Mark szemszögéből

Beállok a zuhany alá és csapatom magamra a kellemesen langyos vizet. Pont erre van most szükségem. Kezemet a falnak támasztom, fejemet hátrahajtom és élvezem a legördülő vízcseppeket. Ez a gyerek, nem is tudom mit képzel? Mi járhat a fejében? Egy biztos, neki bejött az elmúlt éjszaka. Behunyom a szemem, és én is átgondolom a történteket, tisztán kell látnom. Megtörtént, rendben. Ezen már változtatni nem lehet, nem is emésztem magam miatta. Milyen hatással van rám? Ezt kellene jobban megtudnom. Élveztem, igen, de még mennyire. Már ha rá gondolok is pezsegni kezd a vérem. A testem sóvárog az érintése után. Sose gondoltam volna, hogy Vee ilyen hatással lesz rám, de ugye úgy tartja a mondás, hogy „egyszer lesz, ami sose volt.". Ezek után megkérdőjelezem a szexuális orientációmat. Ha a lányokra gondolok, még mindig bejönnek, rendben ez jó, felsóhajtok. Pasik... Hát még sose gondoltam rájuk úgy, ezt ki fogom deríteni. Már tudom is, hogy hogyan. Nem mintha gond lenne, hogy a pasik is bejönnek esetleg, csak azért biztosan szeretném tudni. Úgy érzem, a testem bírja a kiképzést, reggel egy kicsit érzékenyebb volt az alfelem, de nem olyan vészes. Ezen kívül semmi extra. A pozíció. Hmm...Alul voltam. Ha belegondolok, ezzel sincs problémám, felül nem tudnám elképzelni magam, vagy talán mégis. Jó kérdés, ezen még rágódok majd egy darabig, most inkább kiürítem az elmémet.

Gyorsan beszappanozom a testem minden egyes részét, leöblítem, majd kilépek a zuhanyból, hogy szárazra töröljem magam. Felnézek és meglátom magam a tükörben. - Mi a fene?! - A hasam teli van lilás szívásnyomokkal.

- Vee!!! Kiabálok hangosan. Pár pillanat múlva egy vigyorgó fej jelenik meg az ajtónyílásban.

- Mi a baj? Kérdezi...

- Nézd meg a testem! Mutatok végig magamon. Még szerencse, hogy a törölközőt már körbecsavartam a derekamon.

Végig néz sóvár pillantással, minden egyes látható felületet szemrevételez, majd pimaszul megszólal.

- Ahogy én látom, nincs semmi baja. Mindened megvan! A törölköző alatti dolgot viszont nem tudom megmondani, eldugtad előlem! Ne hibáztass érte! Vigyorog teli szájjal.

- Oh... Akkor ezt és ezt és ezt nézd meg! Mutatok a foltokra a hasamon.

- Nem értem mi a gondod vele, szépen mutatnak rajtad!

- Inkább menj innen kifelé! Semmit se tudsz komolyan venni.

- Dehogynem, téged is komolyan veszlek. Ez már valami, nem úgy gondolod? Kacsint.

- Menj, még szépen mondom! Gyorsan kihúzza a fejét, és már ott sincs. Nem tudok rá haragudni, ahogy beugrik az a szemtelenül vigyorgó képe, meglágyul a szívem. Nem, határozottan nem lehet rá haragudni. Gyorsan felkapom a ruháimat, majd kimegyek a fürdőből.

- Hol a telefonom?

- Feltettem neked töltőre. Az előbb valami elterelte a figyelmedet és elfelejtetted feltenni.

Inkább nem felelek, odamegyek a telefonhoz, kikeresem Praram számát, majd tárcsázom. A sokadik csörgésre felveszi.

- Halló. Szól bele lihegve.

- Szia! Mikor kapom vissza a kabátomat?

- Oui... Nekem most dolgom van, odaadtam Fusenak, ő eldobja neked. Jó lesz így? Kb két óra múlva.

- Rendben, mondd meg neki, hogy Veenél megtalál.

- Oké, szólok neki. Szia. Köszön el.

- Szia! Leteszem a telefont, majd Veehez fordulok.

- Még egy kicsit boldogítalak, ha nem gond.

- Dehogy gond, érezd magad otthon. Oh, most jut eszembe, már otthon vagy!

Nem válaszolok neki. Lehuppantam a kanapéra majd bekapcsoltam a tévét. Kerestem rajta valami könnyed akció-vígjátékot és elkezdtem nézni. Még csak pár perc telt el a filmből, Vee mellém telepedett,hozott mellé egy kis chipset és üdítőt. Mind a ketten nagy élvezettel néztük a filmet, néhol jót nevettünk, néhol izgultunk a főszereplőért... Már egy óra eltelt a filmből, a nasink is elfogyott, ekkor megéreztem, hogy egy súly nehezedik a vállamra. Oda nézek, és látom Vee fejét megpihenni, szemei lecsukódva, szája picit nyitva. Amikor ébren van, igazi ördögfióka, de amikor alszik olyan, mint egy angyal. Biztos nagyon álmos lehet, alig aludt az éjszaka. Kicsit arrébb ülök, Vee követi testemet, míg teljesen el nem dől, és fejét az ölembe ejti. Most mit csináljak? Egy pillanatra megakadtam. Kicsit mocorog, lábait felrakja behajlítva, karjait magához húzza. Óvatosan megérintem a haját, nem reagál. Tovább mélyesztem ujjaimat selymes fürtjeibe és elkezdem csavargatni. Lassan azt veszem észre magamon, hogy nem is a filmet figyelem, hanem Veet. Olyan édesen szundikál, mint egy kisbaba. Erővel elfordítom a fejem és a tévé képernyőjére meredek, a kezemet viszont nem tudom elhúzni, így folytatom hajának tekergetést.

Nemsokára vége lesz a filmnek, kicsit elgémberedtem, jó lenne megmozgatni magam, de nem teszem. Nem szeretném megzavarni szendergését, hiszen olyan jóízűen alszik.

- Ha így folytatod, nem marad egy hajszálam sem. Szólalt meg álmos hangon.

- Akkor talán nem kellene az ölemben aludni.

- Ne sajnáld már tőlem ezt a kis kényelmet.

- Tőled? Mindent is sajnálok!

- Ezt te sem gondolod komolyan, tudom, hogy mindent is megadsz nekem!

Csendben maradunk, egyikünk se tud megszólalni, csak egymás tekintetébe mélyedünk. Erre végül is mit kellene mondanom? Jelen pillanatban a csend többet mond minden szónál. A némaságot hangos dörömbölés szakítja félbe. Nem reagálunk rá, ezért újból halljuk a dörömbölést.

-P'Vee, engedjetek be! Tudom, hogy itthon vagytok! Hahóóó...

Vee eszmél fel először, felkel, odamegy az ajtóhoz, kinyitja. Fuse viharzik be rajta. Lekapja a kabátját, felakasztja, leveszi a cipőjét, bejön a nappaliba és lehuppan mellém a kanapéra. Úgy viselkedik, mintha hazajött volna, vajon hányszor járt már itt?

- Mi tartott ilyen sokáig srácok? Talán valamit rejtegettek?

- Fuse, ne beszélj hülyeségeket. Inkább azt mondd meg, hoztad a cuccomat?

- Persze, ott van a táskában.

- Köszi, ideje volt már.

- Ne panaszkodj, miért cserélted el? Ha meg ennyire hiányzott, miért nem mentél el magad érte? P'Vee biztos kisegített volna egy kabáttal, és ha szerencséd van, még fuvart is biztosított volna.

- Még csak kérnie sem kell, mindent megteszek neki! Kacsintott Vee, aki éppen most tért vissza.

- Mit csináltatok amúgy? Kérdezte Fuse.

- Mindent és semmit. Ebbe gondolj bele, amit akarsz, rád bízom. Válaszolta Vee.

- Oké, oké... Fuse, szedd össze magad, induljunk.

- Menj csak, én még maradok egy kicsit, úgyis csak most jöttem. Ugye maradhatok? Reménykedő pillantással néz fel Veere.

Kiguvadt szemekkel pillantok rá. Ez most meg van húzatva? Mi a fene? Most ugrott be, hogy a bárban is milyen kiskutya szemekkel vizslatta. Kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, nem akarom, hogy itt maradjon vele kettesben. Ahogy megfigyelem, arca kipirult, izeg-mozog, csillog a szeme, izgatott. - Sajnálom, őt nem kaphatod meg. Keress magadnak valaki mást. - Gondolom magamban.

- Akkor én megyek. Kapkodom össze a cuccaimat.

- A ruháidat beraktam a mosásba, majd ha kész lesz, visszaadom. Várj, kikísérlek, mondja Vee. Kimentünk az előszobába, sietve felveszem a cipőmet majd a kabátomat, telefonomat zsebre vágom.

- Szia, majd beszélünk. Fordultam volna el, de Vee megállított. Gyorsan megragadta a derekamat, magához húzott és forró ajkait az enyémre tapasztotta. Nyelve bejutásért könyörgött, amit engedélyeztem neki. Gyorsan feltérképezte a szám üregét, közben a nyelvemet játékra hívta, mely örömmel válaszolt hívására. Kezeimet mellkasára csúsztattam, éreztem a tenyerem alatt a szívverését. Lassan visszahúzta nyelvét, majd aprót harapott az alsó ajkamra, végül hirtelen elengedett. Én ott álltam lefagyva, nem tudtam mi történt. Rám nézett, elmosolyodott, kinyitotta az ajtót és elbúcsúzott.

- Akkor később látjuk egymást. Kitessékelt az ajtón, ahogy átléptem a küszöböt, rám is csukta.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

- Mi a fene történik?! Mondtam ki hangosan, megcsóváltam a fejem és elindultam a szobám felé.