Az az örökös félelem. Hogy nem leszel elég soha.

Mert nem is igazán az embereknek akarsz megfelelni.
Nem anyának.
Nem apának.
Nem a testvéreknek.
Nem a barátoknak.
Nem a kiszemelteknek.
Nem az embereknek.

Magadnak megfelelni. Na az nagyon rémisztő.

Mert mindvégig, legbelül tudod...hogy sosem fogsz megfelelni magadnak. Mindig lesz benned egy csekélyke kétely.

Vajon jól csinálom?
Ez így jó lesz?
Elég?
Elég vagyok én?

Mert mások szemében már eldőlt milyen vagy. Ők úgy fognak látni.

Úgy fognak látni, ahogy ismernek.

De te nem ismered önmagad, minden részét. Ők is csak egy részed ismerik.

De legbelük tudod, hogy az élet... az élet már csak ilyen.

Érhetsz el nagy eredményeket.
Válthatod valóra az álmaid.
Lehetsz mások szemében a legjobb.

De mélyen belül mindig tudod, hogy mindig lesz egy vetélytársad. Az pedig te magad vagy.
Sosem fogsz felülemelkedni magadon.

De ha valakinek sikerült...
Kérem ossza meg velem, mi a titkod?

Mert én még nem jöttem rá, pedig nem most jöttem le a falvédőről.