoki színbe megy át. Következő villanás, egy résnyire nyitott rózsaszín ajak, utána egy izmos váll, széles mellkas, keskeny csípő. Ezekre a bevillanó képekre egyre hevesebben reagálok, gyorsan mozgatom kezemet farkamon, közben csípőmmel is besegítek, és pillanatok alatt elélvezzek. Farkamnak értékes tartalma a csempére lökődik, majd szépen lassan lefolyik rajta. Én meg csak lihegek a hihetetlen kielégüléstől.

Megkönnyebbültem,ez most nagyon kellett. Befejezem a zuhanyzást, megtörölközöm és felöltözöm.Gyorsan kitakarítok, hogy szabad szabad legyen a napom. Munkám végeztével ledőlök a nappaliban lévő sarokülőre bekapcsolom a tévét, és előveszem a telefonomat. Újra és újra elolvasom a tegnap kapott üzenetet.

„ Vajon te is annyira élvezted, mint én?

Ha engem kérdezel, szerintem jobban, és már alig várod az újabb kényeztetést.

Tudod, csak kérned kell, és én teljesítem minden vágyadat..."

- Mit gondol ez? Azt hiszi, hogy teljesen odáig vagyok a „tehetségéért" ? - Fújtatok duzzogva.

Igaz, a tegnapi események kicsit megzavartak. Nagyon élveztem, hogy teljesen felhúztam, majd hagytam, hogy följön a saját levében. A végén egy kicsit megsajnáltam, de csak egy cseppet. Azért nekem is van szívem, ráadásul férfi vagyok, tudom, hogy a kínok kínját élte át a kielégületlenség miatt. Visszakanyarodok az üzenethez. Kérnem kell. Ez sosem fog bekövetkezni. Nem, lehetetlen.

Valakivel meg kellene beszélnem, mert tanácsra van szükségem. Gyorsan írok Kamphannak.

- Ráérsz? - Pár perc telik el a válaszig.

- Igen, nincs különösebb dolgom.

- El tudsz jönni?

- Rendben, nemsokára ott vagyok.

Ezzel befejezetnek tekintem a beszélgetést. Felállok, megnézem van e itthon üdítő meg valami rágcsálnivaló. Szerencsémre mindenből van itthon, így nem kell lemennem a kisboltba. Nincs kedvem kimenni a lakásból, nehogy összefussak Veevel. Most nincs rá szükségem, annyira össze vagyok zavarodva. Először tisztán kell látnom. Ahogy befejeztem gondolatmenetemet, kopogtatnak az ajtón. Odacsoszogok az ajtóhoz, kinyitom és beengedem az ott toporgó Kamphant.

- Kérsz valamit inni?

- Igen, mid van?

Újra benézek a hűtőbe, van pár üveg Coca-cola, de azt nem adhatom oda, az Vee-é. Arrébb tolom az üdítőket, és a hátsó sorban van pár üveg sprite.

- Sprite jó lesz?

- Persze, a lényeg, hogy legyen hideg.

- Miről szeretnél beszélni? - Kérdezi.

- Ha elmondom, dobsz egy hátast.

- Csupa fül vagyok.

- Először helyezzük magunkat kényelembe! -Mondom.

Leülünk a nappaliban a sarokülőre, majd odaadom neki az üdítőt. Lassan kortyolgatjuk, nagyon nehezen veszem rá magam, hogy elmeséljem a történteket.

- Hallgatlak.

- Köszi, ez nem olyan egyszerű. - Dörzsölöm meg halántékomat, majd folytatom.

- Lefeküdtem valakivel.

- Mi ebben az olyan nagy dolog? Előfordult már párszor, nem? Kérdezi Kamphan, majd kuncog.

- Persze, nem is ezzel van gond, hanem, hogy kivel.

- Ki az áldozat? Csinos? Kedves? Olyan ártatlan kinézetű? - Emeli szájához a sprite-ot és meghúzza.

- Vee Vivis. - Vetem oda neki.

Ahogy meghallotta a nevét, sugárba köpte ki az üdítőt.

- Hogy mi? - Kerekedett el a szeme.

- Várj, hozok törlőkendőt. Mindjárt folytatom. - Kimentem a konyhába, fogtam a kendőt és feltakarítottam amit Kamphan kiköpött.

- Folytasd már! Megöl a kíváncsiság! - Mondja Kamphan.

- Oké, oké. Múlt héten történt. Tudod, amikor pénteken elmentünk bulizni. Ahová úgy volt, hogy te is jössz csak nem értél oda.

- Tudom, megvolt az oka. - Pirul el. -De most nem ez a lényeg! -

- Szóval hazajöttünk és nem találtam a kulcsomat, így Veenél kellett aludnom, és hát megtörtént.

- Huh, hát így elsőre hihetetlen.

- Nekem mondod! És azóta minden olyan más lett.

- Hát ez várható volt.

- Köszi. - Mondom neki, majd meghúzom az üdítőmet.

- Jó, de mégis mit vársz tőlem? - Kérdezi Kamphan.

- Hogy hallgass meg, és esetleg egy két jó tanács jól esne.

- Meghallgatlak, látod itt vagyok!

- És... Mit szólsz?

- Őszintén? Köpni nyelni sem tudok.

- Köszi.

- Na és milyen volt? Mármint érted! A nagy Vee Vivisről beszélünk.

- Hát...

- Csak azt ne mondd, hogy rémes! Hatalmas csalódás lenne. Ő egy nr.1. pasi!

- Nyugodj meg. Sajnos azt kell mondanom, hogy fantasztikus! - Fogtam meg a fejem.

- Húúú... Ezt jó hallani. Na és azóta? Történt valami? Ő mit mondott? - Kérdezi.

- Eléggé sok minden és mégis semmi. Konkrétan nem beszéltünk róla. Folyton csak utalgat rá. Illetve váltottunk pár csókot. - A mozis incidenst inkább megtartom magamnak.

- Mit szeretnél, mi történjen?

- Ha tudnám, nem kérném a segítségedet. - Mondtam elkomolyodottan.

- Hmm... Úgy veszem észre, nagyon nincs ellenedre.

- Jól belegondolva, tényleg nincs. Nem is érzem furcsának, inkább olyan természetesnek.

- Akarod folytatni?

- Ez itt a kérdés! Tudod, zavar, ha valaki közelít hozzá. Olyan, mintha ki akarnám sajátítani.

- Nem most kell döntened. Kivárásra is játszhatsz, ha nem vagy biztos magadban vagy éppen benne. Nem tudhatod, ő mit gondol erről az egészről.

- Szerinted akkor játsszam tovább ezt a játékot?

- De csak akkor, ha nem idegenkedsz tőle, és te is szeretnéd folytatni. Ezen gondolkozz el.

- Ő is férfi. - Mondtam.

- Na és? Nincs ebben semmi. Ha mindkettőknek jó így, senkinek semmi köze hozzá. Legalább is szerintem.

- Köszönöm, most erre szükségem volt. - Mosolyodok el.

- Nincs mit, ha szükséged van még tanácsra, engem megtalálsz. Mindig meghallgatlak.

- Tudom, ezért is mondtam el neked. A szívem mélyén folytatni akarom.

- Akkor folytasd, aztán majd meglátjuk, hogyan fog alakulni. - Kedvesen elmosolyodik.

A nap további részében tovább beszélgettünk a lehetőségekről, mit hogyan kellene tennem Veevel kapcsolatban, majd áttértünk általánosabb témákra. Megnéztünk egy filmet is, majd távozott. Újra egyedül maradtam. Örülök, hogy megosztottam Kamphannal a dolgot, legalább segített tisztán látni. Eldöntöttem, hogy végigjátszom a játékot, bárhogyan is alakul. Végül is mit veszíthetek?

Eszembe jutott a közelgő hétvége. Izgatottan várom, végre egy kis kikapcsolódás, és a többiekkel tölthetem az időt, na meg Veevel.

Mivel ráérek, összekészítem a cuccomat a hétvégére. Előveszem az utazótáskámat és elkezdem bepakolni a dolgaimat. Két váltás fehérnemű, három pár zokni, két garnitúra melegítő, három póló. Tudom, hogy még korai a csomagolás, de muszáj lekötnöm magamat valamivel. Kell törölköző is, szappan, fogkefe fogkrém. Teli is lett az utazótáskám. Ezzel sincs már dolgom, boldogan dőlök hátra az ágyamban és elmosolyodok. Vajon most mit csinálhat? Elérte, hogy mindig az eszemben legyen, ha csak pár pillanatra is.

Azt hiszem, itt az ideje a tanulásnak. Felkelek, előveszem a könyveimet és tanulni kezdek. Két óra intenzív tanulás után, úgy döntöttem, hogy mára elég volt ennyi. Elpakoltam, majd előhalásztam a telefonomat. Előkerestem Vee számát és írtam neki:

- Mit csinálsz? - Egyből jött is a válasz.

- Rád gondolok.

- Viccen kívül?

- Nem viccelek.

Mosolyogva nyújtózok el az ágyon. Legalább nem csak nekem jár az eszem folyton rajta.

- Tudni akarod mi jár a fejemben? -Írta.

- Akarjam?

- Rajtad múlik.

- Hát jó mondd...

- Az édesen csókolni való ajkaidra gondolok.

- Ez érdekes, a tiéd eszembe se jutott. - Vigyorgok, mint akinek elment az esze.

- Szóval, szerinted az én ajkaim is édesen csókolni valóak?

- Álmodozz csak! - Írtam vissza neki.

- Nem szükséges, tudom, hogy ezt gondolod! :D

- Vee Vivis, mondták már, hogy túl sokat gondolsz magadról?

- Mark Masa, inkább azt mondták, hogy te gondolsz rám túl sokat! ;)

- Oui...Most megfogtál. Csak rád gondolok, és arra, ahogy megérintesz...

- Tudtam, tudtam! És hol érintelek?

- A képzeletedre bízom...

- Masa, ne legyél már ilyen, mondd meg!

- Találgass!

- Érzem...

- Mit?

- Ahogy az ujjaidat végighúzod a mellkasomon...

- Folytasd!

- És az ujjaidat bevezeted a...

- Hová, mondd már!

- Jó éjt Vivis, álmodj szépeket.

-Ne csináld ezt...Válaszolj!

- Mark.

-Hahó!!!

Figyelmen kívül hagyom, nem válaszolok, édes a bosszú. Ezt nem hiszem el, most mi flörtöltünk? Határozottan. Tényleg megváltoztak köztünk a dolgok, és nem rossz irányba. Már csak ki kell deríteni, hogy mit tudunk ebből kihozni, és hogy Vee mit akar.