-Szóval te már elgondolkoztál az élet nagy kérdésein? Mint például hogy milyen ruhát vegyél fel egy hétfői napon,mert nem mindegy,hogy milyen ruhában vagy amikor lehet rád talál a nagy "Ő"-kérdezte a rácsok előtt lévő göndör hajú fiú,aki azóta,hogy elkaptak itt áll és össze-vissza beszél lényegtelen dolgokról.

-Milyen a státuszod itt?-kérdem komoran hátha mond valamit, ami lehetséges mert már a fél életét elmondta, akkor ezt miért ne?

-Őr mester vagyok -húzza ki magát büszkén,mire azonnal képen röhögném,de nem teszem meg. -Szóval mit szoktál reggelizni? Mert az sem jó,ha felpuffadva lépsz utcára és úgy találkozol a nagy ő-vel és másik esetben ha egyáltalán nem eszel és meg hallja, hogy korog a gyomrod, akkor azt hiszi nincs kajád-mélyen lélegeztem be-ki,komolyan nincs más,akit hozzám rendelhetnének?

-Hé! Tudok valamit-kiáltottam fel büszkén, mire a göndör kíváncsian szuggerált -Jól figyelj! -mutattam fel a mutatóujjam,mire a fiú még jobban bólogatott és izgatottan várt.

-Mond már- sürgetett, mire felnevettem türelmetlenségén.

-Hogyan találod meg a nagy Ő-t?-kérdem nyugodtan,mire a göndör gondolkodóba merül. Pár órával kényszeredetten nyöszörögtem a szalmából készült ágyon,csak egy egyszerű kérdést tettem fel,de a göndör százszor játszotta meg velem,hogy rá jött,de mire kihúztam volna belőle újból gondolkodóba esett.

-Argh..szabad a gazda -kiáltott fel én pedig azonnal felültem és boldogan mentem a rácshoz.

-Megsúgom,oké?-rácshoz hajolt,ahogy én is- Úgy találod meg a nagy Ő-t,hogy két nagy kibaszott vessző van rajta -horkantottam fel,mire a göndör csak ámulattal nézett engem.