Egyik nap, anyukám megkérdezte, hogy miért van minden novellámban és versemben jelentősége a halálnak.

Nem tudtam válaszolni rá.
De akkor megpróbálom összegezni, hogy milyen munkáim vannak eddig, és hogy abban van-e szó, a halálról.

Versek: (a legelső versemtől, a legutoljára megírtig)

Világ sorsa = halálról
Érzések dolga = el nem fogadásról
Bírjuk-e még? = a halálról és a menekvésről szól
Sebződött szív = halálról
Boldog vagyok = halálról
Vajon? = halálról
I said nevermind = halálról
Kirekesztve = halálról, és nem elfogadásról
El kell engedned... = halálról
Elmélkedem = halálról, és az utáni megnyugvásról szól
100 és száz = a halálról
Utolsó = halálról
Sírva fut el előttem az élet = halálról
Széljegyzet = halálról
Porcelán szívű = halálról
Páncél = halálról
Lehulló = múló szerelemről
Üvegszilánk = halálról
Utcai csillag = egyedüllétről
Feledésben táncoló hópihe = halálról
Legyőzhetetlen = halálról
Mézédes keserűség = halálról
Üvegen át = technológiáról és halálról
Hajnali sikoly = hibákról és halálról
Porladó álmok = inszomniáról és halálról
Zuhanó csillogás = halálról
Késő bánat = halálról

(Iskola újságban, illetve megrendelt verseket nem érzésekből írtam, így azt nem számítjuk bele.)

Novellák:  (nem sorrendben)

150 = említjük, és jelentős szerepe van a halálnak
Dusk Till Dawn = bánatos szerelemről
Locked out of Heaven = halál jelentős szerepet foglal el
Tükörlány = halál az alapja
Generációk kertje = halál is a része
Az éj leple alatt = fontos szerepe van a halálnak
Soha ne nézz a szemébe = fontos szerepe van a halálnak

Érdekes, nem?
Talán azért írok a halálról unos-untalan, mert egy részem tán valóban haldoklik...
Vagy csak próbálom szemléltetni az olvasóval, hogy az élet kegyetlen játszma. Hiába látjuk finom süteménynek, az íze, akár a kátrány...

Habár... még mindig nincs erre megfelelő válaszom.