Tudjátok lehet, hogy nem is akarok már senkit közel engedni.

Mert minden alkalommal ugyanaz történt. Megbántottak, túl sokat engedtem.

Túl sokat adtam, keveset kaptam vissza.

Aztán most lehet, hogy vannak olyanok, akik visszaadhatnák.

De nem merek megnyílni.
Mert félek attól, hogy őket is elveszítem.

És nem azért, amiért kinézek.
Nem azért, hogy miket mondok.

Azért, amilyen vagyok.

Mert megrémiszt másokat az a rengeteg dolog, ami bennem van.

Ezért is érzem magam üresnek.
Annyi minden van bennem, amit el akarok rejteni, hogy olyan, mintha ott sem lennének.

Mert eddig mindenki megrémült a jéghegytől, így csak a csúcsát érdemes mutatnom.

Mert igenis sokat vagyok szomorú.
Sokat vagyok csendben.
Sokat gondolok rossz dolgokra.
Sokat vagyok...máshol. Rossz máshol.
Sokat nevetek.
Sokat viccelődök.
Sokat beszélek.
Sokat sírok.
Sok fura dolgot mondok.
Sokszor vagyok szarkasztikus.
Sokszor vagyok bántó.
Sokat okoskodom.
Sokszor vagyok idegesítő.

És ez mindenki megrémít.

Ki szeretne egy lányt, akiben ennyi minden van?

Most őszintén:
Ha van lehetőséged, akkor a könnyebb zsákot vinnéd fel a hegyen, vagy a nehezebbet?

A könnyebbet, ugye?

Semmi baj.
Én is azt vinném.

Én se küzdenék magamért.
Mert tudom, hogy nem érdemes.

De már nem is akarok megváltozni.
Nem vagyok én víz, nem akarok mások alakjához formálni a szerepem.

Inkább elrejtem a jéghegy oroszlán részét, és a csúccsal éldegélek.

Tudjátok mi a szomorú még?

Hogy nem csak velem van a baj.
Mindenkivel van baj.

De tudjátok mi a legnagyobb baj?

Hogy nem tudok már segíteni.
Nem vagyok elég pozitív, elég aktív, elég erős.

És van akiket nem tudok megmenti. Bármennyire is akarom.

És ami a vicces:
Már nem tartozom azok közé, akiknek segíteni szeretnék.

✨let me let you go✨

Elengedem.
Fáj? Fáj.
Folynak a könnyeim? Folynak.
Fognak-e még? Fognak.
Meg fogom menteni magam? Ezúttal nem.

Hagyom, hogy lezuhanjak a mélybe. És lehet ezúttal ott is maradok.

Miért mindig magunkat kell menteni?
Miért nem támaszkodhatunk valakire?
Miért ne lehetne segítséget kérni, olyat, ami jó nekünk?
Mikor látja majd meg valaki, hogy nincs semmi sem remdben?

Hogy fáj?
Hogy ezt ne mondd?
Hogy ezt ne csináld?

Mert igen úgy tűnik, hogy nevetek rajta.
De van az az icipici hang a fejem végében, ami ugyanazt hajtogatja, amit már mióta mondanak nekem.
"Te dagat disznó."

Egyébként funny sztori.

Emma megkérdezte, hogy a karomon miért van leszedve teljesen a szőr.
Azt mondtam neki, hogy "rossz emlékek".

Csenge megkérdezte, hogy miért nem szeretek vásárolni.
Azt mondtam neki, hogy "rossz emlékek".

Valaki megkérdezte, hogy....
Mindegy mit kérdezel.
Ha nem pozitív.
Az rossz emlék.

Mert óvodától kezdve egészen mai napig megbántottak a szavak.
És én nem felejtek. Csak megbocsájtok.
De a kedves kis hang a fejemben nem annyira bocsájt meg.

"Dagadt disznó"
"Szőrős malac"
"Undorító"
"Kétszer olyan vastag vagy, mint (név)"
"Gurulj már el innen"
"Fúj! Milyen szőrös a kezed!"
"Úgy nézel ki, mint egy majom!"
"Úgy sem megy neked, nézd már mekkora vagy"
"Azért neked vagy háromszor annyi súlyt kell magadon cipelned, mint a többieknek"
"Hát képzeljétek magatokat a Hanna helyébe! Neki úgy kell élnie az életét, mintha rajtatok a suli táska lenne, tele könyvekkel"
"Úgy nézel ki ezzel a hajjal, mint egy fiú!"
"Úgy nézel ki, mint egy strucc!"
"Látom ám, hogy milyen szőrös a lábad"
"Milyen virsli ujjaid vannak"
"Kövér vagy, kislányom."
"Kiharapod a pókot a sarokból, csukd be a szád!"
"Tapintatlan vagy!"
"Erőszakos vagy!"
"Te ezt nem tudod? Milyen buta vagy!"
"Te undorító disznó."
"Túl sokat beszélszn"
"Nem tudod mikor kell befogni, igaz?"

Viccesek, nem?
Valakinek biztos az.

A fejemben lakó kis hangnak biztosan, mert minden alkalommal lejátsza.
Mindennap.
Egész nap.
Ezeket hallgatom.
És még gyarapodni fognak.
Ovitól egészen múlt péntekig vannak itt dolgok.

Sz' beszólásait nem is írtam fel!
Ha hallanátok őt!

De olyan, mint mindhárman.

Ha van egy ingatag várad, ami szinte mindjárt széthullik, és az erős várfaladat ostromolni kezdik... ne engedd őket be, támadd vissza őket.
És ha fáj nekik...elmennek. kevesebb ember, kevesebb baj.