Vee szemszögéből

A mai tanítás eseménytelenül telt, annyi kivétellel, hogy bent kellett maradnom ebédszünetben, mert kaptam a tanártól egy kiegészítő feladatot. Most a parkolóban vagyok, várom Markot, hogy indulhassunk haza. Kiveszem az ülés alól a sisakokat, majd felakasztom a kormányra őket. Sokan sétának el mellettem, páran köszönnek vagy rám mosolyognak. Merengésemből egy halk, édes de egyben mérgező hang szólal meg.

- P'Vee. Mire vársz? Talán rám? - Kérdezi azon az igazán mézesmázos, csöpögő hangján.

- Sajnálom, el kell szomorítsalak. Markot várom.

- Oh a borsódat?

- Hogy érted ezt Ploy?

- Tudod, ti mindig is olyanok voltatok, mint a borsó meg a héja. Ezért is fáradtam bele a veled való randevúzásba.

- Mark nagyon fontos nekem, és nem fogok róla lemondani, csak azért mert egy lány arra kér. Aki ráadásul teljesen döntésképtelen, mert egyszerre több vasat tart a tűzben.

- Hallottad ezt Mark? - Kérdezi gúnyosan Ploy. - Inkább választ egy kisfiút, mint egy érett nőt.

Meglepetésemre Mark a hátam mögött ácsorog, és hallgatja a beszélgetésünket, kicsit zavarban van szegény. Rám néz, valami van a szemében, amit nem tudok kiolvasni.

- Nem vagyok én már olyan kisfiú, mint te képzeled P'Ploy. - Lép oda hozzám, átkarol és egy puszit nyom az arcomra.

Meglepődök, de úgy látszik nem csak én, hanem Ploy is. Felhúzza az orrát, megemeli fejét, és sértődve elvonul.

- Sajnálom Vee, de muszáj volt. Ki se állhatom. Nem is értem, mit ettél rajta?!

- Az egy dolog, hogy te nem érted, de már én se. - Nézek az elvonuló lány után.

- Olyan utálatos a személyisége, ráadásul végtelenül önző. Mindent és mindenkit meg akar kapni, de viszonozni már nem akar. - Csóválja a fejét.

- Ne is törődj vele, én sem teszem. Ha igazán őszinte akarok lenni, részemről se volt komoly a dolog. Egy percig nem sajnálom, hogy nem lett komolyabb a dolog. Sőt, örülök neki! Mosolygok rá.

- Na gyere, hadd tegyem fel a sisakodat a fejedre.

Odalép elém, megáll, megemeli a fejét, hogy rá tudjam adni a sisakot. Az álla alatt van a biztonsági zár, próbálom összekacsolni, óvatosan matatok az álla alatt. Egyszer csak felnézek, és azt látom, hogy engem figyel azokkal a gyönyörű fekete szemeivel. Teljesen belefeledkezek a pillantásába. Ujjammal végigsimítottam álla vonalán, figyeltem reakcióját. Éppen csak egy kicsit rezdült meg, ajkait résnyire nyitja. Gyorsan észhez térek, megrázom kicsit a fejem, majd távolabb lépek.

- Gyerünk, ideje indulni. - Szólalok meg, kissé reszelős hangon.

- Rendben, otthon bekapunk valamit?

- Persze, lehet róla szó. Legalább átbeszéljük a jövőhétvégét.

Beindítottam a motort, felvettem a sisakot és jeleztem, hogy pattanhat mögém. Nem is habozott, gyorsan felszállt mögém, és az ingem két oldalába kapaszkodott. Ez így nem lesz jó, megfogtam mindkét kezét és átöltetettem vele a derekamat.

- Szorosan fogjál, nehogy leessél!

- Mmm... - Csak ennyit válaszolt.

Aztán elindultunk, élvezem a motorozást, a sebességet, igazán szabadnak érzem ilyenkor magam. Teszek egy kisebb kitérőt, kiélvezve a jó időt és a társaságot. Kevésbé forgalmas útvonalat választottam, ahol biztonságosan változtathattam a sebességen, tudom, hogy ő is szeret motorozni. Mindig azt mondja, hogy ő bizony sose fog motort vezetni, de bármikor szívesen felpattan mögém. Hazaérve leparkolom a motort a garázsban, levesszük a sisakokat és helyükre tesszük.

- Hozzád vagy hozzám? - Kérdezem.

- Van valami a hűtődben?

- Nagyon nincs semmi, hétvégén el kellene mennem bevásárolni. Velem tartasz?

- Persze, legalább én is veszek ezt, azt.

- Akkor a kocsiddal megyünk.

- Jól van. Most jut eszembe, gyerünk hozzám, ott a rengeteg étel, amit anya küldött!

- Mmm...Menjünk.

Már alig várom, hogy felérjünk. Olyan éhes vagyok, hogyegy medvét is fel tudnék falni, arról nem beszélve, mennyire szeretem azanyukája főztjét. A lakásba belépve kellemes magnólia illat csap meg, mindig azotthonomra emlékeztet, ott is majdnem ugyanilyen illatok terjengenek, kivéve,hogy most keveredik Mark illatával is. Ledobom a cuccomat a szekrényre, majdleveszem a cipőmet és besétálok a konyhába. Leülök a kedvenc székemre, ésvárom, hogy elém rakja a finomabbnál finomabb ételeket. Nagyon otthonosan mozgok itt, olyan mintha hazajárnék. Mindig is így volt. Mark is ki be járhat az én lakásomba, még kulcsa is van hozzá, ahogy nekem is az övéhez.

Ő is követ a konyhába, majd benéz a hűtőbe és kipakolja az ételeket az asztalra.

- Mit szeretnél enni Vee?

- Jó kérdés, csípős zöldséges rizs van?

- Persze, anya kimondottan neked készítette.

- Oui... de szerencsés vagyok! Küldött hozzá fűszeres sült husit is, amit csak ő tud nekem csinálni? - Naná, még azt is! Feleségül ne vegyelek? - Morog magában.

- Nem kell, azt én már megtettem helyetted. - Vigyorgok a lehető legszélesebb mosolyommal.

- Vee, ne beszélj hülyeségeket! Ki a te feleséged?

- Hát te, nem is kérdés. - Kacsintok rá.

Látom ahogy a pír lassan kúszik fel kecses nyakán, majd lángba borítja aranyos arcát, végül még a füle hegye is elvörösödik. Tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Inkább egyél, ne ostobaságokat hordjál összevissza.

- Ez nem ostobaság, ezt te is tudod. - Nézek fel rákomoly tekintettel.

Nem válaszol, nem is néz rám. Egy tányérra pakolja rizst és a husit, majd berakja a mikróba. Amíg melegszik szed még egy tányérral, miután az enyém megmelegedett berakja az övét. A többi ételt visszarakja a hűtőbe a saláta kivételével. Mind a kettőnkké megmelegedett, ezért leül mellém az asztalhoz, és elkezdünk csendben falatozni. Most olyan kínos lett a hangulat, ez nem tetszik, ráadásul nem tesz jót az ügyemnek. Felállok, odamegyek és benézek a hűtőbe, valami innivalót keresek. A kedvencem, mindig is tudtam, hogy odafigyel rám. Mosolygok el. Sose tudtam úgy átjönni hozzá, hogy ne legyen neki a kedvenc üdítőmből.

- Te is kérsz inni valamit? - Kérdezem kedveskedő hangon.

- Igen, kérlek hozz nekem is.

Megfogom a két üveg coca-colát és lerakom az egyiket elé. Fel is bontom neki, hogy érezze a törődést, hátha sikerül megenyhítenem, mert látom, hogy bedurcizott.

- Nagyon jófiú akarsz lenni, ha a kedvencedből hoztál nekem is. - Jelenti ki.

- Én mindig jófiú vagyok, csak nem akarod tudomásul venni. - Megvonom a vállam, leülök és folytatom tovább az evést. Mikor befejezzük az étkezést segítek neki elpakolni majd bemegyünk a nappalijába. Igazi megnyugtató helyiség. Mindennek olyan meleg színe van. A falak meleg krém színűek, míg a bútorok a barna több árnyalatát követik. A sarokülővel szemben van a tévéje, előtte kis aszal. Néhol egy-egy zöld páfrány is megtalálható. Otthonos, igazán otthonos. Leülök a sarokülőre, nyúlok a távirányítóért és bekapcsolom a tévét.

Amikor bejött ő is a szobába, leült a másik oldalra, kényelembe helyezi magát és rám néz.

- Szóval a jövőhétvégével kapcsolatban.

- Igen, hallgatlak.

Nyel egyet, mindenhová néz, csak rám nem.

- Szóval, nekem nincs sátram.

- Egy percig se aggódj, elférsz az enyémben. Amúgy is négy személyes, ráadásul teljesen fel van szerelve, aljzat, párnák, takarók. Mind össze van készítve általában indulásra készen.

- Köszönöm Vee! Tudod, hogy az ilyen dolgok nem tartoznak az erősségeim közé.

- Ugyan, azért vagyok, hogy segítsek. - Kedvesen elmosolyodok.

Erre nem szól semmit, csak maga elé néz, mintha forgatna még valamit a fejében.

- Viszont attól még hétvégén el kell mennünk vásárolni, fel kell tölteni a hűtőmet, illetve a kirándulásra se ártana bevásárolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mivel a felszerelés megvan.

- Oké, abban segítek. A te kocsiddal fogunk menni vagy az enyémmel?

- Melyikkel szeretnél?

- A tiéddel... Kicsit nagyobb és jobban pakolható.

- Jól van, akkor szombat délelőtt elmegyünk bevásárolni. Utána van kedved valamihez? Szabad vagy?

- Menjünk moziba, úgyis régen voltunk. Megnézném azt az új filmet, amit mindenhol reklámoznak.

- Részemről rendben. Megnézzük. Viszont most mennem kell, hosszú volt a nap, fáradt vagyok.

- Te se vagy már a régi Vee, gyorsan kifáradsz! - Nevet rajtam.

- Megmutassam, hogy azért még bírnék csinálni dolgokat...Teszek pár lépést felé.

- Meg ne próbáld!

- Nyugi kölyök, nem most van itt az ideje. Most már tényleg indulok. Nem kell kikísérned. - Felállok, kiballagok, felhúzom a cipőmet, még egyszer visszanézek, látom teljesen elnyúlt a sarokülőn, kezét pólója alá csúsztatta és a hasát simogatja. Kicsit erotikus a látvány, beindítja a fantáziámat, de ahogy mondtam is neki, nem most van itt ennek az ideje. Elmosolyodok, elfordulok, kinyitom az ajtót és csendben távozom.