Mark szemszögéből

Már hétfő reggel van, későn ébredek, nem csörgött az ébresztőm. Tegnap nem értem haza időben, most meg is iszom a levét. Úgy történt, hogy reggel amikor felébredtem, rám jött a honvágy. Így fogtam magam és hazamentem édesanyámhoz. Még mindig ugyanott lakunk, ahol gyerekkoromban. Nagyon meglepődött édesanyám, amikor meglátott, de örült is nekem. Láttam az arcán, ami a boldogságtól csak úgy ragyogott. Gyorsan behívott, leültetett az asztalhoz és reggelivel kínált. Miután elém tette az ételt, leült velem szemben és fecsegtünk a munkáról, egyetemről barátokról. Minden általános dologról, ami egy egyetemistát érinthet. Amikor végeztünk a reggelivel letakarítottuk az asztalt, elmosogattunk, majd elmentünk a piacra bevásárolni. Olyan rég voltam már anyával a piacon, gyakrabban kellene hazalátogatnom, de hát a tanulás...

Mikor hazaértünk, kipakoltuk a szatyrokat és édesanyám nekiállt főzőcskézni, ha már az egy szem fia hazatalált, nehogy élelem nélkül menjen vissza. Mindenféle finomságot készített be nekem, még felsorolni se tudnám.

- Kisfiam, Veenek is készítettem, majd add oda, rendben?

- Persze anya, mindenképpen.

- Hogy van az a nagyfiú? Már olyan régen láttam, mostanában nem látogatott meg. Kérlek szidd meg a nevemben is! Még mindig olyan helyes, mint volt? Vagy már helyesebb is? Biztos futnak utána a lányok. - Kuncog magában édesanyám.

- Jaj anyu, ne már! Jól van, semmi baja, olyan, mint volt. Persze, odaadom, és meg is mondom neki, hogy mennyire hiányolod a hercegedet. - Duzzogok.

- Mióta lett a hercegem? Nem is tudtam róla.

- Amióta csak őt hiányolod, velem meg nem is foglalkozol! - Toporgok mellette.

- Fiam, tudod jól, hogy ő is olyan mintha a sajátom lenne. Mindig együtt voltatok.

Megértően bólintok, hisz igaza van, Vee szülei is ugyanígy törődnek velem. Úgy elbeszélgettük az időt, mire észbe kaptunk már sötét volt. Gyorsan bepakoltam a cuccokat, amikkel édesanyám felszerelt és elindultam a kollégium felé. Megérkeztem, felhurcoltam mindent, majd mire kipakoltam, volt vagy fél tíz. Szóval igen, elhúztam az időt, sikerült későn lefeküdnöm, most meg hatalmas karikák vannak a szemem alatt.

Egyszer csak kopognak az ajtón. Biztos Vee jött értem, gyorsan szaladok, kinyitom az ajtót és behívom.

- Vee gyere be. Pár perc és kész vagyok.

- Rendben, mi lett veled? Olyan vagy, mint a Hurrikán!

- Ne is mondd, tegnap anyánál jártam. Üdvözöl meg minden, oh és kaját is küldött, majd odaadom délután.

Közbe beszaladtam a fürdőbe, fogkrémet nyomtam a fogkefémre majd elkezdtem sikálni a fogam. Gyorsan arcot is mostam, a hajamat csak átkapirgáltam, beállítani most nincs idő.

Visszarohanok a szobába, leveszem a melegítőmet, majd felrángatom a nadrágot, Veeről teljesen el is feledkezek. Ledobtam a pólómat, mennék az ingért, de hirtelen a kezembe nyomja, gyorsan belebújok. Hol lehet a nyakkendőm. Gondolkodom magamban. Megfordulok, éppen az inget tűröm be a nadrágom derekába, de szememmel már a nyakkendőt keresem. Mire Vee megállít, egyenesbe igazít magával szembe, és nyakamba akasztja, amit kerestem.

- Honnan tudtad, hogy ezt keresem?

- Kiolvastam a gondolataidból. - Mosolyodik el.

Nem engedi, hogy elforduljak és magamnak kössem meg. Hagyom, hogy megigazítsa, majd megkösse. Kicsit elidőzik a keze a kendőn, majd arcomba néz és megszólal.

- Tökéletes.

- Köszönöm, mindig is tudtam magamról. - Mosolyodom el.

- Nem rád gondoltam, hanem a nyakkendődre.

- Pedig már azt hittem, hogy felismerted az értékemet. - Mekkora égés. - gondoltam magamban.

Ekkor kicsit közelebb húz, odahajol a fülemhez, majd a következőt súgja:

- Azt már rég felismertem. Mondja komolyan, majd jobb kezével megpaskolja a fenekemet.

- Gyerünk, induljunk, elkésünk az egyetemről és ez a te hibád lesz.

- Tudom, tudom P'.

- Ne hívj... - Gyorsan ajkaira teszem mutatóujjamat, kacsintok és elosonok mellette, hogy felhúzzam a cipőmet, és a táskámat felvegyem a hátamra. Nyitom az ajtót, már kint is vagyok.

- Indulhatunk P'? Megint rád kell várni. Hihetetlen vagy.

- Ne provokálj! - Mondta morcosan.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést, gyorsan lekocogtunk a lépcsőn.

- Kocsi vagy moci? Kérdezi.

- Legyen a moci.

- Mmm rendben. - Ül fel a robogójára majd beindítja. Felveszi a bukósisakját, majd oda adja nekem is az enyémet. Igen, saját sisakom van, mert mindig együtt megyünk mindenhova. Jelez, hogy pattanjak fel mögé, amit gyorsan meg is teszek. Lassan elindulunk az egyetem felé, és még csak késésben sem vagyunk, mondjuk ez inkább neki köszönhető.

Motorozás közben átölelem Vee derekát, államat a vállára teszem, mindig így szoktunk motorozni, de most kicsit kényelmetlenül érzem magam. Tudatában vagyok minden rezdülésének, ráadásul az illata is az orromba tolul. Mindig is szerettem a parfümje illatát, amely a frissesség, a vizes fa, bergamot, pézsma jegyeket rejti magában. Most valahogy kicsit másabb hatással van rám, mint általában. Kicsit megszédít, megrészegít, elbódít. Határozottan jó érzés kerít magába, ami kicsit meg is rémiszt. Ennek okán próbálom karjaimat visszahúzni, hogy ne ölelgessem őt ilyen szorosan, de nem engedi. Kezét rásimítja hasán összekulcsolt ujjaimra és nem engedi el, így belenyugszok és ráhagyom.

Nemsokára megérkezünk az egyetem parkolójához. Begurulunk a szokott helyünkre, leállítja a motort, majd leszállunk róla. Elrakjuk a sisakokat az ülés alatt lévő tárolóba, majd elindulunk a kantin felé.

- Vee kérsz valamit reggelire?

- Egy szendvicset és egy csokis tejet.

- Oké, mindjárt hozom. - Gyorsan lecuccolunk az egyik padhoz, majd elmegyek reggelit venni. Időben értünk szerencsére az egyetemre, így még tudunk pár falatot bekapni is, a többieket még úgy se láttam megérkezni. Kár volt elszólnom magam, mire visszaértem az asztalhoz, már P'Yiwaa és Fuse ott voltak, Veevel szemben ültek le és beszélgettek. Gyorsan le is vágódtam mellé, nehogy valaki meggondolja magát és helyet változtasson. Odaadtam a szendvicset és a csokis tejet Veenek, majd a magam reggelijéhez láttam.

- A te szendvicsed miért más?

- Most másmilyet kívántam... Ebben van paradicsom, uborka, saláta, valami felismerhetetlen öntet, ami nagyon finom, és rántott sajt... Nyami... - Mondom vigyorogva.

- Hol a hús?

- Hát P'. Nem mindig kell húst enni, fő a változatosság. - Kacsintok hozzá, majd hatalmasat harapok a szendvicsemből.

Közben ő nézi a sajátját, gondolkozik, ránéz a szendvicsemre, vissza a sajátjára és utána megint az enyémre. Nem tudom, mi ütött belé, de a szendvicset tartó kezemet megfogja, és a szájához húzza, majd jókorát harap belőle. Ha ez még nem lenne elég, lenyeli és megfogja az én rózsaszín tejemet és abból kortyol.

- P'!!! Ezt nem hiszem el! Ami sok, az sok! Tudod, hogy az étel nekem szent és sérthetetlen!

- Nyugi van Kis-herceg! Ami tiéd az az enyém is. - Mosolyog.

- Mióta? Forgatom a szememet, majd odahajolok az ő szendvicséhez, harapok egyet belőle és visszaegyenesedem.

- Azt szeretnéd, hogy hangosan kimondjam? - Súgja füleimbe, hogy más ne hallja.

Én csak nemet intek a fejemmel és folytatom a reggelizést, mintha mi sem történt volna. Belül viszont teljes a káosz, én már semmit se értek, megint... A változatosság kedvéért.

- Olyan fáradt vagyok, ti nem így érzitek? Kérdezte P'Yiwaa.

- Nem vagy egyedül P'. A múlt heti vizsgák teljesen leszívtak. - Panaszkodik Fuse.

Én csak csendben falatozom, némán figyelem a párbeszédet.

- Ne panaszkodjatok, azzal nem lesz jobb. - Szól közbe Vee.

- Találjunk ki valamit jövőhétvégére, úgy is hosszú hétvége lesz. - Mondja P'Yiwaa.

- Mint például? - Gondolkodik el Fuse.

- Üljünk össze valakinél esetleg? Vagy... Valakinek valami ötlet? Tanakodik tovább P'.

Miről szól a diskurzus? Szólal meg a hátunk mögül P'Nuea.

- Na csússzatok beljebb, hadd üljek le én is! - Veregeti meg a vállam.

Térddel megbököm Veet, fejemmel jelezve, hogy menjen arrébb. Amint megteszi, követem én is. Közben P'Nuea levágódik mellénk, kicsitszűken vagyunk. Szorosan Vee mellett ülök, a combjaink összeérnek. Rám néz,felvonja szemöldökét, gondolom arra vár, hogy elhúzom e a lábamat. Csalódás kell okoznom neki, nincs az a pénz, amiért megtenném. Egyrészt nehogy már én adjam fel és szorongjak, másrészt élvezem azt a bizsergést, ami a két combunk súrlódása okoz. A mellettem lévő kezét lassan leengedi az asztal alá, mintha a combjára támaszkodna, de csak ő és én tudjuk, hogy a kezét az én combomon nyugtatja. Szerintem kezdek vörösödni, ezért nehogy lebukjunk, gyorsan megfogom a táskámat és az ölembe teszem. Rossz döntés volt. Ez csak tovább bátorította Veet, már nem elég neki, hogy a keze a combomon nyugszik, ó nem. Szép lassan araszolva feljebb csúsztatja tenyerét az ágyékom felé. Ránézek szúrós szemekkel, kicsit megrázom a fejemet, hogy hagyja már abba. Csak mosolyog. Annyit elértem, hogy nem viszi feljebb a kezét, hanem egy ponton megáll,viszont az egyik ujjával körkörös mozdulatokat tesz a combomon. Oké, ezt még eltudom viselni, legalábbis, azt hiszem. Közben a többiek a köztünk zajló jelenetből
semmit se vesznek észre, amiért nagyon hálás vagyok.

- Szóval, mindenki ráér jövőhétvégén? - Kérdezi P'Nuea.

- Bocsánat, kicsit elkalandoztam, miről volt szó? - Kérdeztem.

- Hol voltál az elmúlt percekben kedves Nong? - Kérdi P'Yiwaa.

- Csak egy szemtelen vakarcson járt az eszem, akit nem tudok lerázni. - Mosolyogtam.

- Valóban, ki az? Ismerjük? - Kérdezi Fuse.

- Dehogy, annyira jelentéktelen, és csak engem szeret idegesíteni! - Nézek jelentősen Veere.

Ő csak halkan kuncog, nem zavartatja magát, inkább belecsíp a combomba, majd mintha mi sem történt volna, tovább köröz az ujjával.

- Szóval ott tartunk, hogy jövőhétvégén elmennénk sátorozni a kempingünkbe. Fordul felém P'Nuea.

- Ti ráértek? Yiwaa és Nong Fuse már igent mondtak. Megkérdezem Nong Praramot, de szerintem nem lesz gond. - Mondja P'Nuea.

- Bart és Gunt majd én megkérdezem, úgy is nem sokára találkozom velük. - Szólal meg P'Yiwaa.

- Szerintem ráérek, nem lesz gond. - Mondom elgondolkozva.

- P'Vee ugye te is jössz? Ha minden jól megy lesz egy kis meglepetésem! - Ujjong Fuse.

Már megint kezdi, ezt nem hiszem el. - P'Vee így, P'Vee úgy...Nyenyenyenyenyenyere.... - Vágok fancsali képet, de csak magamban, a külvilágnak nem mutatom.

- Azt hiszem, nem hagyhatom ki. Van egy szemtelen Nong, akit nem téveszthetek szem elől. -

Néz rám jelentőségteljesen, majd egyik szája szélét felhúzza és rám kacsint. Istenkém, ez a srác fog a sírba vinni, de nem bánom.