A péntek esti futball mérkőzés egyértelműen a legjobb formáját hozó Bolla Bendegúz sietősen teszi ki az indexet a fehérvári lovarda bekötőútja előtt, hiszen késésben van. Ma ő viszi húgát lovagló órára és reggel sikeresen elaludta az ébresztőt, ami miatt rohanásból állt a reggele. Még barátnőjét sem méltatta legalább egy üzenetre, hogy most ő nem fog otthon tartózkodni, mire hazaér.

-Ebéd után elmegyünk moziba? - imádta a kishúgát és ha tehette volna, minden szabadidejét családjával töltötte volna, de mióta összeköltözött Virággal, ez kicsit megváltozott.

-Bogi - néz rá a mellette ülő kislányra jelentőségteljesen - Erőnléti edzésem van délután, tudod.

-Elfelejtettem - biggyeszti le ajkait a sötétszőke lány, mire bátyja kissé megszánja őt.

-De tudod mit? - már erre a mondatára is felcsillannak testvérének szemei - Mi lenne, ha jövő héten egyik nap bepótolnánk? - veti fel az ötletet mosolyogva, mire Bogi hevesen bólogatni kezd.

-Virág is jön? - kérdezi vidáman, amire Bolla viszont elkomorodik. Őszintén ki szerette volna zárni gondolataiból barátnőjét.

-Nagy gond lenne, ha csak kettesben mennénk? - kérdezi félve a focista, miközben leparkol a lovarda előtt és kiszállnak mindketten a fekete Audiból. Nem akar ennél is több időt tölteni barátnőjével.

-Nem - rázza fejét a kislány és lovagló kobakját kivéve a hátsó ülésről ugrándozva halad a bejárat felé, bátyja pedig követi is egy gondterhelt sóhajjal és Bogi többi felszerelésével a kezében.

Bolla szerette idehozni kishúgát, mert nyugodt környezetben volt két órán keresztül és kicsit kiszakadhatott a nyüzsgésből. Miután az istálló előtt elváltak útjaik, szokásához híven a nagy karámhoz sétált, ahol egy ismerős személyt pillantott meg, amint segített felülnie egy kislánynak az egyik lóra, amin néha Bogi is szokott lovagolni. A felismerés, miszerint Leila az, boldogsággal töltötte el és hatalmas mosollyal az arcán vette sietősre lépteit, hogy minél előbb megszólíthassa a lányt. El sem hiszi, hogy ő az. Olyan izgatott lett hirtelen, hogy mielőtt szólhatott volna, muszáj volt mély levegőt vennie.

-Leila! - lép a karámfára támaszkodó lány mellé, aki hirtelen kapja ode fejét, majd egy hitetlen mosoly rajzolódik ki arcára. Lassan méri végig a helyes focistát, aki ezt észrevéve csak mosolyog, amivel rögtön zavarba hozza Leilát. Sötétkék farmere kiemeli vékony lábait, zöld pólója pedig adottságait. Arcán szinte semmi smink nem fedezhető fel, de ez nem is olyan furcsa, hiszen sosem űzött sportot a cicomázgatásból. Szeretett természetes lenni.

-Nocsak, több sportot is űzöl egyszerre? - vonja fel egyik szemöldökét Leila, s próbálja nem kimutatni, mennyire hatással van rá Bolla. Szíve majd kiugrik helyéről közelsége miatt.

-Oh nem - rázza fejét nevetve - A kishúgomat hoztam el edzésre. Ő lovagol. Na és te? - érdeklődik rögtön, hiszen nagyon kíváncsi, mi az oka jelenlétének. Bárcsak eddig is láthatta volna itt.

-Szombat lévén bébiszitter vagyok ma és elhoztam Emmát szintén lovagló órára - biccent fejével a karámban lovagló kislányra, mire Bolla csak mosolyogva bólint.

-Nem tudtam, hogy a Vidi mellett mást is dolgozol - fordul vissza felé, mert nem tud betelni a látványával. Egész nap Leilát tudná bámulni.

-Ahogy én se, hogy remek báty vagy és a szombat délelőttödet egy lovardában töltöd - Leila olyan kislányosan mosolyodik el Bolla szemébe nézve, akit mérhetetlen büszkeséggel és örömmel töltenek el a lány szavai.

Leila a karám melletti padra ül és őszintén elmosolyodik, amikor a focista is követi példáját és szorosan mellé ül. Egyiküket sem lehet félénknek nevezni, most mégis a másikra vártak, hogy megszólaljon. Szerettek volna mindketten beszélgetni.

-Szóval nálatok mindenki sportol valamit a családban? - Bolla kicsit mérges magára, amiért nem ő tette fel az első kérdést, de mégis örömmel avatta be magánéletébe.

-Igen, mindkét öcsém focizik, ahogy én, Bogi pedig lovagol - mosolyodik el, ahogy az éppen lóra ülő kislányt figyeli.

-Nahát, nem tudtam, hogy vannak testvéreid - lepődik meg picit Leila és egy kicsit talán kényelmetlenül is érzi magát,amiért neki ilyenben sosem volt része. A focista kedvesen elmosolyodik reakcióján. Szeretne ő is tudni róla ilyeneket.

-Neked van testvéred? - kérdezi szinte egyből, amire mindenképp kíváncsi.

-Egyke vagyok - keserű mosolyát nem tudja leplezni. Mindig vágyott egy testvérre.

-Mindkét végletnek meg vannak az előnyei és a hátrányai - Bolla szerette volna megvigasztalni Leilát, mert látta rajta, hogy bántja a dolog. - És te tanulsz még? - vet fel egy másik témát, mert érzi, hogy erre már nem fog mit reagálni a lány és szeretné még hallani csodálatos hangját, ahogy vele beszélget.

-Nem - rázza fejét mosolyogva - Régen riporter akartam lenne, de miután apukám beteg lett, letettem erről és inkább nem tanultam tovább - a lány szájára gondolkodás nélkül jönnek a szavak, amin mindketten meglepődnek. Bolla a szavak értelmezésén, Leila pedig, hogy ilyen könnyen elmondta neki, miért nem tanult tovább.

-Ne haragudj, nem akartam indiszkrét lenni - a focista azonnal szabadkozni kezd, mert hirtelen egyikük sem tudja, hogy kellene ezt a beszélgetést folytatni. Bolla szeretne még többet tudni róla, Leila pedig mesélni. Nem érti, miért érez így.

-Semmi baj - rázza fejét, ezzel megnyugtatva Bollát, hogy gázolt bele a lány lelki világába. - Apa régen az edzőközpontban volt fizioterapeuta, de miután tüdő daganatot diagnosztizáltak nála ott kellett hagynia, mert egyre kevesebbet bírt. Én akkor kezdtem a középiskolát. Nem azt mondom, hogy antiszociális voltam, de nem volt túl sok barátom és nagyon nehezen birkóztam meg ezzel a teherrel... - maga sem érti, miért mondja most el mindezt, de mivel a hátvéd figyelmesen hallgatja őt, folytatja - A kezelések nagyon sokba kerültek és tudtam, hogy a szüleim nem engedhetik meg maguknak, hogy a lányukat egyetemre járassák még, ha ezt egyébként meg is tették volna. Szerettem volna segíteni nekik és levenni anyáról egy kis terhet azzal, hogy én is dolgozok. Szóval így kerültem a focicsapathoz, mellette pedig Emma bébiszittere vagyok. - von vállat egyszerűen, majd fejét a focista felé fordítja, aki teljesen le van taglózva.

Bolla sosem gondolta volna, hogy Leilának ilyen a háttere. Tudta, hogy nem lehet tökéletes az élete, mert az, hogy szomorú volt és látta mennyire boldogtalanul száll ki barátja autójából ezt bizonyította, de nem hitte, hogy ennyi mindenen keresztül ment. Ekkor jött rá, hogy milyen megalázó lehet neki az ő büdös zokniját mosogatni, holott nem ezt érdemelné, de nem tudta, hogyan segíthetne neki.

-Sajnálom Leila... - mérges volt magára, amiért nem tud semmi értelmeset reagálni erre a szomorú élettörténetre, de a lányt ez nem zavarta. Tudta, hogy erre nehéz bármit is mondani.

-Mit mondott a szövetségi kapitány a meccsed után? - Leila nem szerette volna, ha csak róla beszélnek, kíváncsi volt rá, bekerül-e Bolla a nemzeti csapat A-válogatottjába.

-Nem hívott fel - mosolyodik el kínosan és most inkább a földet pásztázza szemeivel. - Valószínűleg nem voltam elég jó...

-Szerintem nincs igazad - vágja rá rögtön magabiztosan, mire felkapja fejét a focista. - Nagyon is jól játszottál. Gólt is rúgtál. Hova kell ennél több? Nyilván nem értek a focihoz, de amit eddig láttam, azt gondolom, nem vagy hétköznapi játékos... - most Leila süti le szemeit, mert nem tud ezen mondata után Bollára nézni. Biztos kineveti, amiért ilyeneket mond és gyerekesnek tartja viselkedését, sőt kínos neki, hogy ennyire felszínre jöttek érzései.

-Nagyon kedves tőled, hogy ezt mondod. Nem igazán kapok ilyen dicséreteket. Tényleg! Jól esik! - őszinte mosollyal néz a lányra, aki kicsit zavarba is jött emiatt, de eszébe jutott, hogy ez a fiú foglalt és nem az az ő feladata, hogy lelki támaszt nyújtson neki.

-Ugyan, biztos a barátnőd is nagyon büszke rád! - mentegetőzik Leila, s látja a fiún, hogy ez a téma nem érinti valami túl jól. Bár nem tudja, mi lehet a baj, nem akar rákérdezni, de mégsem tudja szó nélkül hagyni keserű mosolyát. - Valami rosszat mondtam esetleg?

-Nem csak... - Bendi keresi a szavakat, mit is mondjon a lánynak, mert nem akarja azt éreztetni, hogy nincs semmi baj a kapcsolatában, de hirtelen szidni se akarja Virágot. - Volt már olyan érzésed, hogy benne vagy egy kapcsolatban, de tudod, hogy már megromlott és nem vagy képes belőle kiszállni?

-Elég sokszor... - Leila válasza és szintén keserű mosolya meglepi a hátvédet. Viszont most már értette, miért lehet szomorú a lány időnként, bár nyilván az se tölti el túl nagy boldogsággal, hogy az édesapja súlyos beteg.

-És nem érezted úgy még soha, hogy szakítanod kellene? - Bolla muszáj volt feltenni ezt a kérdést, mert ez érdekelte a legjobban, hiszen ebből származott volna előnye. Remélte, hogy olyan választ kap, ami tetszik majd neki. Persze sajnálta, hogy ha Leila úgy lenne benne egy kapcsolatban, hogy nem boldog.

-Számtalanszor, de... tudom, hogy bűntudatom lenne elhagyni a barátomat. Elég rossz társaság veszi körül és félek, hogy visszaesne a rossz dolgokba. Szóval inkább elviselem a dolgokat - von vállat beszámolója végén, a focistát viszont nagyon mellbe vágta, amit hallott. Leila tényleg boldogtalan ebben a kapcsolatban. Őszintén sajnálta. Egy ilyen csodálatos lány nem ezt érdemli.

Csendben emésztették Leila mondatait - főleg Bolla- , de szeretett volna volna visszakérdezni, hogy ha ennyire nem jó az ő kapcsolata sem, akkor ő vajon miért nem szakít a barátnőjével? Már épp szólásra nyitotta ajkait, mikor a focista telefonja megzavarta kommunikációjukat. Elnézést kérve halászta elő zsebéből a mobilt, majd mindketten meglátták a képernyőn Marco Rossi nevét. Bolla szemei felcsillantak és habozás nélkül nyomott rá a zöld gombra és felállt Leila mellől, hogy félre vonulhasson.

Leila vágyakozva nézett a fiú után, aki ma is hihetetlenül jól nézett ki és ezt nem tudta tagadni magának. Izgult, mit mondhat neki a szövetségi kapitány, de próbált higgadt maradni, hiszen nem ő lesz, akivel Bolla együtt fog ünnepelni ma este, ha jó híreket kap. Pár perc múlva a focista megállt Leila mellett, aki már a karámfának támaszkodva figyelte az edzést, s érkezésére feléje fordult. Elmosolyodott, amint látta, hogy a focista is így tesz.

-A mosolyod arra enged következtetni, hogy Rossi nem csak úgy kedvtelésből hívott fel téged - jegyzi meg Leila azonnal, mielőtt Bolla bármit mondhatott volna neki.

-Behívott a válogatottba! - feleli izgatottan és érzi, örömében ugrándozni lenne kedve.

-Gratulálok! - a szőke lány nem tudta tovább rejtegetni vigyorát, mennyire örül a fiú sikerének és boldogságának, hiszen ez igenis mérföldkő lehet az életében. Csodálta őt, amiért fiatalon ilyen sikereket ér el és még biztos sok élmény vár rá.

Ezután pedig olyan történt, amire egyikük sem számított, főleg Leila. Bolla közelebb lépett hozzá és mielőtt a lány ellenkezdhetet volna, szorosan megölelte hirtelen indíttatásból. Igazából ahogy felfogta Leila a dolgot, nem is akart ellenkezni, végül remegő kezeivel viszonozta a focista gesztusát. Szíve majd kiugrott helyéről abban a körülbelül öt másodpercig tartó ölelkezésben, ami elég intimnek hatott kettőjüknek. Bolla nem értette magát, miért csinálta ezt, de azt érezte, hogy most szüksége van valakire és nem bánta, hogy pont Leila van vele. Sőt, nagyon örült, hogy a lány részese lehet az életének ezen pillanataiban.

Kínos mosollyal vált el tőle, amint felfogta, hogy talán Leila letámadásnak vélhette tettét, de látta rajta, mennyire zavarban van és alig mer felnézni rá. Ez pedig kellő önbizalmat adott neki, hogy tudja van esélye nála.

-Ne haragudj, nem akartalak letámadni meg semmi ilyesmi... - Bolla tarkóját vakarászva kezd szabadkozni, Leila pedig tincseit tűri füle mögé zavartan. Még mindig érzi orrában a focista illatát, amit nem tud senki máséval összekeverni. Fogalma sincs, milyen parfümöt használ, de tetszik neki.

-Nem kell elnézést kérned ezért - Leila végre megajándékozza tekintetével a fiút, aki nagyon örül, hogy most gyönyörű zöld szemeit csodálhatja. Még mindig egy lépés választja el őket egymástól, aminek hatását mindketten érzik. Izgatottak a másikra nézve. Annyira tetszett mindkettőjüknek az előbbi ölelkezés, hogy legszívesebben megismételnék, de egyikük sem mer kezdeményezni, Leila pedig pláne nem.

-Azt hiszem ez a hét volt az elmúlt időszakom legszebb pillanata. Több szempontból is - jelentőségteljes pillantást vet az őt figyelő lányra, aki egy pillanatra elgondolkozik, mire is utalhat Bolla utolsó mondatával. Szerette volna azt hinni, hogy ő is beletartozik a vele történt jó dolgokba, de ezt a gondolatot gyorsan el is hessegette, mivel nem tudott attól a ténytől szabadulni, hogy a focistának barátnője volt. Neki pedig barátja.

Leila még sosem élvezte ennyire a lovas edzéseket, de ezt Bendiről is el lehetett mondani, aki figyelte a lány minden egyes mozdulatát és kereste az alkalmat, hogy minél közelebb legyen hozzá. Érezni akarta a kellemes gyöngyvirág illatot. Valószínűleg ilyen parfümöt használhatott és neki ez nagyon tetszett. Teljesen elfelejtette, hogy neki barátnője van, aki már legalább négyszer hívta, de ő az elsőt kinyomta és rezgőre állította a mobilt. Nem volt rá kíváncsi, nem akart vele foglalkozni és hallgatni a hisztijét. Ha odafigyelt volna rá a napokban, hogy ma ő hozza Bogit a lovardába, akkor most nem hívogatná, de tudta, hogy valószínűleg úgy elfelejtette, mint ő.

A parkolóban elköszönt egymástól a két huszonéves és a két kislány is, akik mint kiderült nagyon jól összebarátkoztak. Bolla és Kovács nem voltak csalódottak, tudták, hogy pár óra múlva láthatják egymást az edzőközpontban a délutáni erőnléti edzésen.

Leila mosolyogva hallgatta Emmát, amint éppen beszámolt az edzésről, ahogy Bogi is tette bátyjának. De se Leila, se Bendi nem tudott elvonatkoztatni a történtektől. Tulajdonképpen érezték, hogy hatással volt rájuk az az ölelés. A focista tisztában volt vele, hogy amikor Virágot öleli vagy éppen vele bújik ágyba, nem mozdulnak meg benne olyan érzések, mint amit ma délelőtt érzett Leilával. De ezzel a lány is tisztában volt. Egyáltalán nem hatotta meg Márk ölelése és puszija, amikor hazament, bármennyire is szerette volna őszintén szeretni és üdvözölni barátját. Tudta, hogy hatással volt rá a fiú és azt is, hogy ez minde helytelen és hiábavaló.

-Velem ebédelsz ma? - fogja meg a lány kezét Márk, ezzel megakadályozva, hogy elhaladjon mellette.

-Sajnálom, nem lehet - tettet sajnálatot és megállapítja, hogy nagyon jó színésznő lenne belőle. - De mit szólnál egy vacsorához? - veti fel az ötletet, mert ha továbbra is Márkkal akar maradni, akkor muszáj lesz kedves lenni vele és megtanulnia újra szeretni.

-Itthon, vagy menjünk el valahova? - kérdezi egy szerelmes mosolyt villantva a magas fiú barátnőjére és örül, amiért most ilyen a viszonyuk. Nem szerette volna elrontani.

-Szerintem jót tenne egy kis kimozdulás - állapítja meg Leila, s ezzel el is dőlt, hogy este elmennek valahova a városban vacsorázni.

Bolla egyenesen hazament, miután eljött szülői háztól és elköszönt családjától. Tudta, hogy várja otthon egy mérges és számonkérő barátnő, akihez most semmi kedve nem volt. Olyan lassúsággal sétált fel a másodikra, mint aki éppen foghúzásra megy és az undor kiült arcára is.

-Te meg hol jártál?! - a focista azt hitte most fogja megfejelni az ajtót mérgében. Még be se lépett lakásába, Virág már a nyakának ugrott.

-Neked is szia Virág. Köszönöm nagyon kedves vagy, hogy megdicsérsz a tegnapi gólom után, nagyon jól esik. Igen képzeld behívtak a válogatottba. És igen elvittem ma reggel Bogit lovagló órára, amit többször is említettem a héten! - megvetően és számonkérően néz barátnőjére, aki elképedve pislog. Szavai sokkolják és tudja, hogy most túl messzire ment a számonkéréssel. Nem nézte Bendi meccsét és nem is érdekelte. Tudta, hogy kevés esély van arra, hogy egy védő gólt rúgjon. Úgy gondolta, majd megnézi az összefoglalót vagy az eredményt, de elfelejtette. Mert nem ez volt neki fontos. Hanem, hogy kitegye a social media összes platformjára, milyen csinos körmöket kapott tegnap este és milyen szuper csajos partyja volt Szamanta barátnőjével. Nagyot nyelve nézett vissza a kemény tekintetű focistára.

-Ne haragudj rám! - kérleli sokkal kedvesebb hangon, mint ahogy az elején. - Csak azt hittem, hogy itthon leszel és megünnepelhetjük az eredményedet, amikor hazaérek, de nem voltál itthon és hirtelen el is felejtettem a hülye lovagló óráját a húgodnak - hatalmasat füllent, hiszen nem volt tisztában az eredménnyel és őszintén félt, hogy Bolla megkérdezi, mi is volt a pontos végeredménye a meccsnek. Nem tudott volna válaszolni. De nem kérdezett vissza, mert őt most sokkal jobban zavarta azt, hogy lealacsonyította Bogi sportját és így beszélt ezekről az edzésekről. Szerette a kishúgát és fontosnak tartotta, hogy megfelelő módon támogassa őt mindenben.

-Ez nem csak egy hülye lovagló óra, Virág! - közli mérgesen, majd elhalad a lány mellet és a konyhába megy, ahová tudta, hogy követni fogja a szőkeség.

-Jó bocsánat! - szabadkozott unottan és szerette volna lezárni a témát. - Mit csinálsz délután? - kérdezi átölelve barátja derekát. Ezzel is szerette volna elérni, hogy ne legyen vele ilyen.

-Edzésem lesz, mintha nem tudnád - issza meg a pohárból a vizet Bolla és készül otthagyni barátnőjét a konyhában.

-Tudom te kis butus - szinte Bollára mászva nyávog neki, aki nem tudja, meddig bírja a lányt még elviselni.

Virág egy széles mosolyt villant barátjára, aki nem érti mit akar ezzel üzenni neki, de amikor a kanapéra ülteti és letérdel a szőnyegre, minden világossá válik számára. Barátnője éppen könnyíteni készül rajta és ő ezt most önző módon nem fogja visszautasítani. Készségesen emeli mag csípőjét, hogy a lány lehúzhassa róla nadrágját azzal együtt pedig alsónadrágját is. Természetesen ennyitől még nem jött lázba, de amikor Virág puha ajkai megérintették legnemesebb testrészét, érezte, hogy férfiassága életre kel és megnyugszik, hogy még feláll neki. Mondjuk most is Leila jár az eszében, hiába figyeli a rajta munkálkodó barátnőjét.

Hátát a kanapénak dönti, s feje hátra nyaklik, mikor Virág erőteljes mozdulatokkal ingerli kezét használva, majd nyelvével végig szántja teljes hosszát. Nem volt miért szégyenkeznie. Inkább azt szégyellte, hogy nem tud őszintén szeretkezni az előtte térdelő lánnyal.

Szemöldökei összeugranak, s elnyílt ajkain szaporán kapkodja a levegőt, mikor érzi, hogy már nem sok kell az orgazmusig és amikor ez bekövetkezik, egy hangos nyögés kíséretében juttat mindent barátnője szájába, aki készségesen nyeli le forró nedvét. Percek kellenek, mire lenyugszik és ki tudja nyitni szemeit. Virág izgatottan figyeli arcát, amire akarata ellenére sem rajzolódik ki egy halvány mosoly sem. Bolla csupán barátnője vállára támaszkodik kezével, s egy puszit nyom ajkaira és felhúzza ruháit magára. A lány szótlanul nézi barátját és azon gondolkodik, hogy valamit rosszul csinálhatott, ami nem tetszett a focistának. Pedig szerinte jól csinálta, mert Bendi élvezte, ahogy hallotta - annak ellenére, hogy most mindössze 10 perc kellett neki.

Az erőnléti edzés hosszú és intenzív. A csapat a meccs utáni felvételek kiértékelésével is foglalkozik. Ekkor persze már mindenki lezuhanyozott és táskáikkal maguk mellett ülnek a konferenciateremben. Leila kimosott minden izzadt ruhát és miután kiteregetett hazaindult. Nem szerette volna megvárni Bollát, mert úgy érezte, szüksége van egy kis távolságra.

Sietett haza, hogy szabadulhasson az érzései elől, de ez otthon se változott még akkor sem, amikor átöltözött csinosabb ruhába, hogy Márkkal elmenjenek vacsorázni. Rosszul érezte magát, amiért nem tud őszintén mosolyogni barátjára, mert Bolla jár állandóan a fejében. Egyszerűen nem tudta elfelejteni a délelőttöt. Olyan meghitt pillanat volt és sajnálta, hogy neki csak ennyi jutott a focistából. Pedig érezte, hogy őt tudná szeretni. Nagyon is.

-Hé, minden rendben? - Márk érintése rántja vissza a valóságban és legszívesebben fájdalmasan felnyögött volna, hogy most vele ül egy asztalnál és várják rendelésüket az étterem teraszán. - Máshova szerettél volna menni?

-Jajj, nem! - rázza fejét kínosan elnevetve magát, mert tudja nagyon jól, hogy milyen helytelen gondolatai vannak és ez nem túl szerencsés tekintve, hogy most a barátjával van. - Csak fáradt vagyok kicsit, ne haragudj!

-Holnap pihenhetsz - mosolyog rá kedvesen, majd elnézést kérve meglátogatja a mosdót.

Leila nagy sóhajjal veszi kezei közé mobilját és keres rá instán Bolla accountjára. Egy közös képet sem tett fel barátnőjével, ezért rákoppintott a megjelölt képekre, ott pedig azonnal szembe jöttek vele a szőke lánnyal való közös képei. Keresztúry Virág profilját elnézve még a meg nem érkezett vacsorájától is elment a kedve. A lány tökéletes insta modell volt. Mindegyik képen tökéletes sminkben, márkás ruhákban pózolt, de leginkább azokat a képeket nézve szorult el Leila torka, mikor a Bollával közöseket nézte. A képeken az látszott, hogy nagyon szeretik egymást. Érezte, hogy gyomra liftezni kezd és tagjaiból kimegy az erő. Ő képtelen egy ilyen lánnyal versenyezni. Totális ellentéte volt a szerinte szép lánynak és, ha a focista egy ilyen kaliberű nővel nem boldog, akkor ő mit tudna nyújtani, amit ez a Virág nem?

Lemondóan lépett ki az alkalmazásból, majd zárta le a készüléket. Ezzel pedig a focistán való kattogást is le akarta zárni, mert tudta, hogy nem vezet sehova.

Márkkal való vacsorája meglepően jól sikerült, bár elég sokat színészkedett most is. A lényeg, hogy a fiú ebből nem vett észre semmit és önfeledten mesélt Leilának a közelgő vizsgákról, amik a következő héttől esedékesek. Leila sajnálta, hogy neki már soha nem lesz lehetősége megtapasztalni az egyetemi életet, amiről sok pozitívumot is hallott, főleg Melinda barátnőjétől. Ő igazi bulis csaj volt, aki sosem hagyott ki egyetlen egyetemi bulit. Sokszor hívta magával Leilát is, de csak párszor élt a lehetőséggel, mert általában majdnem mindennap dolgozott. Régebben felszolgáló volt az egyik menő bárban itt Fehérváron, de aztán Márk nyomására ott kellett hagynia, pedig jól fizető állás volt.

A fiatal pár kézen fogva sétált haza a gyér utcai fényekben. Márk élvezte az estét, Leila már kevésbé. Nem tudta önerőből elfelejteni Bollát, ezért engedett hirtelen ötletének és a lakásba érve hosszasan csókolózni kezdett barátjával, aki először meglepődött a lány magabiztosságán, de aztán hálószobájukba húzta, hogy ott folytassák. Márk örült, hogy barátnője szeretne vele együtt lenni. Még jó, hogy nem látott bele fejébe. Akkor tudta volna, hogy ő most csak egy eszköz.

Leila megpróbálta élvezni is kicsit a dolgot, hiszen nem akarta magát elárulni. Szerette volna, ha legalább a szex működik közöttük. Neki is szüksége van rá.

Engedte, hogy barátja megszabadítsa őt ruháitól, s ő is így tett vele. Márk olyan gyengéden ért hozzá, hogy Leila nem tudta leplezni női mivoltát, így érezte, hogy fehérneműje kezd átnedvesedni. Nem ijedt meg, mikor barátja teljes meztelenül kerekedett fölé az ágyon és csókolta végig nyakát, kulcscsontját, s melleit. Végre nem a focistára tudott koncentrálni, bár egy pillanatra átfutott agyán, milyen lenne, ha most ő csinálná ezt vele.

Márk minden előzetes mozdulat nélkül csúszott barátnőjébe, aki hangosan felnyögött az érzéstől. Nem volt olyan jó, mint azt várta vagy szerette volna. Próbált elvonatkoztatni, ki is csinálja most mindezt vele és egyik kezét testük közé vezetve segített magának, hogy minél előbb átélhesse az orgazmus csodálatos érzését, mert tudta, hogy barátja valószínűleg stresszes és ez a kis aktus nem lesz túl hosszú kettőjük között. Elmélete be is bizonyosodott, húsz perc múlva már fáradtan dőlt mellé a kielégült fiú és próbálta rendezni légzését. Leila nem mutatta, de csalódott volt. Egyértelműen rossz volt a szex. Nem úgy élvezte, mint kellett volna.

Selyemköntösét magára véve zárkózott a fürdőszobába, hogy vegyen egy forró zuhanyt. A teste már nem úgy reagált Márkra, mint régen és ez zavarta, mert tudta, hogy egy idő után barátja is észre fogja ezt venni. A forró vizet hosszú percekig folyasztotta magára, s akaratlanul is megfogalmazódott benne, vajon milyen lenne Bollával? Nem bírt szabadulni a gondolattól, pedig érezte, hogy belepirul ebbe. Bollával biztos jó még a szex is, szerencsés lehet ez a Virág, amiért vele van, bár nem tudta meddig, hiszen levonta a következtetést délelőtt a focista szavaiból, hogy nem működik a kapcsolata és valószínűleg ő is eljátszadozott már a szakítás gondolatával.

Sziasztok! 🤗

Meghoztam az új részt! Elég későn, ezer bocsánat...
Ebben a részben elég sok minden történt főszereplőinkkel. Nektek mi a véleményetek róluk, akár a magánéletükről?
Kíváncsi vagyok, kinek hogy tetszett.
Legyen csodás hetetek, aztán csütörtökön szurkolni!!!

Millió puszi & ölelés! ❤️