Viszlát Ovi Királynő, remélem szép életed lesz.
És remélem lesznek barátaid.

Hamár engem sosem tartottál annak, csupán egy zsebkendőnek, hová orrodat fújhatod.

Hisz mindig tudtam mondani, hogy "persze", ha az kellett. Mindig pattantam, ha azt mondtad fáj.
Még akkor is segítettem, mikor nekem kellett volna a segítség. Mikor elvették a szerelmem, mikor veszélyben volt nővérem élete, mikor a családom atomjaira hullott, mikor csúfoltak, gúnyoltak, azért aki vagyok, s akiket képviselek, akikért harcolok.

Mert tudod, nekem hiába lett volna esélyem, nem tehetem meg. Az én kezeim hátra vannak kötözve, de a szívem szabadon van.

Én mindig próbáltam összeragasztni a szívem, hogy épen odaadjam neked, ha arra lett volna szükséged.

Én tényleg azt hittem, hogy te nem olyan vagy, mint amilyen I' volt.
Én azt hittem, hogy te jó barátom vagy.

De úgy látszik ez a szó, még mindig csak az én képzeletemben létezik.

Mindegy is.

Viszlát Ovi Királynő. Vigyázz magadra.