-Hogyan fogunk innen kijutni? -kérdem Mattet, aki a rácsok előtt áll,mert pár őr ment el az előbb itt.

-Mindent a maga idejében Tomlinson! Elsőnek az embereinknek kell rendesen beilleszkedniük aztán mehet a móka-kuncog fel,de azonnal abba hagyja,ahogy észreveszi, hogy én nem tartom ezt valami viccesnek. -Mi lesz a göndörkével?-kérdi hirtelen. Ezen még el sem gondolkoztam, hogy mi lesz, ha kiszabadulok innen.

-Úgy sem tartott olyan sokáig, nem hiszem,hogy érezne is valamit irántam-suttogom,mert nem vagyok biztos ebben az egészben. Végülis csak két hónapja vagyunk "együtt",azalatt meg nem hiszem,hogy kialakult valami vonzódás.

-Ezt még te sem hiszed el! Nem láttad,hogy hogyan nézett rád,milyen szerelmesen!! Nekem ne akard azt bemesélni, hogy te nem vagy belé szerelmes-hitetlenkedve megrázom a fejem,mert ez nem így van.

-Én nem lehetek szerelmes-mondom neki még nyugodtan...még...

-Mert miért ne lehetnél te húgyagyú? -kérdi mit sem törődve azzal,hogy bárki meghallhatja.

-Mert ellenségek vagyunk és az ellenségek gyűlölik egymást-kiáltok rá,mire pár lépést hátrál, de ezzel egy idejüleg a bejáratnál egy doboz leesik a szekrényről. Mindketten azonnal oda pillantunk és a göndörkével találkozik a tekintetünk. Azt hiszem itt basztam el most mindent!