Nos, most nem tudom ezt hova írjam, így inkább ide fogom.

Szóval, mesélek nektek egy kicsit.

Nemsoká leszek tizenx éves (hurrá ._.), de attól még ugyanúgy gyerekként tekintek magamra.
És hogy miért?
Mert lehetünk egyszerre komolyak, és gyerekesek.

Elmondom, hogy ez hogyan jutott eszembe.
Én nagyon sokszor megkaptam már, hogy minek nézek ilyen gyerek filmeket. És igen egy időben én is menőzni akartam, hogy mennyi horror filmet néztem, meg minden, de most egyre jobban rájöttem arra, hogy ki francnak akarunk mi teljesíteni.
Magunknak kell megfelelnünk, nem?

De.

Mert most az én barátaim között az egyik vámpírokat és "szexi" vérfarkasokat néz, a másik régi században játszódó szerelmeset, a harmadik pedig akciót és horrort.

Kit érdekel?

Ha szereted, akkor csináld. Ez az élet szabálya. (Nem minden értelemben, persze.)

Most mesélek, és tőlem akár ki is röhöghettek a kommentszekcióban, az életben is ezt teszik, de már nem érint rosszul.

Nekem vannak kedvenc meséim, például a Miraculous-t imádom. Mindig visszanézem, ahogy régen a Gumball-t is felvettük és a lassan 28 éves nővéremmel nézzük.
No meg a Disney mesék sosem mennek ki a divatból.

Lehet gyerekes, de szerintem senkinek semmi joga nincs, hogy megszabja, hogy nekem mit tetszhet és mi nem.

És így kicsivel érettebben visszanézve a meséket, rájövünk, hogy annyi meg annyi igaz mondat hangzik el benne, amiket gyerekként nem is vettünk észre.

Lehet összezúzom a gyerekkorod, bocsánat.

De Andy-nek a Toy Story-ból, hol az apukája? Miatta költöznek el?

Az Oroszlánkirályban Szimba a múltja elől szalad el.
Mert hibázott, de Rafiki pont azt meséli, hogy a múlt elmúlt ugyan, de még mindig tud fájni. De "vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle".

A Micimackóban Füles tökéletes megtestesítője a depressziónak. Nincs kedve semmihez és senkihez, semmi nem sikerül neki és mindig szomorú.

Merida, a bátor című mesében észrevetted-e már, hogy nem kellett szőke herceg Meridának, hogy megmentse a királyságot?
Nem kellett senki hozzá, ez a feminizmus. Ő a feminizmus hercegnője.
Erős, bátor és habár önfejű, de kitartó.

A Trollok 2-ben például azt próbálják elmesélni a gyerekeknek, hogy mások vagyunk, de ezzel nincsen semmi baj.
Külön felhívják a figyelmet arra, hogy nem  vagyunk egyformák, mert különbözünk.
És ott zenével mintázták, de ez így van mindennel a világon..
Másmilyen zenét hallgatsz, máshogy öltözködsz, vagy éppen mást szeretsz, és másmilyen a bőrszíned.
De ez nem baj. Mert ünnepelni kell azt, hogy mások vagyunk, nem pedig elrejteni.
"Just sing... singing together... louder than ever, forget everything..."

Van a Vaina mese is, abban pontosan szemtanú lehetünk, hogy nem lehet megmondani valakinek, hogy mit tegyen.
Vagyhogy, ahogy Maui-nál is, megtörtek egy lelket azzal, hogy eldobták. És ő mindent megtett, hogy újra szeressék.
Ismerős, nemde?

Vagy a Jégvarázs!
Abban Elsa azt mutatja be, hogy egyszerűen nem tagadhatod és rejtheted el önmagad. Nem tagadhatod meg azt, aki vagy. Benned él, és akár az ő varázs ereje, egyre csak nő és nő. Nem foghatod vissza.
Anna pedig azt mintázza, hogy nem szabad feladni, mert akit szeretünk, azt így is, úgy is szeretjük. És bármit megteszünk érte.

Még sorolhatnám napestig...

De ugye sikerült megérteni, hogy mire célzok?

Nem feltétlen gyerekesség mesét nézni. Én azért csinálom, mert annyira gusztustalan és mocskos ez a világ, hogy a legnehezebb kihívás az életben az az, hogy éljünk.
De egy mese elvisz egy olyan helyre, ahol nem kell látnom a dolgokat.
Persze, tisztában vagyok mindennel, ami körülöttem forog. De aki olyan érzékeny, mint én, az meg fogja érteni, hogy meganimált figurák éneklését jobb hallgatni, mint azt, hogy hány ember halt meg, hány nő esett áldozatul egy éjszaka, hány embert vernek át az interneten.
Mert óvni lehet ettől, csak már nem érdemes.
Hisz mindent tudunk.
Csak nem akarjuk tudni.

Ha már gyerekes költőnek bélyegeztek el, akkor legyen is indokuk rá, itt egy vers, amit ha jól elemzel és értelmezel akkor rájössz, hogy a gyerekek nem mindig gyerekek.

Kukorelly Endre: 1956

Emlékszem a legópincére.
A szagra.
Jó szag, korhadó fa.
Arra nem, hogy hideg volt-e.
A dübbögésre is.
Tompán szólt, valahogy a pince falából.
Dübb.
Dübb.
Egy harckocsi, azt talán már tudtam, micsoda.
Nyilván egy gyerek nem ért semmit.
Nyilván a felnőttek értenek mindent.

Mint azt nagyon jól tudjuk, a kor csak egy szám. Hisz lehet mesét nézni idősebb korban is, és lehet érteni a dolgokat kisebb korban is.

De nyilván nem értjük a dolgokat. Nyilván nem értünk ehhez. Nyilván gyerekesek vagyunk.

Nyilván.