Nem tudtad, mire készül, de napok óta különösen titkolózó volt. Sunghoon, aki általában minden gondolatát megosztotta veled, most csak sejtelmes mosolyokkal és rövid, kitérő válaszokkal válaszolt a kérdéseidre. „Majd meglátod," mondta szinte minden alkalommal, amikor próbáltad kideríteni, mire készül.

A karácsony estéje csendes havazással érkezett meg, a város felett a hópelyhek szinte hangtalanul hullottak alá. Sunghoon megfogta a kezed, és határozottan vezetett fel a lépcsőkön. Már a tetőtéri ajtónál jártál, amikor megtorpantál.

- Miért hoztál ide? - kérdezted, próbálva elnyomni a szívedben kalapáló izgalmat.

Ő csak elmosolyodott, és lassan kinyitotta az ajtót. A látvány, ami eléd tárult, egyszerűen lenyűgözött. A tetőn egy jégpálya csillogott a halvány, hófehér égősorok fényében. A korlátokra fagyöngyök és örökzöld girlandok kerültek, a háttérben pedig halkan csengett egy karácsonyi dallam.

- Hogy... hogy csináltad ezt? - kérdezted döbbenten, miközben beléptél a tetőre, a kezed még mindig az övében pihent.

- Nem volt könnyű - felelte nevetve. - De azt akartam, hogy legyen egy különleges karácsonyunk. Valami, ami csak a miénk. Persze a szomszédok segítettek és a gyerekek megzsaroltak, hogy napközben használhassák - nevetett édesen

A szemed sarkában megjelentek az első könnycseppek, miközben a jégpályát nézted. A téli csillagok alatt álltál, és úgy érezted, mintha egy mesébe csöppentél volna. Sunghoon mögéd lépett, gyengéden a válladra tette a kezét, majd finoman megfordított.
- Gyere - mondta halkan, miközben egy pár korcsolyát nyújtott neked. - Táncoljunk a jégen.

Az első lépéseid bizonytalanok voltak, de ő ott volt melletted, fogta a kezed, és nevetve vezetett végig a jégen. Mintha soha nem hagyta volna el a korcsolyapályát, a mozdulatai könnyedek és természetesek voltak. Te viszont ügyetlenül próbáltad követni őt, és amikor először elvesztetted az egyensúlyod, szorosan átkarolt, mielőtt elestél volna.
- Nem hagyom, hogy eless - suttogta, a hangja puha volt és meleg.

Ahogy a jégpálya közepére értetek, megálltál. A zene halkan szólt körülöttetek, a levegő tele volt a frissen hullott hó illatával. Sunghoon keze még mindig a derekadon nyugodott, és amikor ránéztél, láttad, hogy ő már téged néz. A szeme csillogott, akár a körülöttetek táncoló hópelyhek.
- Ezért szeretem a karácsonyt - mondta halkan. - Mert ilyen pillanatokat élhetek át veled. Téged kérlek minden karácsonyra!

Nem kellett többet mondania. A szavak helyett lassan lehajolt, és megcsókolt. Az ajkai puhák és melegek voltak, miközben a karjai biztonságosan tartottak téged. A világ megszűnt körülöttetek, csak a csendes éjszaka és a szívetek egyre gyorsuló ritmusa maradt.

Mikor eltávolodott, a homlokát a tiédhez érintette, és halkan suttogott
- Boldog karácsonyt.
És te, még mindig a karjaiban, tudtad, hogy ez lesz életed egyik legszebb emléke.