-Hé!Hé!Hé csak vicceltem közelebb ne gyere a rácshoz-nevettem fel,de a göndörke csak egy furcsa grimaszt vágott és vissza ült az eredeti helyére.

-Holnap nem én leszek veled,hanem egy másik őr- sóhajtott,de mivel engem ez cseppnyire sem érdekelt,így tovább feküdtem csendesen. -Nem is érdekel miért?-megvontam a vállam válaszképpen, nem vagyok hajlandó válaszolni neki. -17 éves vagyok -suttogja elég halkan,de úgy hogy én legalább meghalljam. Felé fordultam, arra számítottam,hogy engem néz, de helyette a földet pásztázta és valamit suttogot maga elé. Elmosolyodtam,mert mostmár tudom,hogy ez a kismadár csak dalolni fog nekem. -Most miért nem szólsz hozzám?-kérdi felém fordulva, majd egy kártya csomagot húz ki a zsebéből. Felállok és a rács elé ülök,míg ő is helyet foglal a rács előtt és elkezdi keverni a paklit.

-Játszottál már életedben valaha is ilyet?-kérdem,mert nem vagyok benne biztos,hogy ismerné egy 17 éves az ilyen játékot,de ami ebben a katona táborba megy,el is hiszem,hogy tudja.

-Még mielőtt bekerültem volna ide,azelőtt bulikon játszottunk a haverokkal-elfintorodik, majd minden figyelmét a kártyáknak szenteli, amit miután rendesen megkeverte szétosztotta kettőnk között.

-Biztosan el akarod kezdeni ezt?-egy mosoly húzódik az arcomra,mert göndörke hevesen bólogatni kezdett.