Rég írtam ide, nem?

Egész jók voltak egyébként az idők, majdnem elmondhatom róluk, hogy "remek" idők voltak.

Voltak.

Ha szeretném se tudnám részletezni a történéseket, lényeg a lényeg, hogy a dolgok nem ívelnek nagyon felfelé nálam.

Már két hete parlagon heverek, és olyan szinten jövök le naponta vagy négy lépcsőfokot, hogy azt nézni is szép.

Borzasztóan érzem magam, egyszerűen rémes, hogy megint itt tartok, és az csak külön megijeszt, hogy ezúttal átlagon felüli idővel süllyedtem.

Ez lassan már világrekord.

Egyszerűen megfogalmazhatatlan gondolataim vannak, amelyek közül sajnos egyre gyakoribb a "feladás" felé csábítgatóak, ami kezd aggasztani.

Mindkét barátnőm nehéz időszakát éli és már így is ők isszák meg a levét minden faszságomnak.

....

Most ki merem jelenteni, hogy nagy a baj.

Napi egyszer eszem. És senkit nem érdekel.

Folyton folyvást fáradt vagyok. Nem tudom, hogy miért és kezd rendesen felbaszni.

Még nem drasztikusan, de láthatóan lefogytam (habár szerintem annyira nem látható) és ezt mindenki megjegyzi. Persze, biztos az edzéstől van.

Minden áldott este fáj.

Fáj.

Nem tudom, hogy mi az, ami fáj, de fizikai fájdalmat érzek a testemben, görcsöt, szorítást minden porcikámban.

Zavarnak ők.
Zavar E'. Nem kedvelem őt.

Nyilván az én hibám. Nyilván nekem kéne megváltoznom.

De csak azt szeretném megkérdezni a kedves egybegyűlteket, hogy kerek 15 évem alatt ki íratta alá velem azt a szerződést, amiben elbaszhatják az életem?
Mikor egyeztem én ebbe az életbe bele?

Tudjátok mit szeretnék nagyon?
Egy rendes életet.

Egy életet, ahol normális a családom. Ahol nem vagyunk szegények. Ahol jól tanulok. Ahol a barátaim jól vannak. Ahol elégedett vagyok.

Igazság szerint csak azt szeretném, ha lenne következő fejezet.
Ha tudnám, hogy van azon túl, hogy nincs pénz, nincs szeretet, nincs apa, nincs semmi.
Hogy lesz egy következő fejezet, ahol boldog vagyok.
Ahol nem fáj a fejem ezek miatt.
Ami...ami nem ilyen.

Van következő fejezet?
És ha van, mikor lehet lapozni?
Megélem én azt, hogy lapozzunk?

Mert az őszintét megvallva, bármit megtennék az ég egyadta világon, hogy megszűntessem azt a pokoli fájdalmas, szúró, maró, szorító, kínzó érzést, amit minden egyes porcikámban érzek.