A koszorúcskás táncpróbák jól sikerültek. Összesnél Bálinttal táncolok.
A suliba minden oké, kitűnően tanulok és persze a barátaimon is segítek.
Ma pedig Bálinttal deszkázni megyünk. Egy kicsit félek mert rég voltam vele kettesben. Utoljára kb. 1 hónapja.
Reggel felébredtem, megittam a kakómat, elraktam a tízóraimat, megmosakodtam és felöltöztem. Majd indulás suliba. Mikor kilépetem az ajtón a kapunk előtt láttam, ahogy Bálint a falnak támaszkodik. Olyan helyes. *-*
-Szia Lia!
-Jèè! Szia Bálint! Hát te?
-Jöttem érted, hogy eggyütt mehessünk.
-Azt ugye tudod, hogy az anyukám nem fog elengedni gyalog? Egy fiúval?
-Nem gyalog vagyok, hanem deszkán és itt van Roxy is!
-Szia Roxy!-köszöntem meglepetten.
-Csaò Lia!
-Akkor megyek és szólok anyunak.
Anyu persze elengedett, habár csak olyan 10 perc könyörgés után.
-Mehetünk!
Az úton nem nagyon beszélgettünk, hiszen deszkán mentünk. Eggyikünk elöl a másik utánna a harmadik meg hátul, libasorba. Én elöl deszkázgattam és térecsgéltem. Mikor pont az út közepén voltam, Bálint rámkiáltott, hogy mennyek le az út végére...Na ja csak én ugorjak a deszka szélére-t értettem és csak furcsán tovább mentem mikor egyszercsak velem szembe és mögöttem is egy-egy autó fékelt le hirtelen, én meg az ijetségtől bumm! lepottyantam a az autóra. Ahogy leestem nyilaló fájdalmat éreztem a bal csuklómba, a lábamon és a fejemen, egyszeriben minden elsötétült.

------Bálint szemszöge-----
Mikor deszkáztunk suliba rászóltam Liára aki előttem kacskaringózott, meg deszkázgatott az út közepén, hogy mennyen le az út szélére. Ja, csak ő valami mást halhatott és az út közepén maradva majdnem elgyúrta őt egy-egy autó. Láttam, ahogy ráesik az autóra(az autónak szerencsére semmi baja bem lett,mivel ahogy ráesett leis dőlt onnan) ami 1000%, hogy eltörött és elájult. A két autó egymást és Liát kikerülve egy "Minek ekkora lánkát elengedni ilyen korán deszkázni vagy mi-zni az út közepén?"
Ekkor Lia után siettem Roxyval és megkerestem a táskájában levő vadonat új telefonját, ami eggyébként a lagújabb Samsung telefon és felhívtam az anyukáját, miközben Roxy a mentőket hívta.
-Jó napot kívánok! Itt Bálint beszél, tudja akivel ma elment a lánya suliba.
-Szia Bálint! Miben segíthetek, ugye nem történt semmi baj?
-Hát...Lia sajnos elesett és elájult.
-Hol vagytok?!-kérdezte az anyukája idegesen.
-A White Street-en.
-Hívjatok mentőket, mindjárt ott vagyokh...-sírt a szerelmem anyukája.
-Rendben. Addig is csókolom!
-Szia! Kérlek vigyázz a lányomra és tedd meg amit még lehet.
-Rendben!
Lettetem és odasiettem Liához.
A látvány ami elémtárult szörnyű volt, Lia a földön feküdt és vérzett a karja, a lába és hátulról a kobakja. Én ezt nem bírom nézni! Végre megtalálom akit szeretek és...
A gondolokzásomat a mentők szirénája és Lia anyukájának az autójának a pittyogása zavarta meg.
-Jó napot kívánok!-köszönt az orvos Lia családjának-Megteszünk minden tőlünk telhetőt, kérem őrizzék meg nyugalmukat.
-Rendben.
Ekkor Liához odafutott az egész családja, az orvos és a segédje. Rárakták egy ágyra majd bele a mentőautóba.
-3 kísérő jöhet a lánnyal, a többiek pedig autóval bemehetnek a kórházba és bármikor meglátogathatják. 1 ember pedig ott maradhat vele végig. Mivel még kiskorú.
-Rendben, akkor megyek én, mama és Bálint.-szólt Lia anyukája
-Köszönöm!-szóltam örömteli hangon.
-Ja, és Bálint én dolgozok és nem tudok egész hétre vagy akár hónapra kivenni szabadságot, mivel látom mennyire kötődsz Liához és, hogy mennyire szeretitek egymást nyugodtan ottmaradhatsz vele végig, én bízok benned. Főként azután amit Lia mesélt rólad. De csak ha szeretnéd, nem kényszerítlek.
-Ezer örömmel-válaszoltam lovagiasan.
Egyszerre nagyon sok hír zúdult rám.
1. Lia beszélt rólam az anyukájának, méghozzá csak jókat.
2. Az anyukája bízik bennem.
3. Van nála esélyem.
4. Ott maradhatok vele.
5. Ezáltal nem kell suliba mennem.
Azta! A szerelmemmel lehetek miközbe nem járok suliba. Végre, valami jó hír az életemben. Ja hupsz...Ezt nem kellet volna mert Lia meg szenved.
Most írtuk volna az összes dolgozatot. Én meg lemaradok róla. Habár magyarból kéne javítanom, de a többiből 5-4-re állok. Magyarból meg 3-ra, de majd egy nap beugrok és beviszem a 3 projektemet, lefelelek az évvégiből és megadja a 4-est.
Beültem a mentőautóba. Liát próbálták élezgetni. Nyomogatták a szívénél és levegőt adtak a szájába.
Egyszer csak Lia felébredt és körülnézett.
-Hol vagyok? Mi történt?
Anyukája mindent elmesélt neki. Ő csak egy felé haladó autóra, egy fék hangra és rám emlékezett. Igen, rám is. Furcsa, de jó.
-Bálint! Majd meglátogatsz?-kérdezte alig hallható hangon.
-Hát...Nem meglátogatlak, hanem veled leszek végig.
-Ööö...Úúú...Az kirhhály-mondta egy kicsit beteges hangon, majd visszafeküdt és el is aludt.
Amikor beértünk a kórházba az orvos röktön kivizsgálta Liát.
Lia egy kis agyrázkódást szenvedett és (ahagy mondtam) eltörött mindkét csuklója és a lábfejénél is egy csont. Ez 1 hónap kórhazba maradást és plusz 1 hónap gipszezést.
Tehát a suli kilőve. Lia nyara kilőve. Max a bizonyítvany osztás.
Liát berakták egy szobába ahol volt még eggy üres ágy. Valószinű az én ágyam.
Anyut felhívtam és elmondtam neki mindnet. Kicsit mérges volt, hogy nem javíthatok magyarból, de megígértem neki, hogy egy nap bemegyek és kijavítom.
Hetek múltak, Lia gyógyugatott én pedig mellete voltam minden nap és minden éjjel. Kivéve a tegnapit amikor kijavítottam a magyart és haza is mentem pár órára.

Sziasztok!😄 Nagyon sajnálom a sok elmaradásomat, de nem volt időm.😔 Remélem azért valaki még olvassa a könyvemet.🤗
Szép nyarat❤ Jó olvasást😉💋
Ui.: 500!! Nagyon köszönöm😎