+18
Mark szemszögéből
P'Nuea megígérte, hogy segít nekem, de eddig nem jelentkezett. Kezdek nagyon ideges lenni miatta. Nem tudom eldönteni, hogy P' tényleg segíteni fog, vagy csak le akart rázni. Mindenféle elmélet született már a fejemben, rosszabbnál rosszabb forgatókönyvek. Talán már randiztak? Össze is jöttek? Túl van rajtam? Elfelejtett? Nem akar már velem lenni? Le is feküdtek? Biztos, mivel Ploy beszerezte azokat a pirulákat. Az is lehet, hogy be se kellett adnia Veenek, anélkül is rámozdult. Szóval igen, teljes a bizonytalanság. Minden eltelt nap, minden percében ezen kattogok.
Szombat este van, magányosan ülök a nappaliban. Felkapcsolom a tévét, és elindítom Az ébredő erő című Star Wars filmet, amit úgy volt, hogy Veevel fogjuk végigmaratonozni az összes részt. Szomorúan meredek előre és már érzem, gyülekeznek a könnyeim. Gyorsan pislogok párat, de nem működik, szemem sarkából elkezdenek lecsorogni. Belemarkolok a chipsbe és elkezdem eszegetni, ezt még Veetől kaptam, ahogy a tonicot is. Minden rá emlékeztet. Elmélkedésemből a telefonom csörgésének hangja zökkent ki. Gyorsan felkapom, és beleszólok.
- Szia P'Nuea!
- Szia Nong! Fél órád van, hogy odaérj.
- Ezt most nem értem?
- Most van a randija Veenek. Mystic Bár.
- Köszönöm P'!
- Sok szerencsét, és siess!
Leteszem a telefont, kapcsolom is kifelé a tévét. Felhúzom a sportcipőmet, nyúlok a sluszkulcsért és már úton is vagyok. Nem tudom, mit fogok majd csinálni, de megakadályozom, hogy Ploy megszerezze. Gyorsan megérkezek a bárhoz és már bent is vagyok. Az teljesen kiesett, hogy leparkoltam vagy, hogy bementem. Csak Vee lebegett a szemem előtt.
Tekintetemmel végigpásztázom a helyiséget őket keresve. Már majdnem feladnám, mikor meglátom az egyik eldugottabb páholyban Ployt. Sietve odamegyek és megállok felettük. Látom, hogy P'Ploy teljesen rá van mászva Veere. Elönti a düh az agyamat. Váltunk pár kellemetlen szót, majd Vee felé nyújtom a kezem, hogy jöjjön velem. Rettegek attól, hogy nem fogja meg, nem jön velem. Kínzóan telnek a másodpercek, érzem gerincemen legördülni az izzadtságcseppeket.
Végre felém nyúl, mázsás súly gördül le mellkasomról. Még beszélek egy keveset Ployyal, majd Veet magam után húzva rángatom ki a bárból.
Arra eszmélek, hogy átölelem a nyakát és csókolom, el se akarom hinni, hogy ez megtörténik. Lihegve válunk el, majd homlokát homlokomhoz érinti. Erre vártam hetek óta, hogy újra engem öleljen, engem csókoljon. Lassan eltol magától, majd végigfuttatja rajtam a pillantását.
- Te meg miben vagy? – Kérdezi kuncogva.
- Mégis miben lennék? Ruhában.
- A pizsama mióta utcai viselet? – Kérdésére zavarba jövök, és végignézek magamon.
- Úgy látszik, siettem!
- Miért siettél ennyire?
- Nehogy valami hülyeséget csinálj! Kitelik tőled!
- Nem állt szándékomban. Tudod, hogy mit gondolok Ployról!
- Nem tudhatom biztosan! Veled kapcsolatban olyan bizonytalan vagyok!
- Ne legyél! Elmondtam, hogy mit érzek. Sosem hazudok.
- Tudom, de akkor is. Gondolj bele az én helyzetembe! Csak azt láttam, hogy folyton vele vagy. A szünetekben, ebédidőben, vagy az órák után.
- Talán féltékeny vagy?
- Én? Féltékeny? Mit gondolsz! Dehogy voltam! – Pirulok el.
- Oh de még mennyire, hogy az voltál!
- Jól van, elismerem! Igazad van!
- Tudtam! Olyan cuki vagy, mikor zavarodban elpirulsz! – Cukkol Vee. - Viszont valami nem stimmel velem, olyan érdekesen érzem magam.
- Mondd ittál? Elfogadtál Ploytól valamit?
- Nem, csak egy colát. Nem akartam inni, mert észnél kellett maradnom.
- Te bontottad fel?
- Nem, kitöltötte nekem, amíg elmentem a mosdóba.
- Még szerencse hogy itt vagyok neked!
Újra megölelem, érezni akarom illatát, feljebb emelem fejem és egy apró puszit nyomok álla hegyére.
- Mark, ezt most ne... - Nyög egyet. Már érzem is a problémáját. Keményen feszül ágyékomnak. – Ez olyan kellemetlen! Nem tudom mi lelt!
- Ne aggódj, ezt váltja ki az emberből a viagra! – Kuncogok fel. – Megoldjuk, segítek rajta!
- Milyen viagra? Miről beszélsz? Én nem vettem be semmit! – Mondja értetlenül.
- Majd később elmesélem, most szálljunk be és induljunk, majd holnap visszahozol a kocsimért!
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kellene?
- Majd ha hazaérünk. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni.
A továbbiakban csendben maradunk, de nem bírom megállni, hogy ne érjek hozzá. Kezemet combjára helyezem, mire felszisszen. Gondolom, elkezdett hatni a tabletta. Ha már így járt, legalább velem van, nem mással, nagy megkönnyebbülés.
Már a lakásunk előtt vagyunk, megfogom a kezét és behúzom hozzám. Bezárom az ajtót, el nem engedem őt közben, majd behúzom a hálószobába, rálököm az ágyra és felé kerekedek. Kényelmesen elhelyezkedek csípőjén, alattam van, így már biztos, hogy nem tud elszökni. Előre hajolok és egy párnát igazitok a feje alá, hogy kicsit megemeljem.
- Vee... - Kezdenék bele, de nagyon nehezen találom a szavakat.
- Hallgatlak. – Mondja komolyan.
- Először nem kellene rajtad segíteni? – Simítok keménységére, illetve ezzel próbálom az időt húzni.
- Azzal majd később, most téged akarlak hallgatni.
- Vee...Mit szeretnél először hallani? Ployt vagy...
- Maradjunk az utóbbinál. Tudni akarom, mi ez az egész! Mert ha nem érzel irántam semmit, akkor birtokolni se akarj.
- Az elmúlt napokban annyira hiányoztál, el sem tudod képzelni! Csak rád gondoltam, te jártál a fejemben. Szörnyű volt nélküled. – Mondom félénk hangon, könnyes szemeimmel ránézek. – Nem akarlak elveszíteni, fontos vagy nekem. Nem is tudod, mennyire!
- Értem... - Bólint, majd továbbra is csendben hallgat.
- Tudod aznap minden olyan hirtelen történt, át kellett gondolnom a dolgokat. De ez nem tartott sokáig, viszont nem álltál szóba velem. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire megbántottalak.
- És akkor most?
- Nem akarom, hogy másé legyél, máshoz tartozz, mást szeress! Azt szeretném, hogy minden szabadidődet velem töltsd, minden éjjel az ágyamban aludj, úgy hogy átölelsz. – Csordul ki szememből a könny. – Vee, lehet, hogy későn ismertem fel, de szeretlek téged. Nem akarlak elveszíteni. – Szipogok egyre vörösödő arccal.
- Te kis bolond! Bújj ide! – Húz mellkasára, és ráborulok. Karjaival átölel, hátamat kezdi simogatni.
- Vee! Ugye helyrehozhatjuk? – Szorítom meg a pólóját.
- Azt mondod, szeretsz? – Felemelem fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Jól átgondoltad?
- Igen és igen! – Nézek rá reménykedő szemekkel.
- Rendben van, a tiéd vagyok! Szerintem ezt már mondtam neked! Attól, hogy nem beszéltünk, én tartottam magam az ígéretemhez. Bár iszonyatosan fájt, amikor elutasítottál. Attól én továbbra is veled akartam lenni, de nem lehetett. – Mondja szomorúan.
- Akkor most, ketten együtt tovább?
- Igen ketten, együtt! – Lehajolok és megcsókolom, most lassan, minden másodpercet kiélvezve. Újra felfedezem ajkának minden érzéki pontját. Csókolom, harapom, majd nyelvemmel végigsimítok rajta. Ebben a csókban benne volt az elmúlt hetek fájdalma, hiánya, sóvárgása. Most újra az enyém testestől, lelkestől, és ez a legnagyobb elégedettséggel tölt el.
Kezemet becsúsztatom pólója alá és az oldalát simogatom, mire felnyög. Ha lehet még keményebb lett a farka, mely az alsórészemnek feszül.
- Mark, ha így folytatod...
- Igen? Ha így folytatom, akkor mi lesz? – Suttogom ajkába.
- Nem tudom garantálni a biztonságodat!
- Nem is kell! Itt vagyok neked!
Leszállok róla, hogy meg tudjak szabadulni a ruháimtól. Ránézek és látom szemeiben a kimondatlan vágyat, ahogy végigsöpör tekintete rajtam. Próbál felülni, de visszalököm, majd elkezdem kigombolni a nadrágját, melyet utána lehúzok róla. Visszaülök rá, pólójától is megszabadítom, kezeit a feje fölé teszem. A fényben tekintetemmel végigpásztázom, újra magamba szívom látványát. Félreraktározom agyam egyik hátsó zugában, hogy bármikor elő tudjam hívni az alattam fekvő Vee képét.
- Gyerünk Vee! Itt az ideje, hogy segítsek rajtad!
Fenekemet elkezdem farkához dörgölni, mellyel apró nyögéseket váltok ki belőle. Igen, ezt akarom, hallani a nyögéseit, nyöszörgéseit.
- Mark, csinálj már valamit!
- Nyugi Vee! Még csak most kezdem!
Fenekem dörzsölésére farka már robbanásig feszül, de nem adom meg magam. Magamon érzem pillantását, és hogy tovább kínozzam, lassan elkezdem simogatni felsőtestemet, ujjaim rátaláltak mellbimbóimra. Morzsolni kezdem, míg meg nem keményednek a vágytól. Vee megpróbál felnyúlni, hogy helyettem izgassa bimbóimat, de ráütök a kezére!
- Most ne nyúlj semmihez! Csak nézz! – Mondom neki.
Ezért mást nem tud csinálni, belekapaszkodik csípőmbe. Szorításából meg tudom ítélni, hogy mi mennyire izgatja fel. Egyik kezemet számhoz emelem és izgatóan megnyalom, majd miután kellően megnedvesedet levezetem hosszomra. Szépen lassan elkezdem húzogatni, hozzá hangosan sóhajtozok. Alattam Vee farka a kielégületlenség miatt rángatózik. Hogy fokozzam további szenvedését felsőtestemet hullámoztatni kezdem kezem ritmusára.
- Mark az őrületbe kergetsz!
- Tudom, ez a célom! Csak, hogy sose felejts el!
- Nagyon gonosz tudsz le..lenni!
- Fogd be! – Feljebb csúszok, majd mellkasára ülök. - Most pedig emeld meg kicsit a fejed és szopj le!
Hiába emeli meg fejét, épphogy csak a farkam hegyét tudja bekapni.
- Ejj Vee, micsoda dolog ez! Nekem kell segítenem, hogy be tudd rendesen kapni! – Megemelkedek, majd az ágyam háttámlájába kapaszkodok. Érzem, ahogy selymes meleg szája körülölel, nyelve táncot jár. Hihetetlen jó ebben. Egyik kezemmel lenyúlok és belekapaszkodom hajába. Jobban magamra húzom, hogy tövig merülhessek benne. Fejét továbbra is tartva elkezdem dugni a száját. Az élvezettől hátam ívbe hajlik és felrobbanok. Vee szája teli lett spermámmal, ami lassan kifolyik száján. Farkamat kihúzva mondom neki, hogy nyelje le, amit készségesen meg is tesz, majd, mint aki jól végezte dolgát kinyújtja nyelvét és a kifolyt élvezetemet is lenyalja.
- Ez nagyon finom volt! – Mondja vágytól izzó tekintettel.
- Mondtam, hogy beszélhetsz? Nem! Akkor maradj csendben! – Büntetésként lenyúlok és megcsavarom mellbimbóját, amitől hangosan felszisszen.
- Ez fáj!
- Hallgass! Tudom, hogy amennyire fáj, annyira élvezed is! – Erre azt látom, hogy elvigyorodik. Ennyit erről. Tisztában vagyok vele, hogy mit szeret, és mikor mit kíván.
Visszaülök csípőjére, de még nem adom meg neki a beteljesülést. Ráhajolok mellkasára, majd megszívom hol az egyik, hol a másik mellbimbóját, ami már megkeményedett az izgatottságtól és nagyon érzékennyé vált. Ráfújok, és már attól felsóhajt. Élvezem minden egyes megnyilvánulását. Lejjebb csúszok, hogy farkával szemezzek. Lassan megnyalom, mire felnyög. Újra megteszem, majd bekapom a fejét. Erre belemarkol a hajamba. Kiengedem a számból, majd megszólalok.
- Mondtam, hogy ne érj hozzám!
- El..Elnézést.
Leengedi kezét, felnézek szemébe és látom, hogy mennyire szenved már a kielégületlenségtől.
Ráhajolok farkára, tövig bekapom, nyelvemmel simogatom. Érzem az előváladéka sós ízét, valami fenomenális. Farka Tövére rászorítok, majd fejemet fel-le mozgatom, addig, amíg azt nem érzékelem, hogy Vee feltörni készül. Hasa görcsbe rándul, és hangos nyögéssel elélvez. Teliélvezi számat, amit lenyelek, majd teljesen tisztára nyalom a farkát. Kicsit megpihenek, combját csókolom és simogatom. Egy kis idő után megint áll szerszáma, biztosan a viagra hatása.
- Hosszú lesz az éjszaka! – Nézek fel Vee mámoros tekintetébe. Holnap tuti meg fogom bánni, de egyszer élünk. Gondolatban megvonom a vállamat. Újra Vee fölé kerekedek és elfoglalom méltó helyemet. Odahajolok az éjjeliszekrényemhez, előkeresem a fiókból a síkosítót és a gumit. Miután megtaláltam az ujjamra folyatom a gélt, majd hátranyúlok és elkezdem tágítani magam. Már azt is élvezem, ahogy saját magamban matatok. Hangosan nyögök, farkamra lenézve látom, hogy újra ágaskodik. Mikor már úgy érzem, nem lehet gond a behatolással, megfogom Vee farkát ráhelyezem az óvszert, amint ezzel megvagyok, helyére igazítom Vee nemesebbik részét, és lassan ráereszkedek. Legalábbis lassan ereszkednék, de Veenek ez nem felel meg. Nagyot lök csípőjén így erőteljesen belém vágódik. Nem mondom, hogy fájdalommentes behatolás volt, de nem érdekel. Édes fájdalom, élvezem ezt a kínt. Teljes hossza bennem van. Fellélegzek a megkönnyebbüléstől és a telítettségtől. Kinyitom időközben lecsukott szememet és Vee szemeibe fúrom tekintetemet.
- Ez az Mark, folytasd! Lovagolj meg! – Zihál alattam.
- Ezt szeretnéd?
- Igen, minden vágyam! – Kezével felfelé kezd simítani hasfalamon, .ajd ujjai rátalálnak bimbóimra melyet elkezd morzsolgatni.
- Vee! – Nyögöm nevét. – Csak téged akarlak, senki mást! Ugye tudod?
- Azt hiszem, most már tudom! De kérlek folytasd, mert különben megőrülök a vágytól!
- Kérésed számomra parancs!
Azzal a lendülettel megemelem csípőmet, amitől kicsit eltávolodik alfelünk, majd visszaereszkedek. Hatalmas öröm árad szét bensőmben minden egyes prosztatámat ért lökés után. Újra és újra megismétlem mozdulataimat, változó intenzitással. Ráfogok farkamra és elkezdem verni testem ritmusára. Nem tudom Veet megvárni, hamarabb fogok elmenni.
- Mark, élvezz el! Látni akarom!
- Nemsokára Vee! Már érzem, hogy mindjárt elmegyek!
- Annyira gyönyörű látvány vagy, mikor a vágytól teljesen kipirulsz! És a tudat, hogy ezt én váltom ki belőled felbecsülhetetlen!
Résnyire húzott szememmel ránézek Veere, ajkamat beharapom, keményebben kezdem el verni ágaskodó szerszámomat, mire hevesebben kezdek el mozogni Veen. Végül elérem a csúcspontot, nagy nyögés kíséretében ráélvezek hasára, végezetül ráborulok, a kimerültségtől nem tudom tartani magam. Vee viszont nem végzett. Megfordít, hogy én kerüljek alulra, hevesen csókolni kezd, mint aki már egy éve nem evett. Közben csípőjével kegyetlen iramot diktál, nem bírom tartani a tempóját, csak hagyom hogy testem önálló életre kelljen lökései hatására. Elfordítom arcomat, minden egyes lökés hangos nyögéseket vált ki belőlem. Hihetetlen, de újra kemény lettem, mintha én szedtem volna be azt a viagrát. Bár ha jobban belegondolok, Vee az én viagrám. Két nyögés között elmosolyodok, amit észrevesz.
- Min mosolyogsz? – Liheg a fülembe.
- Ha te azt tudnád! – Nyögöm neki vissza. – Gyorsabban Vee, gyorsabban! Vagy csak ennyit tudsz? – Incselkedek vele.
Szavaimra változtat helyzetén, felemelkedik, lábaimat vállaira teszi, majd ott is tartja. Lökéseinek ütemén folyamatosan változtat, hol gyorsabb, hol lassabb. Ettől csillagokat látok, és újra elmegyek. Hasamra lövellt ondómat elkenem.
- Annyira szexi vagy! – Nyögi, majd elkezd hihetetlen iramot diktálni, csak úgy csattog az egymáshoz ütődő testünk. Nem sokra rá egy hatalmasat lök rajtam hörögve és egy nagyot élvez. Leengedi lábaimat, majd rám dől. Hevesen lélegzik, alig kap levegőt.
- Ez.. Ez...valami...eszméletlen...volt! – Suttogja.
- Én is így gondolom! – Kuncogok fel, majd homlokára csókolok.
Ahogy lenyugszik mellém dől és kezét kezembe helyezi, majd ujjainkat összefűzi. Rám néz azzal a szemtelen mosolyával egyetemben és csak ezt az egy szót ejti ki csókolni való ajkain: Szeretlek!
Kijelentésére szívem hatalmasabbat dobban.
- Én isVee! Én is. - Úgy gondolom, jó döntést hoztam. Ő és én összetartozunk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro