Hát gyerekek, ma megtettem, amit nem kellett volna.
Visszaolvastam a.... nem is emlékszem mikori üzeneteinket Vele. Szerintem már egy éve volt... vagy mindjárt egy éve.

Hogy lehet valaki ennyi hülye?
Mint én?
Mint ő?

Hogy lehet valaki ilyen?
Mint ő?
Mint én?

Hogy nem vette észre, hogy hiába írok azt amit, a szívem nem ezt akarja igazából.

Hogy konkrétam zokogva írtam minden sort.

És most hogy visszaolvastam, mégegyszer elzokogtam magam.

Visszagondoltam. És megint ott az a fránya kérdés a fejemben, mint mindig:
Miért nem vagyok elég?

Mert nem kellettem neki? Lehet.
Mert sosem kellettem "apukámnak"? Lehet.
Mert nincs elég pénzem? Lehet.
Mert egy megtört családban élek? Lehet.
Mert úgy nézek ki, ahogy? Lehet.

Fura. Áh ez a szó. Megint itt van.

Talán jobb lett volna, ha engem választ.
Talán jobb lett volna, ha normális családban növök fel.
Talán jobb lett volna, ha... ha...

Nem is tudom igazán. És ez vicces! Mint azok az elesős videók. Elesnek, és ez vicces! Haha!

Ja, hogy mégsem? Ugye? Nem tudom már. Lehet sosem tudtam. Talán nem is akarom megtudni.

Vajon elég leszek valaha? Ezt sem tudom.

Mit tudok? Hogy eddig nem feleltem meg az élet elvárásainak.

De most vagy túl magasok azok az elvárások, vagy tényleg...tényleg nem vagyok elég jó, hogy teljesítsem őket?