Amikor már tudod, hogy mindjárt itt a vége, már nincs sok hátra, és akkor a fele súlytól megszabadulnál, de a tested-lelked úgy gondolja, hogy nem bírja tovább. Feladja. És lehet, hogy én is fel fogom. Mert igenis fáj. Mert én is csak egy ember vagyok.

Szeretném azt hallani, hogy ügyes vagyok.
Szeretném azt hallani, hogy büszkék rám az emberek.
Szeretném, ha elismernék a dolgaimat.
Szeretném azt hallani, hogy érdekel valakit a hogylétem.
Szeretném érezni, hogy törődnek velem.
Szeretném érezni, hogy figyelnek rám.
Szeretném  magam biztonságban érezni.
Szeretném magam otthon érezni valahol.
Szeretném azt, ha nem ítélnének el jogtalanul.
Szeretném, ha az emberek nem lennénem kegyetlenek.
Szeretnék egy jobb világban élni.
Szeretném, ha nem vezetnének meg senkit.
Szeretném, hogy elfogadó legyen a világ.
Szeretném, ha nem lennék terhére mindenkinek.
Szeretném, ha tudnám szeretni magam.
Szeretném azt hallani, hogy igenis erős vagyok.
Szeretnék igazán pihenni.
Szeretnék nem álom világban élni.
Szeretnék elfeledni dolgokat.
Szeretnék megerősödni.
Szeretnék nem elesni.
Szeretnék nem beteg lenni.
Szeretnék meggyógyulni.
Szeretnék segíteni a családomon.
Szeretnék segíteni a barátaimon.
Szeretném, ha nem lépnének át rajtam.
Szeretnék normális lenni. Normálisan élni...
Szeretnék....

Szeretnék, szeretve lenni... legalább egy helyen...

Mielőtt még meghalok...