Mindenki stresszel, ha valamilyen fontos esemény előtt áll. Ki kevésbé mutatja ezt ki, és van akit ez teljesen megvisel. Bolla Bendegúz előbbi volt. Teljes nyugodtsággal érkezett meg az edzőközpontba az elsők között és szerette volna megkeresni Leilát, mielőbb bement volna az öltözőbe. Tudta, hol kell keresnie a lányt. Kicsit rosszul is érezte magát, amikor megpillantotta az öltöző melletti helyiségben pakolászó lányt és ez egyértelműen tegnap esti művelete miatt volt.

-Szia! - Leila ledöbbenve köszön kicsit élesen a focistának, aki mosolyogva figyeli őt egy ideje, ezzel teljesen zavarba hozva őt. - Minden rendben? - kérdezi tanácstalanul, hiszen egyre jobban zavarja a focista pillantása és érzi, ahogy arca pírba öltözik.

-Persze, csak... szerettem volna beszélni veled. - kínos mosollyal süllyeszti kezeit nadrágja zsebébe, Leila pedig kíváncsian húzza fel szemöldökét és inkább félre teszi a mezeket, amiket már összehajtott. - Vagyis inkább reméltem, hogy beszélgetsz velem meccs előtt. - szégyenlősen néz a lányra, aki elmosolyodik látva a fiú zavartságát.

-Izgulsz? - Leila leül a padra és kérdően pillant a mellé csatlakozó Bollára.

-Itt lesz a válogatott szövetségi kapitánya is megnézni. Nem hibázhatok pont most. - sóhajtja gondterhelten a 21 éves játékos. Leila sosem gondolta volna, hogy ekkora nyomás lenne a focistákon, de most látva Bollát, kezdi elhinni.

-Szerintem nincs miért félned - Leila hangja olyan nyugtató volt a hátvédnek, hogy ennyi elég is volt neki. Totálisan lehiggadt és hitt neki. - Roli azt mondta, te vagy az egyik legígéretesebb védő, szóval én nem aggódnék a helyedben - a végére mindketten elmosolyodnak a lány szavain. A focista hálásan pislog rá és késztetést érez, hogy megölelje őt, de ezt a gondolatot azonnal el is hessegeti, hiszen már így is jóval többet érez iránta, mint kellene. Nem érti, hogyan lehetséges ez. De az igazat megvallva, Leila is hasonlóan érzett, csak ő sem volt tisztában vele, hogy mik Bolla szándékai. Nem tudta, hogy lenne barátnője, de rákérdezni nem mert, mert az nagyon kellemetlen lett volna neki.

-Ez most nagyon jól esett - vallja be neki a fiú őszinte mosollyal az arcán. Leila örül, amiért jobb kedve lett a focistának és ezért ő volt a felelős. - Nem akarlak feltartani - eszmél fel hirtelen, mivel már egy ideje csendben figyelik a másikat és egyikük sem szól. - Megyek veszek a büfében Ágikánál egy piros mogyoróst és megnézem a pályát - áll fel ezzel egyidőben Leila mellől, aki megértően bólint.

Precízen elrendezve a mezeket zárta vissza az öltöző ajtaját és sétált el ő is büfébe, ahol Ágnes mosolyogva köszöntötte őt.

-Minden rendben van kislány? Adhatok valamit? - mosolyogva könyököl a pultra Leila mellé.

-Egy tonikot légyszi - feleli mosolyogva.

-Azt tudok adni - lép a hűtött szekrényhez és kiveszi az italt - Szerencse, hogy nem piros mogyoróst kértél te is, az előbb Bendikét kellett elkeserítenem, mert nem érkezett múlt hét óta szóval be kellett érnie egy sportszelettel.

-Ennyire szereti azt a csokit? - ráncolja szemöldökét a fiatal lány és kicsit érdekesen gondol vissza a focista szavaira, amit fél órája mondott neki.

-Ez nála már rituálé - neveti el magát a nő - Minden meccs előtt azt eszik.

-Igazán? - néz vissza rá eszelősen és már meg is született a gondolat fejében, miszerint ő most ki fog menni a központból, hogy szerezzen ilyen csokit a fiúnak. Nem értette miért csinálja ezt.

Húsz perc elteltével Leila sebesen szelte át a folyosót piros mogyorós csokival a kezében és hatalmas vigyorral az arcán. Büszke volt magára, amiért az utolsó darabot megvette a közeli boltban és most az öltözőbe lépve megkereste Bolla padját, majd a piros zoknik egyikébe belecsúsztatta az édességet és a kis cetlit, amire pár sort írt neki.

Ügyes legyél, különben legközelebb nem jár a zokni :)

Sunyi mosollyal az arcán csukta be maga mögött az ajtót és körbenézett nem-e látta meg őt valaki. Sietősen sétált a személyzetnek fenntartott helyre, hiszen szerette volna tényleges nézni a mérkőzést, de leginkább azért, hogy láthassa Bollát. Izgatottan foglalt helyet és azon gondolkozott, vajon a focista hogyan fog reagálni, ha megtalálja a zoknijába rejtett csokoládét.

A hátvéd Dárdai Palkóval sétált be az öltözőbe a többiekhez és éppen azt ecsetelte neki, hogy milyen szerencsétlen dolog, amiért ma nem volt a büfében piros mogyorós.

-Jajj hagyjál már! Ez semmit nem jelent. Jó formában vagy, nem az a hülye csokin múlik majd a dolog. - lazán vágódik le Bolla mellé a padra és kezd öltözködni. Kicsit eldumálták az időt, így igyekezniük kell, hogy időben melegíteni kezdhessenek.

A fiatal hátvéd keserű mosollyal arcán öltözködött, majd visszaülve a padra vette fel az egyik sportszárát, de amikor a másikat megfogta, összeráncolta szemöldökét. Ezt pedig Palkó is észrevette.

-Mi az, megint páratlant kaptál? - neveti el magát, hiszen tudja, hogy Leila egyszer már összekeverte neki.

Bolla válaszra sem méltatva barátját nyúlt a piros sportszárba és vette ki a csokit, amit Leila rejtett bele. A döbbenet azonnal kiült az arcára és ezzel Dárdaiéra is. Némán bámulták a tetovált karú fiú kezében tartott piros mogyorós étcsokit és a fehér papírlapot, amit a hátvéd többször is elolvasott, hogy megbizonyosodjon róla, valóban Leila írta neki. Vajon honnan tudta, hogy ez a kedvence és erre volt most szüksége a leginkább.

-Úgy látom titkos hódolód van Bendi! - löki oldalba Palkó a fiút, aki még mindig nem tudott feleszmélni a történtekből. Bolla széles mosollyal néz fel csapattársára, majd megrázza fejét és a kis papírt nadrág zsebébe csúsztatja, majd visszateszi a többi ruhája mellé.

A focisták melegíteni indultak, de csak egy ember volt, aki szemeivel keresett valakit, akinek jelenlétére most nagy szüksége van. Leila elmosolyodott, amint találkozott tekintete Bolláéval, aki szélesen elmosolyodott, majd egy kacsintással adta a lány tudtára, hogy bizony megtalálta a csokit és mérhetetlenül örült neki. A padon ücsörgő lány mosolyogva sütötte le szemeit zavarában. Érezte, hogy nem tudja tartani a szemkontaktust, ezzel pedig elárulta magát, de már nem érdekelte. Egész mérkőzésen egy emberen legeltette szemeit, aki rettentő jó formában volt, ennek pedig mindketten úgy gondolták, hogy köze van Leila kedvességének. Bolla legalábbis így gondolta. Érezte, hogy jó formában van és azt is, hogy most egy kicsit ki kell zárnia az őt figyelő lányt. Tudta, hogy jelen van Marco Rossi és minden egyes mozdulatát figyeli. Nem hibázhat. Itt a nagy lehetőség, hogy tényleg bekerüljön a felnőtt válogatottba, mint legjobb barátja.

Leila lélegzetvisszafojtva figyeli a hátvédet, aki az ellenség kapujához közel és meglendíti jobb lábát, ami jó helyen találva el a labdát, vágódik a hálóba anélkül, hogy a kapus kivédhetné. Ritka pillanatok egyike, amikor egy védő lő gólt. Bollával pedig most pont ez történt. Hihetetlen örömmel az arcán hagyta, hogy csapattársai a nyakába ugorjanak. Az egész stadion örült a gólnak, persze az ellenfél szurkolótábora kevésbé. Leila viszont hatalmas vigyorral az arcán figyelte a focistát és arra várt, hogy feléje pillantson. Amikor ez megtörtént egy biztató mosolyt küldött a boldog fiú felé, aki még mindig alig tudta felfogni, hogy mi történt az előbb.

Leilának még sosem volt ilyen jó élményei, mint a ma esti meccsen. Nem értettem miért, de őszintén örült a csapat győzelmének, pedig eddig nem hozta lázba a futball. Vigyorát visszafogva sétált vissza a kis szertárhoz, amikor már a nézők mind távoztak és minden bizonnyal a focisták is kiörömködték magukat és már elindultak ünnepelni. Ilyenkor a legtöbben a családjukkal, barátnőikkel vagy barátaikkal ünneplik meg az győzelmüket. A srácok után nem sok takarítani való maradt meglepő módon, mindenki egy helyre dobálta a mezeket, amiket a lány összeszedett és elvitte őket a mosóba. Egy óra kellett, hogy végezzen ezzel a művelettel és felmosás után még a szárítóra is kiaggassa a ruhákat. Fáradtan, de elégedetten zárta be maga után az ajtókat. Telefonja kijelzőjére pillantva tudomásul vette, hogy jócskán elmúlt 10 óra és ilyenkor már nem fog busszal hazamenni, így gyalogolni kényszerül.

Bolla türelmesen várakozott az aulában Leilára. Elhatározta, hogy megvárja, mert egyrészt látni akarta, másrészt nem szerette volna, ha ilyen későn egyedül indul haza, bár biztos volt benne, hogy nem egy félénk lány. Szemei felcsillantak, amint meglátták a feléje sétáló lányt, aki még mindig nem szúrta őt ki, annyira telefonjába volt mélyedve.

A lány nem akart hinni a szemének, mikor megpillantotta a focistát, aki egy halvány mosolyt küldött felé. Megtorpant egy pillanatra, majd hagyta, hogy lábai előre vigyék. Megállt Bolla előtt, aki kétségkívül őrá várt. Nagyon késő volt és tudta, hogy a fiú fáradt lehet. Nem is értette a helyzetet. Ha a csokit szerette volna megköszönni, ráért volna hétfőn is vagy írhatott volna neki megint.

-Te még itt? - kérdezi zavart mosollyal lépve a tetovált karú sráchoz, aki elégedetten méri végig a lányt, aki egyre jobban tetszett neki és sokkal inkább lázba hozta, mint barátnője.

-Rád vártam - jelenti ki büszkén, majd maga elé engedi Leilát és kisétálnak a fotocellás ajtón, köszönve a portásnak.

-Rám? Mégis miért? - Leila elképedve néz a fiúra, s meg is torpan. Lábai a földbe gyökereznek, amint tudatosul benne, hogy rá várt ez a focista.

-Szerettem volna megköszönni azt, amit az öltözőben hagytál nekem. - kisfiús mosolya Leila számára nagyon aranyosnak hatott. Örült, amiért tényleg jobb kedvre derítette a focistát a kis gesztussal. - Na meg persze szerettem volna közölni, hogy teljesítettem a kérésedet, szóval ezentúl ugye mindig kapok zoknit? - mosolyodik el pimasz módon, a lány pedig halkan elneveti magát.

-Örülök a győzelmeteknek, tényleg jól játszottál - ebbe a mondatába Leila olyan gyorsan belepirult, hogy azt hitte még a sötétben is észrevehető arc színének megváltozása. Bolla lelkének ez a dicséret többet jelentett, mintha Virágtól hallotta volna ezt és a gond az, hogy ezt most egy kicsit sem szégyellte. - Tényleg késő van, mennem kell - esetlenül mutogat a kijárat felé, s érzi, hogy el kellene indulnia, mert Márk ki fog akadni, ha megint nagyon későn megy haza.

-Hazaviszlek - ajánlja fel azonnal Bolla és őszintén reméli, hogy Leila beleegyezik ebbe. Csak egy zavart pillantást kap tőle, majd megrázza a fejét.

-Igazán nem szükséges. Hazasétálok. Úgyis nagyon jó idő van - hátrál ki a lehetőség alól a lány, mert nem akart egy autóban utazni azzal az emberrel, aki iránt valami furcsát érez.

-Ragaszkodom hozzá - a focista hirtelen érinti kezét a lány felkarjára, aki menten libabőrös lesz és ezúttal nem ijed meg érintésétől. Ez nagyon furcsa - gondolhatja magában, hiszen el is felejtette a rossz dolgokat Márkkal és semmilyen kellemetlen élménye nem ugrott be.

-Nem szeretnék a terhedre lenni - szabadkozik még Leila, de látja a hátvéden, milyen elszánt.

-Ne viccelj, tényleg késő van, nem szeretném, hogy egyedül sétálgass a városban. Olyan sokat tettél értünk a napokban, ez a minimum, amivel tartozok neked - közben fejével egy fekete autó felé int, ami egyedül állt a parkolóban. Már mindenki hazament. Csak ő várt a lányra hosszú időn keresztül, hogy ő végezzen és kicsit kettesben lehessen vele, még akkor is, ha tudta, ennek semmi értelme.

Leila remegő kezekkel állt meg az autó mellett, majd Bolla kinyitotta neki az ajtót, ő pedig engedelmesen beült. Mély levegőt véve várta, hogy a fiú beüljön mellé és elindulhassanak. Bolla kedvesen megkérdezte, hol lakik, mire ő tétovázva kicsit, de megmondta a pontos címet, mire a focista beütötte a GPS-be és végre beindította az autót. Rutinosan vezetett a városban, ahol már alig volt forgalom. A mellette ülő lánynak viszont görcsben volt a gyomra. Nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy ki is ül pontosan mellette és ez olyan zavarba hozta őt, hogy nem mert felé nézni csak az ablakon kifelé nézelődött. Megszólalni pedig végképp nem volt bátorsága. A lámpák által beszűrődő fény segítségével mérte fel óvatosan az autó belsejét. Tisztaság és rend volt. Egyedül a könyöklő melletti kis fakkban pillantott meg egy Maybelline rúzst, aminek hatására érezte, hogy testét elhagyja az erő. Fájdalmasan ütötte arcul a felismerés, miszerint Bollának barátnője van. Mondjuk nem értette, miért érinti ez ilyen rosszul, hiszen ő is kapcsolatban van és éppen ezért nem is lehetne kettejük közt semmi.

-Most minden focista vagy a családjával, a barátaival vagy a barátnőjével ünnepel. A te barátnőd, hogy hogy nem jött el? - fogalma sincs hogy van bátorsága feltenni ezt a kérdést, amin Bolla is meglepődik. Végül leesik neki, Leila miből jött rá, hogy barátnője van. Kínos mosollyal pillantott a közöttük lévő rúzsra, ami sajnos elárulta őt. Totális idiótának érezte most magát.

-Őt nem igazán érdekli a foci - néz a lányra keserű mosollyal az arcán, aki csak bólint. Márk se rajong a sportért. Ő nem egy sportos ember. De most nem is ezen akar gondolkozni, sokkal jobban foglalkoztatja a mellette vezető fiú, aki ezek után tényleg elérhetetlennek látszott.

-Messze laksz? - olyan szerencsétlenül hangzott ez a kérdése Leilának, hogy szeretett volna elsüllyedni itt és most, amikor Bolla leállt a jól ismert társasház előtt és a lány felé fordult. Csak mosolyogva megrázta fejét. - Köszönöm, hogy elhoztál! - csatolja ki biztonsági övét még mindig remegő kezekkel és érzi, hogy nem mer ránézni az őt figyelő fiúra.

-Csak jobb volt így, mint ki tudja mennyit sétálni a sötétben. - mosolyodik el. A focista nem akarja, hogy a lány kiszálljon mellőle. Minél tovább érezni akarja finom parfümjének illatát, ami a kezdetektől fogva megszédítette őt és nem azért, mert olyan sokat fújt volna magára.

-Az biztos. - ért egyet, végül az ajtó felé fordulva nyitja ki a kilincset - Jó éjszakát Bendi! - néz vissza, mielőtt ténylegesen kiszállna mellőle. Bollát teljesen megbabonázza, ahogy a lány kiejti nevét és legszívesebben most visszahúzná, hogy megcsókolhassa.

-Jó éjt Leila! - mosolyog végül rá és végignézi, amint a lány besétál az egyik lépcsőházba, majd kecses alakja eltűnik látóteréből, ő pedig fájdalmasan veszi tudomásul, ideje indulnia, mert ez az este nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt szerette volna. Tulajdonképpen nem is érti, mit remélt, hiszen egyszer úgyis kiderült volna, hogy barátnője van.

Fáradtan lép be a focista lakásának ajtaján és furcsán ráncolva homlokát veszi tudomásul, hogy barátnője nem tartózkodik itthon. Erről árulkodott az előtérben hagyott üzenetet, amiben azt írta neki, hogy nem akart egyedül lenni és inkább a barátnőjénél alszik. A meccséről semmit nem írt. A fiúnak egyértelmű volt, hogy Virágot egyáltalán nem is érdekli, mi történik vele.

Cipőiből kilépve vágódott le a nappali kanapéjára és nyitotta fel laptopját, hogy hívást indítson Szoboszlai felé, aki megígérte, hogy majd ő hívja, de Bolla nem tudott várni.

-Na, nézted? - Bolla izgatottan teszi fel a kérdést a laptop kijelzőjén keresztül vigyorgó barátjának, aki kínosan elneveti magát.

-Bocs haver, az első félidőről lemaradtunk. Elbasztuk az időt. Szó szerint. - kuncogja, amiért kap egy tockost barátnőjétől, aki helyet foglal mellette és integet a kamerába Bendinek, de ő csak jóízűen elneveti magát.

-45 percen keresztül? - kérdezi nevetve a hátvéd.

-Rémlik, hogy sérült vagyok? - kérdez vissza értetlenül, közben félve Ninára pillant, aki szúrós szemmel figyeli, hiszen nem szándékozta kiteregetni Szoboszlai barátja előtt a szexuális életüket. - De ahogy látom, te olyan stresszes vagy, hogy ezek szerint nem bírnál 45 percet - neveti el magát a középpályás, mire barátnője oldalba löki. Bolla fájdalmasan mosolyodott el, ha arra gondolt, hogy tegnap valóban nem bírta sokáig az aktust Virággal és ez némiképp zavarta is.

-Van is miért stresszesnek lennem - sóhajtja gondterhelten, mire kap két sajnálkozó tekintetet. Nem érzi kínosan a helyzetet, hogy barátja barátnője is jelen van, mert már elég jól ismerik egymást.

-Szakítottál Virággal? - szólal meg Szoboszlai egy kis hallgatást követően, mire Nina szemöldökei összeugranak, hiszen ő erről nem tudott semmit. Azt hitte jól meg van a hátvéd a barátnőjével.

-Még nem - rázza fejét kínos mosollyal és azonnal Leila gyönyörű arca ugrik be neki és nem tud szabadulni a gondolattól, hogy most legszívesebben vele lenne, de ő hazament a barátjához.

-Tehát ezután fogsz? - kérdezi most Nina kíváncsian.

-Tetszik egy lány, de barátja van. - ismeri be és ezzel fel is vázolja a lánynak, mi a helyzet a szerelmi életével. - Virággal már nem igazán működik a dolog...

-Figyelj Bendi. - kezd bele Nina komolyra fordítva a szót, éppen ezért mindkét focista hatalmas koncentrációval várja szavait. - Ha úgy érzed, hogy nem működik Virággal a kapcsolatotok, akkor vess véget neki, mielőtt hülyeséget csinálnál. Hiszen éppen előtted ül egy rossz példa - mutat Dominikra, aki elenged egy kínos mosolyt. Bendi tudja, hogy barátja Ninával csalta meg volt barátnőjét, akivel megszokásból volt már együtt és nem vitte rá semmi, hogy szakítson vele.

-Ninának igaza van - ért egyet a lány szavaival Szoboszlai is hevesen bólogatva. - Hiába vagy együtt Virággal, ha tudod, ez már nem lesz jobb. Egy idő után ezt ő is észre fogja venni rajtad és csak vitázni fogtok, annak pedig tudjuk, hogy mi lesz a vége. - tárja szét kezeit.

-Igazatok van - sóhajtja Bolla, de nem tudja, mi legyen most a következő lépés. - De a lánynak barátja van.

-Ne csak miatta szakíts Virággal, hanem magad miatt - vág közbe Nina mosolyogva. Mindkét fiú tudja, hogy igaza van. - Hagylak titeket, beszélgessetek csak! - int bele a kamerába, majd rövid csókot nyom barátja ajkaira, aki figyeli, amint távozik a szobából barátnője.

-Szerinted mennyire gáz, hogy még szex közben is ő jár a fejemben és nem tudok még fél órát se együtt lenni Virággal? - Bolla kétségbeesetten ad hangot frusztrációjának, mire barátja egész egyszerűen elneveti magát.

-Nem csodálkozok, hogy a barátnőd hisztis, ha tíz perc alatt lerendezed - próbálja visszafojtani nevetését, de nem nagyon megy neki, mire Bolla is csatlakozik hozzá. Nem igazán szoktak ilyen témáról beszélgetni, de érezte, hogy most egyiküknek sem esik nehezére.

-Mi a hosszú szex titka? - kérdezi végül a hátvéd, barátja pedig érdekesen pislog vissza rá.

-Hazudd azt, hogy sérült vagy és csak lassan lehet - ad tanácsot nevetve, amiről mindketten tudják, hogy hülyeség. - Egyébként milyen a csaj? - a középpályás egyértelműen arra a lányra céloz, akibe Bolla szemmel láthatóan belehabarodott.

-Soha életemben nem találkoztam még hozzá hasonlóval - ismeri be kicsit kínos mosollyal barátjának, aki szélesen elmosolyodik. Nem azért, mert nevetségesnek tartotta volna, hanem mert őszintén örült annak, amit hallott. Tudta, hogy ő is így érzett Ninával kapcsolatban és szerette volna, ha barátja is megtapasztalja egyszer ezt az érzést. - De az a baj nem tudok róla túl sokat... de érted, teljesen elvette az eszemet, csak rá tudok gondolni! Olyan vagyok, mint egy szerelmes 14 éves kislány - fogja fejét kínosan nevetve, Szoboszlai pedig totálisan megérti a barátját.

-Én is így éreztem Ninával kapcsolatban, ne aggódj. De beszélgettetek már, nem? - tudnia kell minden részletet, mielőtt bármiféle tanácsot adhatna Bollának, vagy levonhatna valami következtetést, ami segíthet neki.

-Nem sokat. És aggódok érte, mert sokszor szomorú... meg pár napja fájdalomcsillapítókat szedett - gondterhelten meséli Bolla a Leilával való élményét, amit még mindig nem tudott hová tenni.

-Totál elképzelhető, hogy ha úgy néz ki, hogy a csaj nem boldog, akkor lehet, hogy még kapható is lenne egy másik kapcsolatra - kezd filozofálni Dominik, Bollának pedig tetszik, amit hall. - Szóval beszélgess vele többet, hogy ez kiderüljön. Írj rá, mert ezzel el tudod érni, hogy benne is kialakuljanak olyan érzések, mint benned! Amíg nem utasít vissza, addig nincs veszve semmi.

-Jó, és mégis mit írhatnék neki? - kérdezi a hátvéd tanácstalanul széttárva kezeit. Nem akarta beégetni magát semmilyen hülye üzenettel.

-Kezdésnek egy sziát. - csóválja fejét nevetve Szoboszlai - Aztán megkérdezhetnéd, hogy hogy van.

-De most vittem haza, nem írhatok rá rögtön! - gondolkodik el, hiszen az tényleg elég feltűnő lenne és Leila nyilván nem tudná hova tenni ezt.

-Nem is azt mondtam, hogy azonnal - forgatja szemeit a fekete hajú focista - Nem vagy te egy kétségbeesett 14 éves kislány tényleg, aki fél, hogy el ne szalassza élete lehetőségét. A csajnak pasija van, nem fogja senki lecsapni a kezedről, ne parázz már!

-Ez igaz - biccent egyetértően - De szerinted el tudom érni, hogy szakítson a barátjával?

-Ha nem boldog a kapcsolatban, akkor nem is kell ezen neked sokat munkálkodni, majd jön minden magától. - Bolla még sosem hallotta barátját ilyen bölcsen beszélni.

-Remélem igazad van - sóhajtja lemondóan és tényleg nem tudja elengedni a Leilás témát.

-És szerintem ne stresszelj ezen a hosszú szex témán. Majd ha olyasvalakivel leszel együtt, aki iránt tényleg érzel valamit, akkor jó lesz. - tér vissza előbbi témájukhoz, amit a hátvéd már el is felejtett.

-Szóval eddig nem bírtad sokáig - állapítja meg a Fehérvár játékosa viccesen.

-Most neked kellenek a tanácsaim, ne az én teljesítményemről beszéljünk! - vágja rá Dominik rezzenéstelen arccal, de barátja nem bírja visszatartani nevetését.

-Doma, nekem kell az a lány - komorodik el végül Bolla, mert nem tud másra gondolni. Hirtelen még a fáradtságot sem érzi.

-Hogy hívják? - érdeklődik kíváncsian a középpályás.

-Leila - ejti ki a szavakat Bolla megbabonázva és maga előtt látja a lány csinos alakját és gyönyörű arcát, a zöld szemeiről pedig ne is beszéljünk. Teljesen odáig van érte.

-Ritka név - jegyzi meg Dominik elgondolkodva.

-Szerinted miért mondtam, hogy még soha nem találkoztam ilyen lánnyal?! - süti le szemeit Bendi és érzi, hogy zavarban van barátja előtt, pedig tudja, hogy nem kellene.

Határozottan jót tett neki a Szoboszlaival való beszélgetés. Barátja segített neki, hogy előhozza magából a határozott, laza Bolla Bendegúzt, aki kezébe tudja venni a dolgokat és nem fog visszariadni attól, hogy szakítson barátnőjével. Igaza van barátjának és Ninának is, ezt saját maga miatt is meg kell tennie. Így majd nem érez bűntudatot, hogy Leilára összpontosít, aki szintén nem tudja kiverni a fejéből a hátvédet.

Még akkor sem, amikor befeküdt Márk mellé, aki már rég az igazak álmát aludta. Leila nem érezte magát álmosnak. A fehér plafont bámulva gondolkozott. Igazából mindenen. A helyzetén, a szülein, és Bollán...

Sziasztok!
Gondoltam Bendi régen volt már, ide is elfér egy frissítés 😁
Nektek hogy tetszett?
Kicsi szerepet megint kapott SzD és Nina is🤭
Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Vigyàzzatok magatokra!
Millió puszi & ölelés ❤️