Kerek két hét telt el, mióta Leila édesapját hazaengedték a kórházból és lánya ezért néhány szabadnapot vett ki, hogy vele lehessen, bár tudta, hogy apja nem igényli a túlzott támogatást. Olyan, mint lánya. Ma viszont már nagy mosollyal az arcán hajtogatta a mezeket az öltözőben edzés előtt, s mikor a számára kedves fiú pólóját tartotta ujjai közt, óvatosan orrához emelte a pólót, hogy beleszippantson. Igaz tudta, hogy nem Bolla illatát fogja érezni, hanem az öblítőjét, amivel az összes mezt kimosta. Viszont mégis közel érezte magához a fiút, aki éppen most lépett be a központ bejáratán Dárdai Palkóval. Állandó témájuk Bolla barátnője volt, aki már az őrületbe kergeti a focistát a hisztijeivel. Palkó csak fejét csóválta, hiszen számtalanszor mondta neki, hogy szakítson vele, mert már őt hozta le az életről ezekkel az élménybeszámolókkal. Bolla viszont képtelen volt erre. Várt valamire, ami megerősíti abban, hogy tényleg ezt kellene tennie.

-Na és dumáltatok azóta? - Palkó egyértelműen Leilára utal, Bolla pedig elmosolyodik, hiszen az elmúlt hetekben rengeteget chatelt a lánnyal és beszélgettek edzések után. Többször haza is vitte és nagyon jól érezte magát vele.

-Ja, de cseszhetem, ha barátja van - sóhajtja lemondóan és bekanyarodnak az öltöző folyosójára.

-Amíg neked meg barátnőd van, ne várj tőle semmit - röhögi el magát csapattársa, majd bemegy az öltöző ajtaján, ahol Leila már végzett munkájával és épp Ágikához sétált fel a büféhez. Bolla egy fájdalmas arckifejezéssel tudatta barátjával, hogy tisztában van azzal, amit mondott és rohadtul igaza van. Szoboszlai barátja szavaival élve ő viszont csak ült, mint szar a fűben.

Leila és Ágika szokásukhoz híven a büfé üvegablakából bámulták a focistákat. Leila csendben hallgatta Ágika pletykálkodását a srácokról, hiszen ő volt a központ szeme és füle. Mindent tudott, amire kíváncsi volt.

-Mi a helyzet a barátoddal? - ezen kérdésével kizökkenti a lányt Bolla bámulásából és most felé fordul. Megissza kávéját, majd kidobja a mellette lévő kukába és beszélgetőpartnerének szenteli figyelmét.

-Egy faszkalap - nyögi a fiatal lány és azt kívánja bárcsak ne lenne együtt Márkkal.

-Miért, mi történt? Megint összebalhéztatok? - Ágika aggódó pillantásokkal illeti Leilát, aki aprót bólint. Igazából nem volt olyan nap, hogy ne veszekedtek volna barátjával. Vizsgái voltak és totál ideggyenge módra viselkedett. Arra sem méltatta szegény lányt, hogy megkérdezze, hogy van édesapja.

-Kiakadt rám, amiért annyit voltam apával. Egyszerűen bele sem gondol, hogy milyen nehéz ez nekem. Az se érdekli, hogy van apa... Elegem van belőle - Leilában olyan feszültség uralkodik, ami lassan kitörni készül belőle és ezt ő is tudja. Márk folyamatosan megalázza és kihasználja, amikor pedig be akar neki inteni, mindig visszaédesgeti magát. Eddig.

-Figyelj kislány! Szerintem ez a kapcsolat mérgező neked. Idegbeteg leszel, ha tovább csinálod és nem fogsz tudni gondoskodni a szeretteidről. Szerinted ez a fiú ott lesz neked, ha édesapáddal valami neadjIsten súlyosabb dolog történik? Nem! Jobb lenne, ha olyat keresnél magad mellé, aki tényleg támogat és kölcsönösen számíthattok egymásra. Olyat, mint ő - Ágika fejével Bolla irányába biccent, Leila torkába pedig gombóc szökik, ahogy ő is a fiúra pillant.

-Neki barátnője van! - leheli maga elé a csúf igazságot, ami eléggé nyomasztja. Főleg mióta azt érzi, kicsit közelebb kerültek egymáshoz. Egy szemforgatást kap Ágikától.

-Nyisd már ki a szemed Leilácska! Ez a fiú napok kérdése és szingli lesz. - húzza mindentudó vigyorra ajkait, a mellette álló lány pedig furcsán ráncolja szemöldökét. - Palkóka mesélte, hogy tegnap nagyon csúnyán összekaptak és szerinte Bendike ahogy hazamegy szakítani fog a kislánnyal.

-Nézd, ez nem rám tartozik. Az az ő élete - rázza fejét Leila, hiszen sosem örült mások kárának, főleg ha az egy párkapcsolat volt. Ő mindig mások kedvében szeretett járni. Ezért is volt még mindig ebben a borzalmas kapcsolatban. - Ha szakít Virággal, nem szeretném, hogy miattam tegye.

-Talán lenne oka rá? - Ágika szemöldökei a magasba szöknek, Leila pedig szégyenlősen süti le szemeit, hiszen maga sem tudja igazán erre a választ.

-Amikor apa kórházba került, elvitt ebédelni - feleli elpirulva, pedig Ágika előtt nem akarta mutatni zavartságát.

-Ejnye Leila! Ezt nem is mondtad! - Ágika olyan hangosan beszél, hogy Leila fél, még odakint is meghallják őt az edzésen résztvevők. - Ti randiztatok!

-Ne butáskodj, nem! Nem randiztunk! - vágja rá egyből, pedig mindennél jobban szeretett volna elmenni Bollával egy randira. De tudta, hogy ez nem fog megtörténni. Ő nem fog a hozzá hasonló lányokkal foglalkozni. Leila nem volt sose insta modell, nem volt nádszálvékony sem, nem voltak provokatív szexi képei a közösségi oldalain, nem járt túl sokat bulizni, nem volt hatalmas baráti társasága és nem járt még Horvátországon kívül másik idegen országban. Az ő élete átlagos volt.

-De történt más is vagy tényleg csak kajáltatok? - érdeklődik a kíváncsi büfés nő, aki minden apró részletet szeretett volna tudni.

-Elvitt apához a kórházba, meg előtte egyszer hazavitt és a múlt héten is kétszer. - ismeri be halványan mosolyogva, mert nagyon szeretett a focistával lenni.

-Na látod! Mondtam én, hogy tetszel neki. Figyeld csak meg, ha szakítanak rád fog hajtani - kacsint rá Ágika és otthagyja Leilát, aki a szavait próbálja megemészteni.

Bolla és az ifjú Dárdai a szünetben a füvön ücsörögve fújták ki magukat, kicsit regenerálva magukat egy újabb negyvenöt percre. A hátvéd miután kiitta kulacsát kérdően fordul barátja felé, aki épp egy újabb tanáccsal készül őt elhalmozni barátnőjével kapcsolatban.

-Szóval szerintem az lenne a legjobb, ha leülnétek és nyíltan elmondanád neki a problémáidat. Meg, hogy már nincs meg benned az az érzés, ami kellene ehhez a kapcsolathoz aztán majd szépen jön minden magától. - vonja meg vállát - Lehet, ő is látja rajtad meg érzi, hogy már nem minden olyan, mint régen.

-Neked miért is nincsen barátnőd? - vonja le a következtetést Bolla és egészen halványan elmosolyodik, csapattársa pedig nevetve megrázza a fejét.

-Az edzők nem játszanak, csak a pálya széléről adják az utasítást - mászik ki a kérdés alól.

-Tehát, ha szakítanék Virággal, akkor azt mondod, nyert ügyem lenne Leilánál? - értelmezi Bolla a nemrég kapott tanácsot.

-Nyilván jobb eséllyel indulnál, mert ha tetszel neki, akkor nyilván ő is dobná a paliját. Főleg, ha nem is boldog vele - Bolla nem igazán érti, hogy szorult ennyi értelem ebbe a fiatal fiúba és neki miért nincs ilyen szerencséje.

-Beszélek ma Virággal - egyezik bele a hátvéd, barátja pedig elismerően bólint. Hetek óta ezt az elhatározást akarta hallani tőle, hogy végre ne mindig azzal a világfájdalmas arcával kezdje az edzéseket Bolla.

Az edzés hátralevő része szinte elrepült és a focisták már fáradtan, mégis jókedvűen öltözködtek zuhanyzás után. Bolla viszont nem sietett. Tudta, hogy szeretné megvárni a lányt, akinek pillantásáért epedezik reggel óta, de sajnos eddig elkerülték egymást.

-Szia! Hát te? - torpan meg Leila nagy kosárral a kezében az öltöző ajtajában, amikor megpillantja a telefonját nyomkodó Bolla Bendegúzt. Épp Szoboszlainak írta meg remek kis tervét, amit régi barátja is díjazott, nem csak Palkó.

-Szia! - teszi el rögtön a készüléket zsebébe és egy mosollyal az arcán pattan fel a padról. - Téged vártalak.

-Engem? - a lány szemei nagyra nyílnak, arca meglepettséget tükröz, ám legbelül hihetetlenül örül ennek az utolsó mondatnak.

-Nem sietek, gondoltam hazaviszlek. - von vállat a focista és közben segít Leilának összeszedni a koszos mezeket, hogy gyorsabban haladjanak. A lány mérhetetlenül örül Bolla társaságának és érzi, hogy a pillangók a hasában újra életre kelnek, amint picit közelebb kerülnek egymáshoz és megérzi a fiú tusfürdőjének illatát, ami keveredik ellenállhatatlan parfümjével.

-Hogy van apukád? - Bolla hangja kedves és melegséggel teli, ami Leilának most nagyon jól esik.

-Jól van, kapja a kezeléseket, azóta nem volt gond - mosolyodik el és félve a focistára pillant, aki árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát. - Milyen volt az edzés? - egyszerű kérdéssel tereli a témát, hiszen most nem akar rossz dolgokról beszélgetni.

-Fárasztó, de elmegy - Bolla vállat rántva mosolyog a lányra és különös figyelmet szentel ajkainak most, hogy ennyire közel vannak egymáshoz.

-Ügyes voltál! - Leila szavai halkan hagyják el száját, hiszen szégyelli magát így is, hogy egész edzés alatt őt bámulta. Nem feltétlenül akarta elárulni magát, de szerette volna megdicsérni a fiút, akinek mindez nagyon jól esett. Nem sűrűn kap dicséretet.

-Nem is tudtam, hogy a kukkolás is a munkakörödbe tartozik - a focista olyan aranyosan mosolyodik el, amint megtudja, hogy a lány végignézte az edzést és őt figyelte, hogy ezzel a tettével és a szavaival rögtön zavarba hozza Leilát, aki hirtelen kapja el tekintetét róla.

-Nem kukkoltalak! - motyogja orra alatt Leila és összehajtja az egyik mezt, majd visszafordul a focista felé, aki vigyorogva figyeli. - Kész vagyok. Mehetünk? - némi határozottságot erőltet hangjára. Nem szeret gyengének mutatkozni, de jól tudta, hogy Bollának már rég elárulta magát.

A fekete Audiba ülve Leila orrába beszökik a focista parfümjének illata a zárt térben és érzi, ahogy agysejtjei csak erre tudnak koncentrálni. Bekapcsolja biztonsági övét, majd kezeit ölébe ejtve várja, hogy elinduljanak. Kicsit kellemetlenül érzi magát, amiért a focista ennyiszer hazavitte már és érzi, hogy ha ezt nem hagyják abba olyan hibát fognak elkövetni, ami egyiküknek sem hiányzik. Mondjuk ez nem történhetne meg, hiszen csak ő érez többet egy ideje, Bolla biztosan nem így gondolkozik és nem tetszik neki. Valamivel nyugodtabban vett levegőt, miután ezt a gondolatot lefuttatta magában és végre el is indultak.

-Miujság van a húgoddal? - kérdezi meg Leila, mikor Bolla megáll a zebra előtt, hogy átengedjen egy csapat kisiskolás gyereket a tanárnőkkel. Egyből eszébe jutott Bogi, akit a lovagló órára hozott el a focista.

-Szerintem már épp hazaért és levágódott a tévé elé Horseland Lovasklubot nézni - neveti el magát a hátvéd, majd Leilára néz, aki csak mosolyog ezen.

-Az egy aranyos mese - állapítja meg a lány szintén mosolyogva.

-Talán te is nézed? - húzza fel szemöldökét viccesen a focista, mire Leila nevetve megrázza fejét.

-Emma, akire szoktam vigyázni. Ő szokta nézni és olyankor muszáj nekem is.

-Nekem Will a kedvencem. - Bolla olyan információt árul el ezzel magáról, ami miatt Leila szemei nagyra nyílnak. Nyilvánvaló, hogy a focista látta a sorozatot.

-Szóval szoktad nézni - fojtja vissza nevetését a lány, de mivel a fiú bólogat, így újra nevetni kezd. Bollának pedig nagyon tetszik a nevetése. Egész nap tudná hallgatni.

-Csak Bogi miatt - kezd mentegetőzni nevetve - Néha az én lelkemnek is jót tesz egy kis mese.

-Nekem Sarah a kedvencem, akinek fekete lova van - árulja el Leila is, hogy neki ki a kedvenc szereplője.

-Tudod, illik hozzád Sarah, mind közül ő a legnormálisabb lány - a focista kedves mosollyal illeti utazótársát, aki ebbe bele is pirul.

-Hozzád pedig Will. Mindketten segítőkészek vagytok. - Leila elhalkul, majd eszébe jutott, hogy a mesében ez a két szereplő tetszett egymásnak, ezért kínos mosolya jelent meg arcán.

-Ők a végén nem összejönnek? - kérdezi Bolla hirtelen és egy kicsit mintha ő is elgondolkodna ezen.

-Nem tudom, még nem tartok annál a résznél - Leila félve néz a fiúra, akivel egy pillanatra találkozik tekintete és mindketten tudják, hogy már rég nem a mesén van itt a hangsúly. A lány zavartan kapja el fejét és süti le szemeit.

Bolla emlékezetből vezet abba az utcába, ahol Leila lakik és mindent megtett annak érdekében, hogy minél lassabban érjenek oda. Minden zebra előtt lelassított és betartotta a sebességkorlátot is. Kis idő múlva mégis le kellett parkolnia az ismerős társasház előtt. Leila pedig kész volt kinyitni az ajtót, miután kikapcsolta az övét, de fél szemével látta, hogy a focista is így tesz és végül kezéért nyúlt. Megilletődve vezette fel szemeit a tetovált kezén, s végül megállapodott barna szemeinél, amik csillogva fürkészték arcát.

A focista szerette volna megcsókolni a lányt. Tudta, hogy ez egy remek pillanat. Leila pedig szerette volna, ha Bolla megteszi ezt. De igazán nem tudta, mit szeretne tőle most a fiú. Csak annyit érzékelt, hogy a tetovált kezek arcára siklanak és ujjai gyengéden végigsimítanak arcélén, amibe beleremeg egész teste. Félve néz Leila Bolla szemeibe, amik ajkát pásztázzák. Leila érzi, hogy teste megbénult, nem tud ellenkezni, pedig jól tudja, hogy ezt nem volna szabad.

-Neked vannak a leggyönyörűbb szemeid - suttogja a focista, Leila pedig annyira ledöbben
ezen, hogy bármi is tetszik rajta a fiúnak, hogy már tényleg nem tudna ellenkezni.

A hátvéd közelebb hajolva magabiztosan nyomja ajkait Leiláéra, akinek szemei azonnal lecsukódnak, amint megérzi Bolla puha ajkát. Nem követelőző, nagyon gyengéd és óvatos. A focistában volt némi feszültség, hogy mit fog reagálni a lány, de most éppen majd kiugrik a bőréből, hogy ezt végre megtette. Vágyott arra, hogy csak megérinthesse őt. Viszont Leila nem merte viszonozni a csókot, bármennyire is ezt szerette volna. A fiú hosszú percekig ízlelgette a lány ajkát és remélte, hogy nem fog rá kiakadni vagy elutasítani őt. Azt gondolta a meglepettség miatt nem tudja ennyire elengedni magát Leila.

-Bendi, ezt nem szabad! - húzódik el hirtelen a lány és látja Bollán, mennyire sajnálja, hogy megszakította most ezt a remek pillanatot. Másra sem vágyott jobban, mint arra, hogy megcsókolja őt a focista. Zavartan nézett el, s kezével az ajtókilincsért nyúlt, de Bolla megint elkapta csuklóját. Kétségbeesett nehogy a szeretett lány megharagudjon rá. Biztos volt benne, hogy Leila bűntudatot érez Márk miatt, de ő nem érezte magát rossznak. Eszébe sem jutott Virág. Most már kimondhatjuk. Szerelmes lett Leilába.

-Leila - mondja zavartan és keresi a szavakat, mit is mondjon most neki, hogy maradásra késztette. - Nem akartam most ezzel neked gondot okozni és ne hidd azt, hogy kihasznállak, meg azt se akarom, hogy rosszat gondolj rólam! - annyi mindennel szerette volna megmagyarázni tettét. Kétségbeesetten kereste a lány tekintetét, amit azonban nem kapott meg. Tudta, hogy most nagyon összezavarta Leilát.

-Nem gondolok rólad rosszat. - Leila az orra alatt motyogja a szavakat, majd egy szomorú mosollyal tényleg kiszáll az autóból, aminek ajtaját becsukja és sietősen szedi lábait a lépcsőház felé.

Bolla szorosan lehunyta szemeit, hogy kicsit tisztázza gondolatait, de ez most nem ment. Nem tudta, hogy Leila mit is gondol róla most pontosan, hiába mondta neki, hogy semmi rosszat. De muszáj volt ezt megtenni. Tudni akarta, hogy mit érez pontosan és most már biztos volt benne, hogy neki ez a lány kell és, hogy szakítania kell Virággal. Még, ha nem is volt igazi csók a percekkel ezelőtti, ő mégis teljesen a hatása alatt volt, ahogy Leila is.

Márk hatalmas mosollyal köszöntötte barátnőjét az ajtóban, aki viszont fejben nem volt ott és még majdnem köszönni is elfelejtett neki. Még mindig érezte Bolla ajkait sajátján és idegesen szorította le szemeit, hogy elterelje gondolatait most, hiszen Márk nem vehet rajta észre semmit. Egy idegen férfi parfümjét pedig végképp. Mindene remegett. Remegő kézzel töltött magának egy pohár vizet is a konyhában, amíg barátja bement a nappaliba kikapcsolni a tévét.

A focista higgadtan vezetett hazáig, viszont egyfolytában mosolygott, ha csak a csókra gondolt. Teljesen a hatása alatt volt és azon járt az esze, mi lett volna, ha se Leila, se ő nincsenek már kapcsolatban. Akkor biztos viszonozta volna bűntudat nélkül. Igaza van Szoboszlainak és Dárdainak. Szakítania kell Virággal minél előbb, hogy élhesse az életét, mert ez a kapcsolat már nem egészséges.

Virág a fürdőből kiabált neki, hogy mindjárt jön, amikor köszönt belépve a lakásba. Helyet foglalt a konyhaasztalnál és idegesen dobolt ujjaival az asztalon, amíg barátnője ki nem jött egy hatalmas vigyorral az ajkán.

-Szia édes! - lépett Bollához és csókot lehelt ajkaira, amit a focista nem volt képes most viszonozni. Nem ment már neki. Minél előbb pontot szeretett volna tenni az i-re. - Mizu?

-Leülsz egy kicsit? - húzza ki a mellette levő széket, Virág pedig kérdőn emeli fel szemöldökét. - Szeretnék beszélni veled.

-Valami gond van? - foglal helyet a lány, ahogy barátja kérte és aggódóan járatja arcán szemeit.

-Fogalmam sincs, hogy mondjam ezt most meg neked, de szerintem érteni fogod. - egy gondterhelt sóhaj hagyja el Bolla ajkait, majd megfogja barátnője asztalon pihenő kezeit. - Tudom, hogy az utóbbi időben nem jöttünk ki valami jól és ezt bizonyára te is érzed. Mi már nem vagyunk boldogok együtt Virág. Nem akarok neked rosszat éppen ezért nem egy ilyen társat érdemelsz, mint amilyen én vagyok, mert nem tudom neked azt a szeretetet megadni, amit érdemelsz. - Virág szemei elkerekednek, kezeit elhúzza. Bolla fájdalmas arccal nézi a lány végtagjait, amik eltávolodnak tőle.

-Te most szakítani akarsz velem?! - csuklik el hangja és próbálja visszafogni előbukó könnyeit.

-Nem akarom, hogy sírj! - fogja meg Virág vállát Bolla és most még azt sem érdekli, hogy valószínűleg neki öltözött ki ilyen csinosan ma délután.

-Akkor ne mondj ilyeneket! - pattan fel székéből a lány és dühösen pillant barátjára.

-Nem szeretném ha tovább romlanának köztünk a dolgok, és elkezdenénk ezt a kapcsolatot húzni és a szakítást halogatni. Nem akarok csúnyán és üvöltözve elválni tőled. Lehet hogy már nem vagyok beléd szerelmes úgy mint a kezdetekkor, de fontos vagy nekem és nem akarlak pont én bántani érzelmileg - Bolla igazán meglepődik, hogy ilyen finoman tud bánni Virággal és ilyen szavak jönnek szájára.

-Összeszedtél valakit?! Azért viselkedsz így? - Virág kíméletlenül vágja Bollához szavait és egyre fentebb emeli hangját, ami egyáltalán nem tetszik a focistának.

-Ne tégy úgy, mintha nem lenne igazam! - csóválja fejét, hiszen az már a kegyelemdöfés lenne részéről, ha elmondaná, hogy csókolózott valakivel nem is olyan rég.

-Mivel érdemeltem ezt ki Bendi?! - sírva kiabál most már Virág és lehetetlen lenyugtatni.

-Sajnálom Virág - áll fel Bolla is az asztaltól még higgadtan. - Ezen nincs mit magyarázni. Köztünk ez már nem működik, fogadd el.

-Fogadjam el?! Minek nézel te engem?! Mindennap főzök rád! Nem öltözködök úgy, mint egy parasztlány! Tök jót mutatunk mindig! Mi vagyunk Fehérvár tökéletes párja!

-Neked komolyan csak ez számít?! - csattant fel most már Bolla és elveszti türelmét, amire eddig oly büszke volt. - Elegem van, hogy te csak az instán éled a tökéletes életedet! Csak ott tudsz velem villogni!

-Hogy őszinte legyek, elég rosszul esik, hogy te meg egy képet sem töltöttél fel kettőnkről! - ugrik neki Virág ösztönből és a focista komolyan nem hiszi el, hogy ilyen nevetséges dolgot vág most a fejéhez barátnője.

-Engem meg tudod, mi idegesített? - emeli fel hangját a focista és most Virág végre elhallgat, úgy megszeppen. - Hogy állandóan a nagy karmaiddal voltál elfoglalva meg a szolibérleteidet tudtad csak számon tartani az én meccseimet soha! Azért nem posztoltam soha, mert a magánéletem nem tartozik másra! - Bolla tudja, hogy egyetlen képet tett ki kettőjükről a közösségi oldalára és nem szándékozott többet. Nem másoknak gyártotta a képeket, hanem saját maguknak. Aki ismerte, tudta, hogy jól meg voltak Virággal, nem kellett ezt az interneten is bizonygatni.

-Akkor ennyi volt? - a lány elcsendesedik és hallani lehet, ahogy szipog. A hátvéd pont ezt nem akarta. Most kívánhatná, hogy bárcsak visszacsinálhatná az egészet, de nem akarja. Azt akarja, hogy minél hamarabb lezárják kettőjük dolgát. - Két évet csak úgy kidobunk az ablakon?

-Szeretném, ha jó emlékekkel válnánk el egymástól - feleli Bolla és egy szomorú pillantást küld a lány felé.

-Ezek után komolyan ezt kéred tőlem? - neveti el magát kényszeredetten Virág és hitetlenül bámul barátjára, aki már nem is a barátja. Egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy ide jutottak. Ő is érezte, hogy nem minden tejfel, de úgy volt vele, hogy ha Bendiről lemegy a bajnokság miatti stressz, akkor majd rendeződik körülöttük is minden.

-Virág. Velem nem vagy boldog. Sokkal jobbat érdemelsz nálam és hidd el, találni fogsz egy olyan valakit, aki boldoggá tesz. - Bolla próbál hatni a lányra, hogy ne sírjon, de ez most lehetetlen küldetés.

-Remélem te meg olyan lányt találsz, aki megfelel az igényeidnek, ami úgy látom, már nincs! - ezzel ott is hagyja a konyhában a tanácstalanul ácsorgó focistát és a szobájukba viharzik, aminek ajtaját kíméletlenül csapja be maga után.

Nem egy szakítás után megszokott reakció, de Bolla megkönnyebbülten sóhajt fel és veszi elő telefonját, amin megnyitja Szoboszlaival való beszélgetését és azonnal pötyögni kezdi, mi történt az imént.

bolla_bendi Szakítottam Virággal

A válasz pillanatokon belül érkezett és valahogy ilyesmi reakcióra számított annak ellenére is, hogy barátja már egy ideje erre várt.

szoboszlaidominik De jól vagy?

bolla_bendi Jah... Túl vagyunk egy kemény veszekedésen, de megértette, hogy mennie kell

Bolla helyet foglalt a kanapén, amíg Virág minden bizonnyal a ruháit szedi össze, hogy minél hamarabb elmehessen innen.

szoboszlaidominik Mondhatnám, hogy sajnálom, de annyira nem. Így jobb lesz mindkettőtöknek majd meglátod

bolla_bendi Remélem

szoboszlaidominik Na és mi a helyzet a másik csajjal? 😀

A focista arcára akaratlanul is mosoly rajzolódott ki, ahogy Leilára gondolt. Még mindig érezte a lány csodálatos illatát.

bolla_bendi Ma megcsókoltam

szoboszlaidominik wow te aztán gyorsan pörgeted a dolgokat! 😀 Aztán nehogy őt is tíz perc alatt lerendezd 😛

bolla_bendi Marha vicces vagy!!😤😤

A hálószobaajtó nyílott és Virág lépett ki két nagy bőrönddel, amibe egyértelműen csak bedobálta holmijait. Sebesen igyekezett a bejárati ajtóhoz, ahová Bolla felpattanva helyéről ment utána. Érezte, hogy nem szabad így elválniuk egymástól. Nem akart fájdalmat okozni szegény lánynak, de tudta, hogy így a helyes, ez később még csak egyre rosszabb lett volna.

-Virág várj! - szól a lány után, aki épp kinyitja az ajtót. Szegény lány felcsillanó szemekkel fordult vissza és nézett a focistára. Talán abban reménykedett, hogy mégsem küldi őt el. - Hívjak neked egy taxit?

-Menj a taxiddal oda, ahova gondolom! - vágja hozzá, amikor nem azt a választ kapta, amit remélt. Sarkon fordult és a lifthez sétált. - Ne aggódj a többi holmim miatt, majd visszajövök érte, amíg edzésen vagy. Nem kell találkoznod velem. Minden jót Bendi! - mielőtt érdemben reagálhatott volna Bolla, Virág már lépett is be a liftbe és csukódott be az ajtó.

Kovács Leila délutánja is joggal mondható borzalmasnak. Márk folyton körülötte téblábolt és nem értette meg, hogy barátnője most nem vágyik a közelségére. Nem tudta elviselni, hogy vele van együtt és mégis Bollára gondol egyfolytában. Nem tud a csókjuktól szabadulni.

-Elmondanád ma megint mi a fene bajod van? - kapja el Márk a karját, mikor vacsora után szeretne elvonulni a fürdőszobába. Szorítása fáj Leilának, megint durva.

-Mondtam már, hogy semmi! Csak... Hosszú napom volt! - kapja el pillantását, mert nem bír a szemébe hazudni.

-Miben fáradtál ki? Talán széttetted valamelyik gyökér focistának a lábadat? - rántja mellkasához a lány mindkét csuklójánál fogva és joggal ijed meg megint barátja viselkedésétől. Nem akarja, hogy megint bántsa őt.

-Hogy merészelsz ilyet feltételezni rólam?! - Leila szemei szikrákat szórnak, hiszen ez az állítás rettentően megbántotta és nem akarta elhinni, hogy komolyan azt hiszi Márk róla, hogy valóban képes lenne ilyet tenni... - Ez a te stílusod, nem gondolod? - szavai most gúnyosan csengenek és tudja, hogy most bármilyen reakció jöhet ezért. Még arra is felkészült, hogy megüti őt. Rég volt már, amikor barátja megcsalta őt, de annyira meggyőző volt a bocsánatkérését illetően, hogy simán megbocsátott neki. Na azt nem lett volna szabad. Azt sem. Akkor most nem tartanának itt.

-Hogy merészelsz velem így beszélni?! - Márk hangját felemelve indulatosan löki el magától a lányt egyenesen a konyha falának, aminek gyönge teste kíméletlenül vágódik neki. A döbbenet mindkettejük arcára kiül, de leginkább Leila arca árul el most mindent. A fájdalom élesen állt bele hátába és olyan érzése volt, mintha nem kapna levegőt, az őt ért hirtelen ütés miatt. Ez most jobban fájt neki, mint karjai, ami holnapra biztosan lila és zöld színekben fog pompázni. - Leila, basszus ne haragudj! Nem tudom, mi ütött belém... - az első könnycsepp akkor gördült le arcán, mikor Márk közelebb lépett hozzá, ő pedig erőt véve magán viharzott egyenesen a fürdőszobába és zárta magára az ajtót.

Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörtént most vele. Márk újra bántotta, ő pedig csak egy tehetetlen bábú. Könnyel áztatott arccal ült a puha szőnyegen, hátát a falnak támasztva és kezében szorongatta telefonját, amin Bollával való beszélgetése volt megnyitva. El akarta mondani neki, hogy mennyire sajnálja a délutánit, hogy nem így akart tőle elválni, de tudja, hogy egyikükkel szemben sem fair, amit csináltak. Főleg párjaikkal szemben nem. Még akkor sem, ha az ő barátja ilyen aljas módon viselkedett vele. Tényleg igaza van neki is és Ágikának is, de Melinda barátnőjének pedig végképp, hogy szakítania kell vele, mielőbb nagyobb baja nem történik. Azt is szerette volna tudatni a focistával, hogy mennyire jól érezte vele magát és, hogy most mennyire nagy szüksége lenne most rá. Mégis valahányszor legépelte az üzenetet, mindig kitörölte, végül pedig inkább be is zárta a beszélgetést.

Bolla is tanácstalanul ücsörgött a kanapén és Leila profilját kémlelte. Szeretett volna neki írni. Nem azért, hogy elújságolja, szingli, hanem mert tudni akarta, hogy benne is ugyanolyan érzések vannak-e, mint benne a csók után. Ő halálosan beleszeretett a lányba, de így, hogy neki barátja volt, nem remélhetett túl sokat. Biztos nem jelentett neki semmit és most épp a barátjával van, ezért jobb, ha nem is zavarja. Így inkább az ő neve helyett Palkóéra kattintott és írt rá csapattársára, hogy kicsit elterelje gondolatait.

Sziasztok!

Úgy gondoltam egy ilyen hosszú hét után, ide is elférne egy új rész :) Ebben a részben végre megtörtént, amire sokan vártatok BB tényleg szakít Virággal. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről és úgy az egész részről is. 

Köszönöm az eddigi csillagokat és kommenteket, nagyon aranyosak vagytok! Szép hétvégét kívánok Mindenkinek!

Millió puszi & ölelés! :)