A lakást finom vanília és fahéj illata tölti be, miközben Ni-ki a pult mellett áll, és ügyetlenül próbálja kimérni a lisztet. Egyik kezében mérőpohár, a másikban egy kanál, de valahogy a liszt több kerül a pulton szétszórva, mint a tálban. Te a sütés alapjait próbálod neki elmagyarázni, de ő minden mondatodat poénkodással szakítja félbe.

- Túl profi vagy, bébi, nekem ehhez több karizomra van szükség! - vigyorog, és a lisztes kezével játékosan az orrodra pöccint, amitől te felnevetsz, és megfenyegeted egy kanállal.
Amint végre sikerül elkeverni a tésztát, Ni-ki nagy lelkesedéssel áll neki a díszítéshez. Színes cukormáz és cukorgyöngyök borítják az asztalt, és néhány mézeskalács figura kicsit... különösen néz ki. Az egyik például egy táncoló Ni-kire hasonlít, vagy legalábbis ő ezt állítja.

- Ez művészet! - jelentette ki büszkén, miközben egy másik figurát is megpróbált "feldobni" egy napszemüveges mintával, ami sajnos kissé elmosódott.
Néhány perc múlva a díszítésből cukormázcsata lesz. Ni-ki a kezébe vesz egy habzsákot, és játékosan rád fúj egy adag mázat, amitől te persze visszatámadsz. A nevetésetek visszhangzik az egész lakásban, miközben mindketten egyre jobban beleragadtok az édességes káoszba.
Mire az első adag süti kisül, mindketten maszatosan és kimerülten huppantok le a kanapéra. Ni-ki még mindig vigyorog, és egy sütit a szádhoz nyomva kóstoltat veled.
- Ez pont olyan tökéletes, mint én! - mondja önelégülten, de a szádból kibukkanó kacagásodra gyorsan hozzáteszi - Na jó, majdnem olyan.

Aranyosan bandzsítva hajol közel hozzád, várod a pillanatot, mikor ajkaitok összeérnek, de ehelyett végignyal a szádon. Megdöbbent, de csak mély hangú kuncogását hallod... a cukormáz maradékát távolította el a szád sarkából, ezzel a sajátos módszerrel, de nem áll meg ennyinél. Ajkaidon elidőzik, apró puszikkal, aztán lassan elmélyíti a csókotokat. Igazán ért hozzá, hogyan vegyen le a lábadról.

- Hogy is volt ez... túl profi vagy bébi? - dünnyögöd a szájába, mámorosan a csókjától.
- Pontosan! - vigyorodik el szemtelenül. - mondtam, hogy jobb vagyok, mint a tökéletes sütim...
Nem hagyja, hogy kifejtsd mennyire egoista volt a megszólalása, nevetve újra a csókolózás felé terel...