A furcsa alakra pillantok,de azonnal mosoly húzódik az arcomra, amikor megismerem a személyt.

-Ugye tudja,hogy nem szabad rabokkal létesíteni kapcsolatot? -szegezi Harrynek a kérdést, aki megszeppenve bólint és észreveszem, hogy egy könnycseppet töröl le. Matthew felé pillantok és elmutogatom neki nagy nehezen,hogy hagyja Harryt. -Nyugodj meg! A titkod titok marad,oké? -rakja egyik kezét Harry vállára, aki megkönnyebbülten felsóhajtott és rám pillantva egy puszit ad arcomra és gyorsan elhagyja a cellát. Pár percig várunk,hogy Harry messzebb kerüljön tőlünk és ne próbáljon hallgatozni.

-Mit keresel itt Matthew? -kérdem azonnal,mire az említett személy felkuncog és átölel.

-Tudod láttam a jelződet -mutat az ablakra, ahonnan két hónapja kidobtam a jelzőm.

-De az már két hónapja volt. Azt hittem,hogy senki nem vette észre -hitetlenkedtem, tényleg nem tudtam elhinni, hogy Matthew,aki mellesleg a legjobb barátom a segítségemre sietett.

-Csak a beilleszkedés tartott sok ideig meg az,hogy a többieket is rá vegyem. Ők azt hitték, hogy már rég halott vagy-többen vannak? Itt vannak a többiek is,a csapatom tagjai?

-Köszönöm! Annyira köszönöm! -suttogom, miközben átölelem.

-Ne nyalakodj Tomlinson! Mesélj az új pasidról inkább! Ez nem törvényellenes? -leülünk a "kényelmes" ágyamra és úgy kezdem el magyarázni neki,hogy ki is valójában Harry, és hogy milyen idegesítő volt az elején. Matthew csak figyelmesen hallgat és néha közbe szól.

-Te szerelmes vagy belé!-jelenti ki hirtelen Matt, mire nemlegesen megrázom a fejem. Én nem lehetek szerelmes!